Érdekes a kontraszt. Két fővágány van most a sajtóban. A leegyszerűsítés kedvéért úgy mondanám, hogy egyrészt Antallt méltatja a sajtó, részben azon az alapon, hogy halottról jót, vagy semmit, a másik vonal pedig Orbán gusztustalan hitelrontása.
    Nagyon jól megfér a két irány a mi kis sajtónkban, mert eklektikus, mert mindenki dumál amit akar, (többnyire) vagy amit a pártokhoz és más közösségekhez kötődés kíván, de hiányolom a harmadik utat, a nagylátószögűt, amivel a sajtónk megítélne jeles személyeket és jelenségeket a maguk érdeme szerint.
    A látószögről elég sokat papoltam már (sok visszhang nélkül), de a média olyan is, hogy abban aztán hányhatja is az ember a borsót a falra, (mint magam is teszem már évtizedek óta) sok foganat nélkül.
    És mégis, fontosnak tartom a LÁTÓSZÖG milyenségét, mert attól függően jó egy megítélés, vagy rossz, hogy honnan nézük a dolgokat.

   Külföldön élve, mentes vagyok közvetlen ráhatásoktól, kényszertől és alkalmazkodástól pláne, tehát másként látom a dolgokat, mint sokszor illendő lenne.
    Mi az én látószögem?
   Nagyon egyszerű ez kérem szépen. Minden személyt vagy jelenséget automatikusan úgy ítélek meg, hogy a jelenség, vagy a személy jó-e NEKÜNK, vagy rossz. Nincs ebben semmi bonyodalmas, és mégis, vagy éppen ezért, ilyen látószöggel igazabb következtetésre jutunk.
    Itt van például volt miniszterelnökünk esete. Halála évfordulójára csak jót olvashattunk róla. De ha tetteit nézzük, olyan tárgyilagosan, amilyen tárgyilagosan lehetséges, elámulunk azon, hogy miért csak méltató írások jelennek meg róla. A rendszerváltás például teljesen elmismásolódott alatta, hogy csak ezt említsük. Ismerősöm barátnője (aki eredetileg tanárnő volt Ukrajnában, (magyar vidéken) mesélte, hogy Antall látogatása után magyarlakta helyeken napokig szólt a megafonos tájékoztatás a két államfő tárgyalásáról, amelyben Antall szó nélkül elutasította Ukrajna ajánlatát, azt, hogy visszakaphatjuk Kárpátalját, ha akarja. Antallnak, a szabadkőművesnek nem kellett ez, hiszen nem is ezért szaladt oda, hanem az Alapszerződést vitte magával, mint aki egy láthatatlan kormány akaratát, vagy éppan a szabadkőművesek parancsát teljesíti: Trianon örök, Trianon sérthetetlen, határok nem változhatnak Európában…stb.  És szólt a megafon mindenütt, nyílvánvalóvá téve az első szabadon választott magyar miniszterelnök határozatát: ti magyarok nem kelletek Magyarországnak. A terület sem. Ilyen ember (is) volt Antall, aki 15 millió magyar vezérének hírdette magát, és aki halála előtt azt vallotta, hogy keresztény Magyarországot akart. Sokan meg is könnyezték őt az ordas halandzsa hallatán. És ma tisztelettel gondol rá a sajtó. De ítéljük meg őt és tetteit ezen az alapon: jó volt-e NEKÜNK ő, vagy rossz. 
     Gondoljuk csak el egy pillanatra, hogy Kárpátalja visszakapásával ismét közös határunk lenne az igazán testvéri Lengyelországgal, de nem csak ennyit jelentene Kárpátalja, hanem hosszú távon azt is, hogy Kárpátalját és a Székelyföldet egy jobbára lakatlan Kárpát-szakasz választja el. Annyit jelent ez a gyakorlatban, hogy ma egyenes kapcsolatunk lenne Székelyfölddel, és mindjárt másként folytatódnának a dolgok.
     És szólt a megafon, és ismételten és ismételten elhangzott Antall szemétsége. A történelem úgy fog rá emlékezni, mint 15 millió magyar árulójára.

