A Magyar Nemzetért érdemérem ezüst fokozatával tüntette ki Drábik Jánost 75. születésnapján a Magyarok Világszövetsége. A díszoklevél tanúsága szerint a kitüntetést Drábik János életművéért és a magyar nemzet új meghatározásának kidolgozásában vállalt szerepéért ítélte oda neki az MVSZ elnöke, Patrubány Miklós. A kitüntetettet Varga István méltatta. A közelmúltban Szaniszló Ferenc részesült azonos kitüntetésben.

A kitüntetés átadása előtt Patrubány Miklós elmondta, hogy különösen nagyra értékeli Drábik János tudásán és elhivatottságán túl erkölcsi alapállását is, hiszen a magyar nemzet új meghatározásának kidolgozása során nem csak a konferencia-elnökséget vállalta, hanem az egyik legkényesebb kérdés, a magyar-zsidó viszony kifejtését is.

Kedves János! Kedves Lopakodó Vendégek!

Nagy nap ez a mai. Hogy mekkora, arra mi sem jellemzőbb, minthogy ez alkalomra ismét megnyithatta egy bűnös nemzet bűnös világszervezete a székházát. Hogy mekkora, arra mi sem jellemzőbb, minthogy megnyílt az angliai Watfordban a Grove szálloda recepciója is a sajtó előtt – ahol ez órában is üléseznek Bilderbergék. Mondhatnám, ez egy gesztus Drábik János, a hatalomkutató születésnapján, de nem, ez nem gesztus. Ez eredménye Drábik János néptanító fáradhatatlan felvilágosító munkájának is. A hatalom már nem zárathat be, nem zárkózhat be úgy, mint korábban, már nem bújhat el úgy a függöny mögött, mint korábban. Hiszen a rejtőzködő hatalmat bemutató óriási információs anyag ott található a világkönyvtárban. Ám a könyvtár attól könyvtár, hogy valaki elhelyez ott ismereteket. Ismereteket pedig az tud elhelyezni, aki veszi a fáradságot a megismerésre. Dr. Drábik János a megismerésben fáradhatatlan, a megismertetésben legyőzhetetlen.

Dr. Drábik János nem egy esendő személy, ő egy intézmény, egy oknyomozó és ismeretterjesztő intézmény, úgy ahogy van. Egy egyszemélyes népfőiskola – és az egy személy nem a hallgatóságra vonatkozik. János teljesítménye egyenesen elképesztő. Majd másfél évtizede, 1999-től jelenik meg a Leleplező, máig talán 52 számmal eddig, melyet döntően ő lát el tartalommal. 2002-től, a Kennedykről megjelent könyve után és az Uzsoracivilizáció első kötetével megindult a könyvírási nagyüzem, és bő tíz év alatt tizenhét kötet kiadását élvezhetjük. A nagy és termékeny regényírók elengedték fantáziájukat, és ontották a regényeket, de Jánosnak nem elég megírnia egy témát, azt fel kell tárnia az összegyűjthető anyagokból. Emlékezem, a középiskolában a Nyomorultak regény kapcsán tanultuk, hogy Victor Hugo mekkora tanulmányokat végezett Párizs, amúgy láthatatlan csatornáinak leírásához. Hát akkor Drábik János, mekkora tanulmányokat végez, ahhoz, hogy a politika és a pénzvilág láthatatlan, sötét és bűzös csatornáit leírja. Mi az, hogy leírja: elmondja egyszer, kétszer, háromszor – mert az ismétlés a néptanítás alapja. Elképesztő számú előadás van János mögött – nem is értem, mikor olvas, mikor ír? Itt a Magyarok Világszövetségében nemcsak beszél, beszéltet, programokat szervez.

Kezdetben sokan idegenkedtek tényeket kereső és gyakran megtaláló szavaitól. Otthon is talán csak a paplan alatt olvasták a Bilderbergek összeesküvését azok, akik féltették csekélyke pozíciójukat. Amikor a Magyar Nemzetnek erre irányítottam a figyelmét és utaltam Jánosra, hogy tőle lehet kérdezni, a szívükhöz kaptak. Most pedig ennek a lapnak is a címoldalán jön a tudósítás a Bilderberg találkozóról – elismerve a folytonosságot 1954 óta. Ez a nyilvánosság ugyan még nem az igazi, de hogy egyáltalán lehet róla beszélni, az János érdeme is. Olyan érdem, amit soha nem ismernek el majd azok, akik eddig féltették bőrüket. Mi több, még ma is féltik. Éppen egy ma sugárzott rádióműsorba hívtak, hogy beszéljek a Bilderberg találkozó jelentőségéről. Visszautasítottam, mert nem tudok eleget róla, egyébként is itt van a téma professzora, Dr. Drábik János – megadom a telefonszámát.  Jaj, nem, volt a válasz. Hát igen, a nyilvánosság munkásainak rossz a lelkiismerete. Akinek igaza volt már korábban, azzal szemben nehéz azt elismerni.

Hogy mennyire igaza volt – és van Jánosnak, hadd emlékezzem egy másik epizódra. 2003-ban, tíz éve a Fennmaradás mozgalom keretében konferenciát rendeztünk a székelyföldi autonómiáról az Uz völgyében, az erdőben – mert nem volt tanácsos a városban erről beszélni. Ma már a tény nyíltan kezelhető, sőt a nagypolitika is az autonómiával fényezi magát elsősorban szavakban, de azért tesz is érte – de a székelyek még mindig csak olyan erkölcsi támogatást kapnak az erőfeszítésükhöz, amit könnyedén elsöpör egy azzal ellentétes politikai döntés.

