Az adventi ünnep eredete

Az V-VI. századra, a téli napforduló szokásaihoz nyúlik vissza, a boszorkányok, varázslók, istenek misztikus világába. Úgy tartották, hogyha koszorút fonnak vesszőből, és kidíszítik, az elűzi a gonosz szellemeket. Minden egyes díszítő szín fontos jelentést hordozott. A zöld a termés színe volt, a piros az életé, az arany és a sárga pedig a fényé. A kör alakú forma az örökkévalóság jelképe, a varázserőé, ami soha el nem múlik.  Ez a szokás később Európa más vidékein is meghonosodott. A valódi adventi koszorú készítése a XIX. században jött divatba. Egy hamburgi lelkész otthonában hatalmas fenyőkoszorút erősített a mennyezetre, melyen 24 gyertya volt, minden adventi napra egy-egy. Később az egyszerűség kedvéért csak négy gyertyát helyeztek el a koszorún. Minden adventi vasárnapon eggyel több gyertyát gyújtottak meg. A gyertyákat vörös és aranyszalagokkal, az élet és a fény jelképével díszítették. Az ünnep előtti heteket régen szigorú böjttel töltötték az emberek, eljártak a hajnali misére, és gyóntak a lelki megtisztulásukért.

Az adventi koszorú az egyik legszebb karácsonyi dísz. Mégis akkor igazán meghitt az ünnepünk, ha mi magunk készítjük el a koszorút, ahogy a fát is mindig mi magunk díszítjük fel.

Az Advent eredeti színe a lila, a bűnbánat és a megtérésre való felhívás jele. (Sok országban még ma is a gyász jelképe a nálunk kialakult fekete szín helyett.) A katolikus szimbolika szerint egy-egy személyre (vagy közösségre) is utalnak: Ádám és Éva - mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit);  zsidó nép - akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény); Keresztelő Szent János - aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet);  Szűz Mária - aki megszülte a Fiút (öröm - rózsaszín gyertya). A hagyományok szerint a gyertyás koszorún a négy gyertya közül három (az első, második és negyedik) lila színű, míg egy (a harmadik) rózsaszín. A koszorú fenyőágból készül, zöld színe az eljövendő reményt jelenti, de a szalmát is gyakran használják fel az alap elkészítésénél.

Koszorú készítése:

Vásárolhatunk a virágüzletekben többféle méretű és alapú koszorút, akár habszivacsból készültet is, de az egyik legszebbek a fenyő, vagy a mohakoszorúk. Ha kiválasztottunk egyet, akkor drótok segítségével rögzítsünk rá - ha moha, vagy más anyagú, akkor fenyőágakat - aprólevelű örökzöldeket, végül dróttal tűzzük bele a gyertyákat a koszorúba. Fantáziánkra van bízva, hogy még mivel díszítjük: szalagokkal, fagyallal, tobozokkal, szárított narancs/citromkarikákkal, csillagokkal, üveggyöngyökkel, angyalkákkal, karácsonyi gömbökkel... Amennyiben az ajtónkra szeretnénk rakni a koszorút, akkor akasztóról gondoskodjunk és a gyertyák sem praktikusak.

Adventi naptár

Az advent másik fontos kelléke az adventi naptár, amelyet a gyerekeknek készítünk, vagy veszünk. Az adventi naptár minden napra tartogat valami apróságot a gyerekek számára. Ezt a szokást állítólag egy leleményes édesanya találta ki kisfia vigasztalására. A fiú minden este azt kérdezgette, mennyit kell még aludnia, hogy megjöjjön a Jézuska? Anyukája ezért egy karton lapból huszonnégy ablakot vágott és az ablakok mindegyikére egy bonbont akasztott.

Adventi naptár készítése

Hagyományosan a saját kezűleg készült adventi naptárak 24 zsebecskét tartalmaznak. A zsebeket külön-külön kell felvarrni az anyagra, ráadásul össze-vissza elhelyezve a dátumok számait . A gyermek úgy élheti át a várakozás örömét, hogy naponta egy zsebecskéből kiveheti az ott elrejtett édességet. Rengeteg, szebbnél szebb adventi naptár kapható. De a legjobb az, ha mi magunk készítünk egyet!

Ha nincs sok időnk - mert nem szokott - akkor kis megszámozott tasakokat készítsünk, (a legszebb, ha színes, csillogó anyagból kis bugyrokat kötünk össze) mindegyikbe rejtsünk valami apróságot - cukrot, csokit, bonbont- és rakjuk ki az ablakpárkányra őket, megkeverve a számozott csomagocskákat. Ha dekoratívabb naptárra vágyunk, kössük fel a kis csomagokat egy formás ágra, mintára, egy színes zsinórra, amit aztán felerősíthetünk bárhová a lakásban.

Búzavetés a karácsonyi asztalra

Régi szokás még, hogy luca napján, december 13-án egy virágcserepet megtöltenek porhanyós földdel és a tetejére egy marék búzát szórnak, majd kézzel beegyengetik a földbe. Meleg szobában tartják, mindennap egy kicsit megöntözik és néhány nap múlva zöldülni is kezd. Karácsonyra szépen megnő. Ezt az ünnepi asztalra, teszik.  Szerencsét és bőséget hoz a családnak.

forrás: édenkert.hu