Az aradi vértanúkra  emlékezve

A téma választott mindig engem.
Az átélés szabad formája
ott szalad akkor is, ha vádol
nem gáncsol, csak rossz a szerepem.

A múltból lehet meríteni,
csak tisztogatni kell sokat,
azt a kevés fényt megtalálni,
s leírni a meglelt sorokat.

Az ember sokszor magányos,
még akkor is, ha körül van véve.
Mert nem jó, ha nincs szeretve,
s az sem, ha mindenkitől sáros.

A képzelet látomása egy kép csupán.
Még színesnek látom, én festem.
A múlt? A jelen? Igen. A jövő? Végtelen.
Utolsó út. S megyek halottak után