Dr. Drábik János, hadd tekintsek vissza egy keveset az elmúlt évtizedekre. Remélem sokat vesztettünk, hogy János nem lett valamelyik zenekar akár kitűnő csellistája, ám még többet nyertünk. Gondoljuk meg, mennyivel kevesebbet tudnánk a világról, ha János napi hat órán át a hangszere húrjait rezegtetné a hangszálai helyett.

Remélem sokat vesztettünk, hogy János nem lett ügyvéd közöttünk, de még többet nyertünk, hogy nem egyikünk, másikunk adósságával bajlódik, hanem mindannyiunk eladósításával.

Remélem sokat veszítettünk, hogy János nem lett újságíró a MUOSZ és egy szerkesztőség fegyelmezett közösségében, de még sokkal többet nyertünk, hogy írói képességét szabadon használja a legkevésbé ismert tények feltárására.

Remélem rengeteget vesztettek a New York-i veszekedők, hogy János nem szolgálja őket a bíróságokon, ám mi rengeteget nyertünk azzal, hogy Kézdi Páltól jobban megismerhettük a világot, a világgazdaságot és nem rajta múlott, hogy ezeket az ismereteket miként használta fel a magyar politika.

Kézdi Pál hatalmas munkát fektetett az amerikai alkotmány megismertetésébe, melyért, azonban nem ő, hanem Dr. Drábik János kapott kitüntetést. Nem rajta múlott, hogy 1989-ben a szovjet alkotmányt másoló 133 napos Tanácsköztársaság, illetve arra támaszkodó 1949-es Rákosiék-féle alkotmányt írták át felkentek, nehogy egy új alaptörvénnyel a történelmi Magyarország jogfolytonosságának kérdése felmerüljön. Mégsem volt hiábavaló ez az elemző, ismertető munka, hiszen kitűnő alapot adott Jánosnak a dollár elemzéséhez és az amerikai alkotmánnyal összevetve.

1994. május végén érkezhetett meg az amerikai elnök, Bill Clinton levele Dear Johnhoz, hogy kifejezze elismerését Jánosnak azért, hogy segített a szocialista demokráciát amerikai demokráciává alakítani. Talán ez a levél is hozzájárulhatott János azon elhatározásához, hogy nagydoktorit írjon demokrácia elméletből és hazatelepüljön. Sokat vesztettünk, hogy ez a doktori nem született meg, de még többet, sokkal többet nyertünk azon, hogy a kutatás eredménye nem hever el valamelyik egyetemi könyvtárban, hanem itt van előttünk a világ könyvtárában. Bárki egyetlen mozdulattal olvashatja, de még inkább hallhatja, láthatja János hihetetlen energiájú előadásaiban. Gondoljuk meg, 160 videó, 175 órányi előadásban taglalja az euró-atlanti világ berendezkedését. Ma már nem is mondanám, sajátos demokráciáját. Hol van ehhez a Szabad Európa Rádióban végzett munka? És hol van ehhez az elismerés – mondjuk az utód, Bush elnöké?

Hadd szóljak ezekről a megőrzött és meg nem őrzött előadásokról szerte az országban, de főként itt a Magyarok Világszövetségében, ahol János barátokat és szellemi otthont talált – és ahol barátaival együtt majdnem kiköltöztették, mert befelé nyílik az ajtó. Hát nem elképesztő az a színvonal, mely a nemzet összetartozását és más kiszolgáltatott népekkel való barátságát így honorálja. Ám, ne lepődjünk meg. Ennél százszor-ezerszer különb – mármint negatív értelemben különb – eseményekről szól éppen János azok esetében, akik a valóság megismerésére és bemutatására törekednek.

A valóság a tények teljessége. János szenvedélyesen keresi a tényeket és összefüggéseket, a teljességre törekedve. Azaz a valóságot kívánja elénk tárni szóban és írásban. A valóság, mint a jéghegy, csak bizonyos mértékig belátható. A tények teljességének, azaz a valóságnak megismeréséhez le kell merülni az események zavarossá szennyezett óceánjába.

Hadd emeljem ki itt János témájának egyik kedvencét, a társadalomellenes pénzrendszert. Az Európai Bizottság egyén. Zöld Könyvben fejtette ki, hogy a pénz- és bankrendszer túlbonyolítással átláthatatlan, azaz a valóság nem ismerhető meg, így nem is szabályozható, illetve minden szabályozási kísérletre az árnyékbankokba menekülés a válasz. Ezért fordult a Bizottság a polgárokhoz, mondják meg, miként kellene átalakítani a pénzügyi intézményeket, hogy a társadalmat szolgálják? Ez a kérdés bizonyára nem jutott el Drábik Jánoshoz, de nagy valószínűséggel Bilderbergék ma sem tárgyalnak így róla Watfordban. Holott János könyveit olvasva a válasz rendkívül tiszta: átlátható közpénzrendszer.

Gondoljuk meg, ha a magánbankok által teremtett tőke szabad, akkor kevesek kezében koncentrálódik, a társadalom pedig elszegényedik, alávetett lesz, mert a versenyben mindig a tőkeerő győz annyira, hogy ezen erő nélkül be sem lehet szállni a versenybe. A pénzhatalom maga alá gyűri a politikai hatalmat, akkor a valóság helyett a hazugság válik meghatározóvá, a társadalom szükségszerűen lefékeződik, elszegényedik, végül a tőke is elenyészik. Ez történik az euró-atlanti térségben. Amennyiben a hatalom politikai, akkor akaratából a tőke kiszabadulhat a szűk kézből, elegendő erőforrás juthat a többségnek, fejlődés a következmény. Ez az utóbbi érvényes Kínára, és más volt harmadik világbeli államra. Így az USA és EU lemarad, amit radikális beavatkozással változtathat meg. Valószínűleg erőszakos események készülődnek.                                                                                                       

                                                                                                                        Varga István

MVSZ Sajtószolgálat

7927/130613