   Látószög dolga. Kár, hogy csak a történelemnek van nagylátószöge, és annak is esetleg évszázadok után. Most meg a külügyérünk nyilatkozott úgy az ukrajnai zavargások közepette, hogy aggódik Ukrajna területi épségéért! Megáll az ész! Milyen politiusaink vannak? Elég szabadkőművesnek meg Bilderbergeresnek lenni és mindjárt azt csinálnak amit akarnak? A nemzet érdekei ellen?!
    A másik aktív vonal meg kimondottan gusztustalan: A napokban küldött át nekem  az interneten valaki egy sok-veboldalas fröcskölődést O.V.-ról.  családjáról, kijelentéseiről. Zsigeri, ostoba és gonosz piszkoskodások tömkelegével találkozik benne az ember. Ő is egy miniszterelnök. Ha azt nézem, hogy jó-e NEKÜNK, vagy sem, tetteiből az szűrhető le, hogy hallatlanúl nagy taktikás, sokszor félremagyarázható módon nyalint jobbra is balra is, hogy kersztülvihesse a csodát: Magyaroszág talpraállítását és szuverén nemzetállammá tételét.  Sokat már eddig is elért ebben a tekintetben. Azt hiszem kevés ember van, aki ennyire tehetséges, ennyire  zsonglőr a tövig szennyes európai politikai szférában. Nem "szeretem" őt, a kakraktere és képessége ugyan érdekel, sőt csodálattal is eltölt engem, de a tettei a fontosak, amelyek a történelem nagylátószögében figyelemreméltóan jelenik meg most és jelenik meg majd. Az államadósságot alaposan lecsökkentette ezalatt a rövid néhány év alatt, a külkereskedelmünk szárnyal, ipari termelésünk meglepő tempóban erősödik, a bankokat is megsarcolta a közteherviselés nevében, az államkassza is van már olyan jó bőrben, hogy lassan vissza is tud juttatni a végtelenségig lenyúzott népnek, amennyi lehetséges a körülmények között, mindamellett, hogy intézkedéseit más országok is kopírozzák. Akkora kakából kimászni, amit az előző kormánytól örököltünk, már önmagában óriási teljesítmény, de nem csak kimászott belőle az ország, hanem fölfelé ívelni látszik, mert tényleg jobban teljesít. Nem élünk jól, ez igaz. De ennyi idő alatt többet produkálni talán Isten sem tudott volna. És mindezt szűnni nem akaró gáncsolások ellenszelében érte el O.V.

    A nagylátószög kérdezi. JÓ Ő NEKÜNK? VAGY SEM? ÉS a válasz nyílvánvalóan  -IGEN.

   Sajtónk viszont minden  teljesítményét kifogásolja, lefitymálja, leszólja, vagy elhallgatja. A sajtónk, eklektikus ugyan, de van egy gyűlölettől fűtött fanatikus magja, amely annyi realitásra, távlatra, látószögre képes csak, mint egy hisztérikus őrült. Miközben nem tudni, mivel, vagy kivel lenne elégedett ez a begőzölt és acsarkodó mag, ugyanis nincs a porondon O.V. kapacitáshoz mérhető személy. Egész Európában sem sok van.
   Ilyen a mi kis sajtónk, és ilyenek a hangadói. Eredmény: a hazaáruló roppant szépen hangzó visszaemlékezést kap, (különösen, hogy halottról akár jókat is mondhatunk), a történelmileg JÓ pedig mocskot kap.
    Látószög kérdése ez? 
   A beteges gyűlölködést leszámítva látószög dolga is. Ifjú titánoknak szoktam papolni arról, hogy jelenségek megítélésőben teljesen rossz, ha részletek halmazából próbáljuk megérteni az egészet. Gondolkodási technikai dolog ez. Induljatok ki mindig a körképből, esetleg a történelem vélhető nagylátószögéhez hasonló szemlélettel, és nem csak az összkép, hanem a részletek is igazabb értelmet kapnak.
    De hát, a borsó, az a sok borsó, amit már eddig is hánytam a falra!..

Balogh Bertalan
(Forrás: a Kapu nyomán)