Generációk láncszemei kapcsolják össze a családot, mely szebbé teszi számunkra a jelent, vagy a jövőbeni világot. Ennek a reménye éltet minket, meghagyja bennünk a bizakodó hitet.
  Hiszem, hogy egy ország akkor lehet sikeres, ha a generációk egymáshoz való viszonya a iránti tiszteletre, szeretetre és szolidárisra épül. A családokon belül fontos az egymással való törődés, mely a múltunkon és a jelenünkön keresztül építi fel a jövőnket. Szükségünk van az idősek bölcsességére, nekik a fiatalok által nyújtott megbecsülésre, szerető gondoskodásra, tiszteletre és az időskori anyagi biztonságra. Az életünk akkor válik teljessé: ha gyermekként magunkhoz ölelhetjük a szüleinket, nagyszüleinket, dédszüleinket, és felnőtté válva a saját gyermekeinket. A nyugdíjas évek legszebb ajándéka az unoka, akire boldogan vigyázhat a nagymama és nagypapa.
  Mi nők, a családi tűzhely melegére vigyázunk akkor is, ha sokszor bánattól sírunk. Most oly korban élünk, amikor a nők számára nagyok a társadalmi elvárások és kihívások az élet minden területén. Megváltoztak a női szerepkörök a kétkeresős családmodellel. A fiatal nőknek egyszerre kell helytállni a munka melletti gyermekneveléssel és az idős szülők gondozásával. Közben, ebben a nagy hajszában az egyre emelkedő nyugdíjkorhatárt sokan meg sem érik.
  A generációk egymástól való eltávolodása a fiatalok túlzott leterhelésének a következménye. A tanulmányok befejezése után nehéz ideális munkahelyet találni pályakezdőként a munkatapasztalat hiánya miatt. Az alacsony kereset mellett, a saját otthon megteremtése és a családalapítás komoly kihívást jelent. Főleg azok számára, akiknek a magán nyugdíjpénztári megtakarításait elnyelte az állami költségvetés, de újra öngondoskodásra akarják rábeszélni a csalódott fiatalokat, miközben a szülőtartási törvény szigora is lesújthat rájuk.
  Jelenleg a hazai feltételek nem ideálisak ennyi teher cipelésére. Emiatt a fiatalok külföldi országokba vándorolnak. Sokan döntenek úgy, hogy többé nem térnek haza, csak látogatóba. Ez a folyamat a családok szétszakadásához vezethet.
  Hazánkban több a nő nyugdíjas, mint a férfi. Főleg a nőket sújtja nagyobb mértékben az özvegység és az azzal járó elmagányosodás. A nagyszülői feladatok édes terhét sem tudja vállalni mindenki. Közbeszólhat a betegség, de az is megfontolandó, hogy a nagyszülő kiköltözzön-e külföldre a családja után. Nincsenek meg az optimális feltételek ahhoz, hogy huzamosabb ideig egy idegen országban tartózkodjanak. Ha ugyanis betegségekben szenvednek, vagy a nyugdíjuk alacsony, a fogadó országban sem az egészségügyi ellátásuk, sem a megélhetési költségeik nem biztosítottak.
  Hazánkban pár éven belül 3 millió fölé emelkedik a nyugdíjszerű ellátottak száma. A nőknek azonos feltételek megléte esetén is 20-30%-kal alacsonyabb a fizetése és a nyugdíja, mint a férfiaké. A nemek közötti diszkrimináció, vagy az elöregedő társadalom miatt is fontos lenne, hogy minél több nő kerülhessen be a döntéshozatalba.  
  A külföldre távozó fiatalok a társadalmunkra nézve nem csak a családok szétszakadása miatt okoznak gondot, hanem a kieső járulékok is hiányoznak a költségvetési bevételekből. Szociológiai felmérések szerint a több mint félmillió kivándorló magyart újabb 1,2 millió fiatal követheti. Ha a trend nem állítható meg, akkor ez komoly járulékbevétel kiesést okozhat a költségvetésnek.
