Impresszum

ELNÖK, FŐSZERKESZTŐ:
Gyöngyösi Zsuzsanna
+ 36 30 525 6745
elnok@kame.hu

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:
Hollósi-Simon István

WEBOLDAL MŰKÖDÉS:
Polonkai Attila


 

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Kiadványok

Jelenlegi hely

La Fontaine: A tücsök és a hangya (aktualizált verzió)

2008.03.14. Jean de La Fontaine - tanmeséir?l, fabuláiról volt híres már korában, a XVII. században is. Népszer?sége ma is töretlen, történetein generációk n?nek fel. Íme egy örök klasszikus, mai magyar viszonyokra "hangolva". A tanmese körlevélben terjed a neten, szerz?je ismeretlen. Egy nagy rét kell?s közepén éldegélt a tücsök és szomszédja, a hangya. A hangya szorgalmasan dolgozott, hisz tudta jól, hogy munkájának gyümölcsét élvezheti majd szabadidejében. A tücsök? ? ugyan nem! Táncolt, dalolt, mulatozott. Aztán, egyszer csak beköszöntött az ínséges id?. A hangyának megvolt mindene, hiszen megteremtette létbiztonságát. A tücsök, hogy ne kopjon fel kicsiny álla, a hangyák vezet?ihez fordult segítségért. ?k szemügyre is vették a tücsök nyomorát, és úgy döntöttek, hátrányos helyzet?nek nyilvánítják tücsök komát. Tücsök koma megörült, örömében be is rúgott a kocsmában a kapott segítség egy részéb?l, majd a többit a játékgépbe dobálta. Gyermekei otthon várták az élelmet, meleg ruhát, egyikük éhen is halt. Tücsök koma ismét a hangyákhoz ment, ismét kapott segítséget.Nem ám szépen megköszönte, toppantott egy nagyot. Kikérte magának az alamizsnát. Hiszen ? is teljes jogú tagja a rét közösségének, ezért neki több jár! És mivel hátrányos helyzet?, gyermekei sem lehetnek mások: - "Tessék szépen kiszámolni, mennyi is jár nekem, és gyermekeimnek!" - rendelkezett. A hangyák sóhajtottak egy nagyot. Igyekeztek intelligensen kezelni a helyzetet, így hát megadták a tücsöknek, amit kért. Tücsök koma úton hazafelé ismét jól berúgott, majd másnap reggel magához térvén elgondolkodott, hogyan tehetne szert még több segítségre: - "Hohó! Saját magamat nem sokszorozhatom meg, no de gyermekeimet!" - rikkantotta. Így hát féktelen és felel?tlen szaporodásba kezdett, hiszen gyermekeinek sanyarú sorsa jó érvnek bizonyult, valahányszor visszament a hangyákhoz. A hangyák megadóan bólintottak, ismét segítettek, ám néhányan közülük elégedetlenkedtek a kialakult helyzettel: - "Miért adunk a tücsöknek? Miért nem teremti el? magának, ha szüksége van rá?" Erre a tücsök agresszívan visszavágott: - "Mit mondtál? Tücsöknek neveztél? Az én nevem ízeltlábú heged?virtuóz! Jó, ha megjegyzed, barátom!"- mondta fenyeget?en, majd útjára indult. Napokig forrongott magában. "Még hogy tücsök... teremtsem el?... nem tudják ezek, ki vagyok én!" Ezzel útnak indult, megkereste fajtársait. - "Össze kell fognunk, meg kell védenünk magunkat ellenségeinkkel szemben!"- duruzsolta társai fülébe. Így is lett. Megegyeztek, ki lesz közülük a szószóló. Neki nincs más dolga, csak fülelni. Ha azt meri mondani valaki, hogy tücsök, rá kell vágnia hogy rasszista és kirekeszt?. Taktikájuk bevált. A buta hangyák nem akartak rasszistának t?nni, így mind több és több segítséget nyújtottak. Közben dolgoztak keményen, hogy a saját számláikat is be tudják fizetni. Fel is t?nt ez a tücsköknek. Úgy gondolták, nem szép dolog a hangyától, hogy csak magára gondol, amikor pluszm?szakot vállal. Valahogy ezt is el kéne venni t?le. Így hát elkapták a hangyát az éjszakás m?szakból hazafelé, kifosztották, és jól elverték. A hangya, a törvények szerint a rét rendfenntartóihoz fordult: - "Segítsenek, kirabolt egy csapat tücsök!" A rendfenntartók csak csóválták a fejüket: - "Honnan tudod, hogy tücskök voltak? Annak vallották magukat?" A hangya inkább legyintett, és hazament. Napokig emlegette barátainak, hogy csúnyán elbántak vele a tücskök. A barátok csak bólogattak, hiszen velük is ugyanez történt. A rémhír gyorsan terjedt a rablókedv? tücskökr?l, míg az éppen mulatozó tücskök fülébe nem jutott: - "Miiii? Már megint tücsköznek? Tanítsuk móresre ?ket!" Ezzel elindult egy soha nem látott er?szakhullám a réten. A tücskök raboltak, fosztogattak, vagy puszta kedvtelésb?l verték félholtra a hangyákat. Err?l nem is szólhatott a fáma, mert a tücskök szószólója résen volt, valahányszor felröppent egy kósza hír, ? habzó szájjal üvöltötte "RASSZISTAAAA!" A hangyák mindenféle dologgal próbálkoztak. Megalapították a hangyagárdát, de ezt még saját fajtársaik is lehurrogták. Fegyveresen egy hangya sem merte megvédeni magát, hiszen egy tücskökkel teli börtönben nem sok jó várt volna rá. A tücskök (hm, elnézést ízeltlábú heged?virtuózok) senkit sem kíméltek. Öreget, fiatalt, n?t, gyereket egyaránt megtámadtak, szemrebbenés nélkül. Még egy köztiszteletben álló hangyatanárt is meggyilkoltak sok más hangyával együtt. A hangyák csak t?rtek, dolgoztak, hiszen a rét komoly gazdasági válságba sodródott. Közben a tücskök csak szaporodtak, egyre több volt az éhes száj . A hangyák etették ?ket, míg a kis éhes szájakból kifejlett tücsökb?nöz?k nem cseperedtek. A hangyák egyre demoralizáltabban élték hétköznapjaikat. A tücskök egyre többen lettek. Végül az egész rét fölött átvették az irányítást. Elszennyezték a rétet, feléltek minden tartalékot, büntetlenül kaszabolták le az utolsó hangyát is. Minden La Fontaine mesének van tanulsága. Ennek is. Nem mondjuk ki. Nem vagyunk rasszisták.

Rovatok: 
Archívum
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1