Káncz Csaba, 2017. január 25., 12:30

 Aktuális, hogy megvizsgáljuk az új orosz külpolitikai stratégiát, amely számos meglepetéssel szolgál Ukrajna, az EU és Palesztina vonatkozásában. Moszkva egyik fontos prioritása, hogy erősítse a Kreml médiapozícióját a globális információs térben - az álhírek terjesztéséről szemérmesen hallgat a dokumentum.

 A napokban zajló szíriai béketárgyalások és küszöbön álló budapesti Putyin-látogatás is ráirányítják a figyelmet a frissen jóváhagyott orosz külügyi stratégiára, amely negyedik a sorban a Szovjetunió összeomlása óta. A dokumentum egyik kulcsmondata kiemeli azt a „törekvést, hogy Oroszország megerősítse pozícióját, mint a modern világ egyik legbefolyásosabb központja.” A koncepció a Szovjetunió összeomlása óta először említi a „világ egyenlőtlen fejlődését”, beleértve az államok közötti jóléti szakadékokat és a növekvő versenyt az erőforrásokért. Egyben kiemeli, hogy a globalizáció rendszerszintű problémái okolhatók az extrém ideológiák terjedéséért.

Információ és dezinformáció
Moszkva egyik fontos prioritása, hogy erősítse a Kreml médiapozícióját a globális információs térben. A 2017-es központi költségvetésben ezért az RT televíziós csatorna komoly pótlólagos forrásokhoz jut és megindítja francia nyelvű adását is. A dokumentum nem említi az információs hadviseléssel kapcsolatban azokat az egyre erősödő nyugat-európai félelmeket, miszerint a Kreml álhírekkel próbálná befolyásolni az idei választásokat és ennek kapcsán a német kormány – cseh mintára – fontolgatja egy álhíreket leplező iroda létrehozását.

Bár Moszkva „hajlandó egyenrangú partneri viszony kiépítésére a NATO-val és az euroatlanti intézményekkel”, a dokumentum nem nevez meg békefenntartó vagy stabilitási célkitűzéseket. Orosz értékelés szerint a NATO katonai infrastruktúrájának közeledése az orosz határokhoz és a tömb megnövekedett katonai aktivitása az Oroszországgal határos övezetekben “sérti az egyenlő és osztatlan biztonság elvét, és a régi elválasztóvonalak elmélyüléséhez és újak megjelenéséhet vezet Európában”. Az anyag értelemszerűen még Donald Trump megválasztása előtt íródott, így nem számolhatott az új elnök szkeptikus hozzáállásával a NATO-t illetően.

Kijev és London hátra sorolódott

 A legutóbbi, 2013-os stratégiában még szerepelt, hogy Oroszország az európai civilizáció organikus részének tekinti magát, az új verzióban ez kimaradt. Korábban Ukrajna elsődleges partnernek számított, akivel a szorosabb integráció elérése volt a cél, most csak egyetlen bekezdésben említik, belpolitikai problémákkal küszködő országként, ahol nemzetközi erőfeszítéssel, tárgyalásosan kell megoldani a konfliktust. Ukrajnával kapcsolatban az anyag kiemeli a Kreml szándékát, hogy ellenálljon „minden olyan próbálkozásnak, amely az emberi jogokat eszközként használja politikai nyomásgyakorlásra és beavatkozásra államok belügyeibe, hogy megbuktasson törvényes kormányokat.”

Az EU továbbra is kiemelten szerepel a stratégiában, tekintve, hogy az Unió Moszkva számára a legfontosabb üzleti partner, főleg ami az olajat, a gázt és az atomenergiát illeti. Márpedig az üzleti partnerétől teljes joggal stabilitást és fizetőképességet akar a Kreml. Az EU-ból a koncepció Németországot, Franciaországot, Olaszországot és Spanyolországot nevezi meg különleges partnerként, vagyis Nagy-Britannia a Brexit nyomán értelemszerűen kikerült a privilegizált körből.

Eltűnt a palesztin projekt

Hasonlóan a korábbi koncepciókhoz, az orosz távol-kelet és Kína továbbra is jelentős pozíciókat foglal el a stratégiai gondolkodásban. Ez már csak azért is érdekes, mert ebben a térségben az orosz pozíciók erősítése idővel csak Kína rovására történhet (ennek jelei Közép-Ázsiában már most is jelentkeznek). Ugyanakkor a stratégia azt is kimondja, hogy Moszkva és Peking hasonlóan látja a világ és a globalizáció folyamatait, a két ország válasza ezekre a folyamatokra (azaz az USA-dominálta nemzetközi rendhez) alapvetően hasonló.

A Közel-Kelettel foglalkozó bekezdésekben Moszkva megismétli, hogy a végsőkig elkötelezett az Aszad-rezsim megőrzése mellett, és kész megvédeni saját érdekeit a Nyugattal szemben. Szíria kapcsán jelentős újdonság, hogy hivatalos orosz dokumentum most először írja le, miszerint az erőszak alkalmazása – okosan használva – segítheti a külpolitikai stratégiai célok elérését. Az új stratégia közel-keleti fejezete most először nem tartalmazza azt a felszólítást, hogy jöjjön létre az önálló palesztin állam.

Káncz Csaba jegyzete