Körülbelül így foglalhatnánk össze a Brit kivonulását az EU-ból. Egyre-másra nyilatkoznak ugyanis a „nagy” európai uniós potentátok, látván, hogy számukra teljesen váratlanul hagyták őket faképnél a Britek. Ebben már maga az is leleplező, hogy ezek a politikusok fel sem tudták tételezni igazán, hogy akármilyen rosszul is vezetik az EU-t, mondhatnánk amatőr és kaotikus módon, egyszer egy népakarat, méghozzá tökéletesen demokratikus módon jól beint majd nekik.
   A bámulatos ezekben az EU-s politikus „zsenikben” az, hogy egyszeriben a demokráciát, mint olyat kifogásolják, sőt nem hogy kifogásolják, egyenesen rossznak tartják, ugyanis szerintük az embereket nem lenne szabad megkérdezni fontos ügyekkel kapcsolatban, mert a nép nem ért a politikához. Azok a nagyfejek mondják ezt, akik egyebet sem tettek, mint a demokráciát, mint szent tehenet, de legalábbis mint egyetlen követendő társadalmi-politikai rendszert istenítették egészen mostanáig. Ha megpróbált egy ország vezetője kemény és taktikus kézzel vezetni a népét, rögtön despota lett szemükben és minden csak nem egészen nagyságos úr, ahogy Orbánunkra is fújtak már kis kénköveseket nem egyszer. Neki általában két hibát rónak föl szinte egyszerre. Azt, hogy túlságosan népítéletre, azaz demokráciára bízza például az idegenek befogadásával, a kvótákkal, vagy azok elutasításával kapcsolatban a dolgokat, vagyis demokratikus, máskor meg despotának, önkényuralom képviselőjének tartják.
  Elég nehéz eligazodni az EU vélekedésein, ha egyszerre kerülné a parancsuralmat és a demokráciát.  Különösen az Európai Parlament tagjain nehéz eligazodni, tehát nem is érdemes próbálkozni velük, akiket, ugyebár, a világon senki sem választott meg. Csak delegálódtak.
  Ami a demokráciát illet, talán Churchillnek van igaza. Azt vallotta ugyanis, hogy nem jó a demokrácia, de nincs jobb.  Ezzel együtt, tehát mégis a demokratikus berendezkedés a jobb, vagyis az a rendszer, amiben nem csak képviselő- és elnökválasztások alkalmával kérdezik meg az általában előbb jól megdolgozott népet, hanem szavaztatják olyan ügyekben is, amihez ugyebár buták vagyunk. Sárköz szerint sem lenne szabad EU-ból ki-vagy be, vagy más komoly lépéssel kapcsolatban megkérdezni a népet.  Szinte hisztérikusan félnek a mai nagy politikusok a néptől, annak szándékaitól, annak ítélkezésétől, állásfoglalásától. Részben, mert fogalmuk sincs a népről, mint társadalmi kategóriáról, amely általában nagyon is érzi, sőt tudja, mi jó neki, és melyik irány, vagy csoportosulás, vagy kiszolgáltatottság nem jó. Nem a népek, hanem politikusaik teszik tönkre Európát. Úgy mellesleg.
   A Britek kilépése óta tehát valóságos mumus lett a demokrácia, a népek pedig ostoba bunkók. Jóformán majdnem kimondják kereken, hogy jaj, csak ne demokratikusan!..
   Ki mondta, hogy nem fura a világ?

Balogh Bertalan