Az alábbi levelet a 2012. október 20-i ünnepségünk egyik kitüntetettjétől - a Felvidéken élő Házik Zoltán úrtól, a Kárpáti Harsona főszerkesztőjétől - kaptuk, aki súlyos betegsége miatt személyesen nem tudott a rendezvényen megjelenni. A sors iróniája, hogy az általa felkért személy  - aki helyette és nevében átvette volna a kitüntetést - ugyancsak beteg lett.  Házik Zoltán úr így írásban fejezte ki köszönetét

Mi pedig - az egész FÚSZ Elnökség - szívből gratulálunk, hiszen valamennyien tudjuk, milyen elnyomás alatt, nehéz körülmények között végzi munkatársaival együtt a munkáját.  Kívánjuk, hogy mielőbb felgyógyulva, friss  erővel folytathassa áldozatos munkáját tovább.

Baráti üdvözlettel:  Gyöngyösi Zsuzsanna

***

Mélyen tisztelt Elnök asszony,

Hering Józsefnek kellett volna személyesen részt vennie az Önök közgyűlésén, hogy a kitüntetésemet is át tudja venni, bár szombaton reggel kaptam tőle egy gyors levelet, hogy magas lázzal küszköd az otthoni ágyában. Nagyon sajnálom, ami történt, de a természet ereje erősebb, mint mi vagyunk. Most pedig, kedves Elnök asszony, ezt a beszédemet írtam meg - , amit Józsefnek kellett volna felolvasnia:

Mélyen tisztelt Elnök asszony és a Közgyűlés résztvevői!
Kedves barátaim és egy nemzetben gondolkodó testvéreim! 

Ha itt kellene állnom Önök előtt, egészen biztos, hogy a némaság kerülgetne, torkom beszűkülne, s a meghatódottságtól csak fuldokolnék. Váltsunk komolyabb fokozatra.
Oly megszokott s bevált, hogy ha valakit kitüntetnek, akkor a már elcsépelt KÖSZÖNÖMMEL kezdjük s folytatjuk a mondandókat. Ez rendben is lenne, de az ember életében vannak olyan mérföldkövek, amelyek további késztetést, feladatcélokat görgetnek előttünk.
A mai is egy ilyen.
Sokat tépelődtem, hogy mivel is érdemeltem ki ezt a kitüntetést, hiszen csak teszem a dolgomat. Már elhunyt nagyapám halálos ágyánál,, aki sosem mondott le identitásáról, hovatartozásáról és a magyar állampolgárságáról olyan fogadalmat tettem, hogy folytatom eszméjét, munkásságát, s elszántan a NEMZET szolgálatába lépek.  Még akkor gyermek voltam.

Vannak olyan korszakok, amikor nem lehet gyáván elvonulni, elefántcsonttoronyba zárkózni, hanem tenni kell a családért. Tenni a kiscsaládért - a gyermekeinkért, de tenni a nagycsaládért - a nemzetért. Tenni a véráztatta földért - a hazáért, mert ha elvész, akkor nem lesz, ki ápolja a sírjainkat. Ha megbúvunk az otthonnak nevezett bezártságban, csak mégjobban bezárjuk önmagunkat, s talán soha nem lesz szabadulásunk. Pedig a szabadulás eljön, ha lesz elég bátor ember, aki harcol érte.
A harc azonban ma már a szellemi síkon is fontos, mert egyedül nem ronthatunk az ellenségnek, s csak akkor akadnak majd követők, ha tudják, hogy kit követnek. Én a hazáért élek, s ezt a munkám már bizonyítja, de azt, hogy meg tudok-e halni érte, azt a hétköznapok történelme bizonyítja majd.
Ott a Felvidéken, minden nap meghal a magyarság egy kicsit, s Én is velük élek és halok.

Házik Zoltán

Pontos postai címem:
MEDIAREK CORPORATION
Házik Zoltán
P. O. BOX 144

979 01 Rimavská Sobota
Slovenská republika