Ausztriában a legfelsőbb bíróság alkotott véleményt, miszerint kártérítéssel tartoznak a hiteleseiknek azok a kereskedelmi bankok, amelyek nem tájékoztatták megfelelően az ügyfeleiket a devizakölcsön  kockázatairól. „Egyértelmű, hogy a bankoknak ügyfeleik figyelmét minden kockázatra fel kell hívniuk.”

A bíróság úgy vélekedett, ha ezen kötelezettségüknek nem tettek eleget, akkor mulasztottak, és kárt okoztak a hiteleseknek. Márpedig ilyen esetben kártérítéssel tartoznak ügyfeleiknek”. Adta hírül a Magyar Hírlap Online

“Egyértelmű, hogy a bankoknak ügyfeleik figyelmét minden kockázatra fel kell hívniuk. A bíróság úgy vélekedett, ha ezen kötelezettségüknek nem tettek eleget, akkor mulasztottak, és kárt okoztak a hiteleseknek. Márpedig ilyen esetben kártérítéssel tartoznak ügyfeleiknek”

Amíg egy osztrák hitelfelvevőnek az alapösszeg húsz-harminc százalékára rúgó kárt kell lenyelnie, addig a magyarnak a felvett pénz dupláját! Közben az unió úgy döntött, az egyéves alapfizetésükben maximálják a bankároknak fizethető bónuszokat, de a részvényesek hozzájárulásával ennek duplájára is emelkedhet a juttatás.

Európában erős a fogyasztóvédelem, amelyet Ausztria betart, ehhez igazítja a jogszabályait és a jogi gyakorlatát. Magyarország ugyan Európában van, de a fogyasztóvédelmi jogszabályait és a jogi gyakorlatát nem igazítja az európai normákhoz.

A banknak professzionális kötelessége kiszámítani a hitelfelvevő kapacitását, és annak megfelelően nyújtani hitelt. A hitelt nem a lakás, hanem az adós fogja visszafizetni, jövedelméből, és nem abból, hogy lebont a lakásból falat, és abból elad egy téglát. A jövedelem, nem pedig a lakás, (mint biztosíték) határozza meg a hitelvelvételt. Ha kereseten túli hitelt sóznak a hiteles nyakába, az a bank hibája – vélte Róna Péter közgazdász.

Például amikor Kovács János felvette a svájci frank alapú hitelt, annak akkori törlesztőrészlete jövedelme 35 %-a volt, most viszont ez 50 %-ra kúszott fel. Munkája van, törleszt, nem lett munkanélküli. Azaz ez a bankok óriási hibája, mert a jövedelem elégessége megállapíthatatlan – magyarázta a közgazdász. Ha ugyanis a svájci frank árfolyama állandóan változik, akkor nem lehet tudni, hogy az adós havi jövedelmének hány százalékát kell a törlesztésre fordítani – mondta Róna Péter. Márpedig egy ilyen termék hibás. Az mindegy, hogy ezt a bankok tudatták, ilyen terméket nem szabadott volna piacra dobni – tette hozzá.

A svájci frank hitelezés Ausztria nyugati felén kezdődött, ahol sokan Lichtensteinbe járnak dolgozni, ezért svájci frankban kapják a fizetésüket. Ott ez logikusnak tűnt. De az osztrák bankok hamar belátták, hogy ez rendkívül veszélyes, abba is hagyták rövid időn belül – mondta Róna Péter.

A múlt héten egy londoni bíróság, 2900 milliárd forintra kötelezte a bankokat, mert egy bizonyos terméknek az összeállítása bizonytalan, megbízhatatlan volt – hívta fel a figyelmet a nyugati gyakorlatra a szakértő. Nem bíróságról és különadóról van szó, hanem arról, hogy a veszteséget és kárt elszenvedőnek a bank kártérítéssel tartozik, mert a kárt, a veszteséget ő okozta. Forrás – 168 óra.

Átvert Áron rájött! – becsapták a bankok, nem kicsit!

