Két vállalat van Magyarországon, amelyik magasról szarik az ügyfeleire és erre még külön ideológiát is gyárt, vagy a valós és fontos előírások mögé bújik: a Posta és a MÁV. Ha nem kapod meg a csomagodat, vagy azt összetörve, szétbarmolva, megtaposva szeded össze egy ablaktalan raktárban egy unott spinétől, ha a postás szarik felvinni az ajánlott levelet a másodikra, mert ő nem lopta a lábát, majd te szépen beballagsz munkaidőben a szaros kis szelvényeddel és kiállod a sort, ha folyamatosan az előző lakó leveleit kell kidobálnod a postaládából, mert sehol sem tudod megértetni, hogy abban a nyomorult kéróban te laksz már tíz éve és nem Gipsz Jakab, akkor mindig megkapod, hogy te csak egy büdös proli vagy, aki csak ne akarjon itten semmit.

Te ne ugass, amiért elhagyták a leveled, csomagod, mert a Posta nem vállalja, hogy a küldemények száz százaléka célba ér, és te, balfaszkám, éppen abban az öt százalékban vagy mindig, aki ráfaragott, elég meló nekik a sok ajánlott szarért felelősséget vállalni. Vagyis nyugodtan le lehet nyúlni a cuccok öt százalékát, cseszheted, nem hogy kártérítést nem kapsz, de még egy Bohóc csokit sem, Sajnáljuk, öcsém! felirattal. Nem, ez egy ilyen üzem, te meg kapd be. Te csak ne hívd fel a figyelmüket semmire, például, hogy az albérlődet már évek óta kirúgtad, úgyhogy lehetőség szerint ne hurcolásszák ki se az ajánlott szelvényeket, se más szart, hanem alapból küldjék vissza feladónak. Te igazold magad személyivel, lakcímkártyával és adószámmal, utána esetleg felvesznek valami panaszt, aminek persze következménye nem lesz, mert a szaros levelek továbbra is nálad landolnak majd.

Nem, ez nem szolgáltatás, mi hivatal vagyunk, te meg vegyél fehér inget, és köss nyakkendőt, ha akarsz valamit. Egyébként meg vegyél biztosítást, telefont, sorsjegyet, kajajegyet meg ki tudja mi szart, mert ettől vagyunk ügyfélbarátak. Nem, nem azért, mert megkapod azt, amit a törvény szerint egyetemes szolgáltatásnak hívnak, azért te legyél hálás.

És a MÁV. Bocsánat, elkúrtuk, de néha van ilyen, amúgy meg nem kell majrézni, a száz méter két mozdony között elég sok ám. Igen, én elhiszem, hogy a vasút veszélyes üzem, és ez ilyen incidenst töviről-hegyire ki kell vizsgálni, addig se bakter, se vonat el nem mozdulhat, amíg nincs rögzítve minden esemény. Jó. De az utas baromira nem tartozik a rögzítendő esemény közé, cserébe viszont nem kellene úgy kezelni azt a több száz barmot, aki ül a kocsiban és vár, mint néhány zsák krumplit.

Persze, meg lehet magyarázni, hogy nem lehet ám nyílt pályán futkosni mindenféle hülyének, mert életveszélyes. Ez természetesen így van. Ugyanakkor a vasút, ezen belül pedig a MÁV Startnak nevezett képződmény azért van, hogy embereket szállítgasson A-ból B-be. Szóval nem lehet a fizető utast otthagyni egy vonatban, hogy majd ha lezajlik a helyszínelés, akkor majd el lesznek szállítva. Nem lehet a szabályzat és egyéb előírás mögé bújni és a fejükre szarni. Teljesen mindegy, mi módon, de azokat az embereket ki kellett volna hozni a vonatból és vissza kellett volna kísérni az állomásra.

Nem kell itt süketelni, hogy a helyszín megközelíthetetlen, egy kilométert azért le lehet sétálni. Ha már az incidens helyszínéül szolgáló vágány le van zárva, akkor két bakter segítségével azon a vágányon szépen vissza lehetett volna sétálni, a szomszéd vágányokon elvégre 15 kilométer per órás sebességkorlátozás volt érvényben, ne adj isten, egy motorvonatot oda lehetett volna küldeni külön engedéllyel meg kisfaszommal, hogy szépen csorogjon vissza az utasokkal Kelenföldre. Nem pedig vállvonogatva elintézni, hogy a szerencsétlenek végignézzék, hogy megy el mellettük a következő szombathelyi vonat.

Ha pedig a szabályzat ezt nem teszi lehetővé, akkor az a szabályzat szar - nem kell naponta ötször efféle eseményeket rögzíteni, úgyhogy az ilyen kilengések nem is lennének mindennaposak. Ha a vasút azt akarja, hogy az emberek utazzanak a koszlott, tetű lassú vonatokkal, akkor legalább ennyit illene megtenni. Mert nem azért vannak az utasok, hogy néhány egyenruhás mozdonyokat tudjon huzigálni Záhony és Hegyeshalom között.

Szárnyathy Géza