Káncz Csaba, 2017. május 12., 08:31

 A brit konzervatív kormányzat a régi birodalom illúziójában él és nem hajlandó észrevenni, micsoda csapások várják hamarosan a Brexit válási tárgyalása során. Az angol politikai szélhámosok által kilobbizott Brexit már meghozta gyümölcsét a sziget közembere számára: a bezuhant font miatt csökkennek a reálbérek és emelkedésnek indult az infláció.

 Az amerikai részvénypiacok gyengébben nyitottak és a brit font tovább esett tegnap az angol jegybank kormányzójának azon kijelentésére, miszerint „nem modelleztük eddig egy rendezetlen Brexit pénzügyi kihatásait”.

Márpedig Macron megválasztása és a német konzervatívok őszi borítékolható győzelme után az angolokra nagyon nehéz tárgyalási fordulók várnak, London érdekeit nem lesz egyszerű érvényesíteni.  A Párizs-Berlin tengely várható újraéledése után Macron és Merkel sok olyan pozíciót fog kifacsarni London kezéből, amely eddig a brit pénzügyi központhoz kapcsolódott.

Érik a nagy pofon

A nehéz fellegek a kontinens irányából pedig egyre csak gyülekeznek Theresa May brit miniszterelnök feje fölött. A Financial Times friss kalkulációi szerint az EU már bruttó 100 milliárd euróra emelte a brit "kilépőszámla" összegét, elsősorban francia és német követelésre. A franciák és a lengyelek még a 2019/20-ban esedékes agrártámogatás-befizetéseket is bevasalnák a briteken, míg Berlin nem akarja az EU közös vagyonának arányos részét átengedni a szigetország részére.

A 2016 június 23-i Brexit népszavazás óta a brit font 15 százalékot esett az amerikai dollárhoz képest és mintegy 10 százalékot az euróval szemben. A font hanyatlása már érződik a brit reálgazdaságban, hiszen felnyomja az importált termékek árát. A statisztikai hivatal legújabb adatai szerint a gazdasági növekedés erőteljesebben csökkent az előrejelzettnél, miközben az infláció növekszik, a reálbérek pedig csökkennek.

A font eróziója

A font meredek esése az inflációs rátát már 2.3 százalékra nyomta fel, amely magasabban van, mint a jegybank 2.0 százalékos célkitűzése.

Káncz Csaba

Az infláció az előrejelzések szerint az elkövetkező hónapokban 3.0 százalékra emelkedik, miközben a bérek februárban csupán 1.9 százalékkal emelkedtek éves alapon.

A lakosság harmada már a szegénységi szint alatt él, míg a háztartások több, mint fele különböző állami támogatást vesz igénybe.

A legutóbbi Sunday Times Rich List közben napvilágra hozta, hogy az 1000 leggazdagabb brit egy év alatt 14 százalékkal növelte vagyonát, összesen 658 milliárd fontra, amely csaknem elegendő lenne a brit központi költségvetés finanszírozására.

A kampányban erről nem prédikáltak

 Egyesült Királyság gazdasága „visszaveszi az ellenőrzést” az EU-tól, a jelenlegi kormány a politikai sorsát az Egyesült Államokkal kötendő kedvező kereskedelmi megállapodáshoz kötötte. Igen ám, de Merkel márciusban meggyőzte Trump elnököt, hogy az USÁ-nak előbb az EU-val érdemes előnyös kereskedelmi szerződést kötnie, és csak utána a Brexit után megára maradt Egyesült Királysággal.  Merkel egyben meggyőzte az EU 27 tagállamát, hogy semmifajta engedményt ne adjanak Londonnak a kilépés feltételeiben – a meggyengült EU integritása és belső kohéziója szempontjából fontos politikai üzenetnek kell lennie, hogy London vesztesként és véres fejjel hagyja el a csatateret.

Londonnal addig nem tárgyal a kontinens a közös piacához való hozzáférésről, amíg ki nem egyenlíti a válás számláját, nem rendeződik megnyugtatóan az EU állampolgárok státusza az Egyesült Királyságban és az ír határ kérdése. London továbbra is a régi birodalmi múlt álomvilágában és a maga kreálta alternatív valóságban él, miközben kormánya hajtogatja, hogy a két fél könnyedén meg tud állapodni egy új kereskedelmi szerződésben két év alatt.

Ez azonban illúzió, hiszen a brit GDP csupán 15 százaléka az EU GDP-nek, ráadásul az angol félnek nincsenek olyan felkészült és hétpróbás kereskedelmi tárgyalói, mint Brüsszelnek.  Így szinte teljes bizonyossággal állítható, hogy a hivatalos határidőig, azaz 2019 áprilisáig a két fél NEM fog tudni kereskedelmi szerződést kötni. London akkor fog ráébredni, hogy nem a nyúl viszi a puskát és az erősebb fél szabja meg a feltételeket – amely ráadásul még alaposan meg is akarja leckéztetni.

Káncz Csaba jegyzete