Az 1.1 millió devizaadóst nagyjából 6000 milliárddal csapták be a Magyarországon működő idegen bankok. Átvert Áron elgondolkodott sanyargatott sorsán és rájött: “Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.”(Tamási Áron)

A parasztvakításnak vége! Átver Áron rájött, hogy csapják be a bankok. A Bank, mint pénzkölcsön szolgáltatást végző pénzügyi szolgáltató vállalkozás, rendelkezésére bocsátja az Adós számára az általa igényelt pénzösszeget.

Önmagában ez az egyetlen gazdasági esemény, hiszen mindennapos esetnek számít, – csak, hogy – a pénzkölcsön nyújtás látszatát keltve a hitelfolyósítással egyidejűleg hitelszámlát nyit a Bank az Adós nevére szólóan, – ezt a számlát az Adós nem látja, hiszen nem az ő számlája, hanem az ő tartozását viszi fel rá a Bank csalárd módon, mint követelést.

Áron azt mondja: „Ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye!” Átvert Áron nem hülye, rájött ez a követelés nem az Adós rendelkezésére bocsátott forint névérték, hanem más, a forint névértékkel a folyósítás napján értékben megegyező deviza névérték, amelyet, mint kölcsönadás miatti „jogos követelésnek” beállítva vesz a Banknyilvántartásba.

A reálfolyamat szerint ellenben a folyósított forintösszeg a Bank által hiteltartozásként nyilvántartásba vett devizaösszeg vételi ára.

A Bank a devizakövetelés „hamis és egyoldalú nyilvántartása” okán, – a rendelkezésre bocsátott forintösszeget nem követeli megfizetni, – hanem az árfolyam javulása miatt erősödő devizaösszeg névértékének megfizetésére kötelezi az Adóst azáltal, hogy a deviza forinthoz képest történő javulását kiterheli rá, mint árfolyam különbözetet.

A tartozásként nyilvántartásba vett devizaösszegre kölcsönkamatot számol fel a Bank, mint ahogyan pénzkölcsönadásnál szokott történni a követelt pénzösszeg használatának Adós általi megfizettetésekor.

De ez a pénzösszeg nem került átadásra.

Kvázi ez a pénzösszeg nem vált kölcsöntőkévé!

De az Adós fejében meg sem fordul a gondolat, hogy nem pénzkölcsönre számolja a Bank fel a kamatot, mert az Adós azt gondolja, hogy ő pénzkölcsönt kapott. Mert tradicionálisan bízott naivan a bankban! Hát ilyen egyszerű a magyarázata a devizában nyilvántartott forinthitelesek és a bankok közt feszülő ellentétnek, – ezt csak a Kúria nem látja, vagy nem akar tudomást venni róla! Átvert Áron továbbra sem érti, mit nem lehet ezen érteni!

A pékhez kenyérért megyünk, az autónkat autószerelővel javíttatjuk, míg kölcsönért a bankhoz fordulunk, – illetve már csak fordultunk! – miután napjainkra jelentősen megingott az emberek bizalma a Magyarországon működő idegen bankokban.

Átvert Áron azt mondja: a bankok által diktált feltételeknek egészen egyszerűen nem lehet megfelelni.Ezt támasztja alá az egyre fokozódó társadalmi elégedetlenség és a lassan mindennapossá váló demonstrációk.

Ausztriában kártérítéssel tartoznak a kereskedelmi bankok a devizaadósoknak! Nálunk vajon mikor?

„Ausztriában egyenesen a legfelsőbb bíróság alkotott véleményt, miszerint kártérítéssel tartoznak a hiteleseiknek azok a kereskedelmi bankok, amelyek nem tájékoztatták megfelelően az ügyfeleiket a devizakölcsön kockázatairól.

„Egyértelmű, hogy a bankoknak ügyfeleik figyelmét minden kockázatra fel kell hívniuk. A bíróság úgy vélekedett, ha e kötelezettségüknek nem tettek eleget, akkor mulasztottak, és kárt okoztak a hiteleseknek. Márpedig ilyen esetben kártérítéssel tartoznak ügyfeleiknek”

Forrás: Patacsi Pilvax/Hultai István  és Ignéczi Eleonóra
civilkontroll.com/magyartudat.com