Barbár lábakon tipródó sietségedet,
álhatatos kötéllel szorító merevségedet.
Szívszorított döbbenetben szoruló lelki örökséget,
Oldalazó fordulatokkal guruló emelkedő kétséget.

Figyelmem tapad isteni képmás óvságába,
párttalan védtelenségem létigenem  felszálló ágára.
Jön értem bajvívó valóság ódon realitása,
Megjelölt fivérem helyett áll ott gyilkos prófétája.

Földön élsz,s e hittől nem vonhat el Ég palástja,
mentenél magaddal embert csillagok rezervátumába.
Vonja mosolygó arcodat szentcsókú oltárához,
parlagi szél Pegazusa dob lelkek nyakára övet Trója falovához. 

Korholhatsz matériát,szegénység pór nyomorúság vállán,
de érted töri utolsó falatját harcos csodát produkáló villám.
Vagy az emberrel  élő-haló hit érinti ujjad a szakadás húrján,
vagy fénynemes órád zálogát hűti ki a hűtlenség koronáján.

Egy a Haza,és perlekedőn alul marad a pásztor,
minden sietség hiába,ha szeretőként hiányzol.
Párzik parittyádon kicsavart szívedből az érzelem trianona,
sárkányfejes testek sokszorosát elli meg szerelmes Pannónia.

                                                          Ferenczi Zsuzsanna