  Vajon milyen csapdát állít ez, az amúgy is roskatag nyugdíjrendszerünknek? Átgondoltuk-e a 2012. január 1.-től hatályos Alaptörvény társadalombiztosítási garanciáinak a megszűnését? Azt, hogy az egészségügyi ellátás és a nyugdíjbiztosítás többé nem alkotmányos alapjog, hanem az állam csak „törekszik” azok valamilyen szintű biztosítására.
  Látszik is a „törekvésen”, hogy évenként alig emelkednek a nyugdíjak, az év végén kiosztott Erzsébet utalványos kiegészítésekből legfeljebb egy karácsonyi ebédre futja. A keresetek dinamikus növekedése és a nyugdíjemelések között tágra nyílt jövedelemolló a nyugdíjak jelentős leszakadásához vezet. Vissza kellene térni az értékállóbb, svájci indexálású nyugdíjemelések gyakorlatához, mert az időseknek nyugdíjgarancia kell.
 Az állami egészségügyi ellátórendszer alulfinanszírozása és az ebből adódóan jelentkező munkaerőhiány miatt évente több tízezer beteget veszítünk el. Az egészségügy problémája is főleg az időseket érinti, hiszen a 60 év felettiek ötször gyakrabban veszik igénybe ezt a szolgáltatást, mint a fiatalabbak. Napjainkban már nyíltan megtagadják az idős betegek költséges kezeléseit. Az állam felszámolni készül a kórházak krónikus belgyógyászati osztályait, és a tervek szerint fizetőssé tennék ezeket az idősgondozási szolgáltatásokat úgy, hogy „Szakápolási Centrumokat” hoznának létre. Az idős otthonokba már soha nem látott várólistákkal és magas térítési díjakkal kerülhetnek be azok, akik legalább napi 4 órás ápolásra szorulnak.
  Az állami idősotthonok üzemeltetését, a házi gondozó szolgálatokat egyházi felügyelet alá rendelnék. Eközben nincs megfelelő családtámogatási lehetőség arra, hogy aki otthon idős szülőt gondoz, az ennek fejében legalább minimálbért kapjon. 
  Ha az idős, magányos emberek és a betegek magukra maradnak, vajon kit terhel ezért a felelősség? Az állam a saját felelősségét a családok nyakába varrta az Alaptörvénnyel, mely kimondja a társadalombiztosítási garanciák megszűnése mellett a nagykorú gyermek szülőtartási kötelezettségét. Sem a betegjogokat, sem a szociális biztonsághoz való jogokat, mint alapvető emberi jogokat nem garantálják az idősek számára többé.
  Közösen kell keresnünk a megoldásokat, mert közös a felelősségünk egymásért, de főleg az idősekért! Nem csak a családoké, hanem a magyar államé is, hiszen a nyugdíjasok átlag 35 év alatt befizetett járulékát nem a családok rakták zsebre, hanem a magyar állam. Pont ezért a társadalom nem hagyhatja cserben a nyugdíjasokat.
  Az idősek sorsáról közösen és felelősen kell döntenünk, együtt a férfiaknak és a nőknek.  Ezért is fontos az, hogy minél több nő legyen a döntéshozók között. Ma még a 10%-ot sem éri el a nők aránya az országgyűlési képviselők közül, mert mindössze 19 nő képviseli a Tisztelt Házban a választók érdekeit.
  A társadalmunk öregszik, a felelősségünk növekszik, az idősek iránti gondoskodás pedig megoldásokért kiált.
2018. nemcsak a választások éve lesz! Sorsdöntő lehet a nyugdíjas szavazók jövőjének meghatározása szempontjából is az Újesztendő. A következő években egyre nő a nyugdíjasok tábora, miközben a járulékfizetőink közül sokan külföldön keresik a boldogulást. 
  A szülőtartás nem lehet megoldás az idősek ellátásának gondjaira, hiszen nem a család, hanem a magyar állam zsebelte be az átlag négy évtizeden át befizetett járulékainkat. A magyar ember sokat dolgozik és gyorsan hal. A 75 éves magyar átlagéletkor intő jel lehet arra, hogy a jövőnkért mi magunk is felelősök vagyunk.  

Demeter Éva