Mindszenty József a magyar közjog értelmében egyfajta ideiglenes, rendkívüli államfõ volt, jogkörével azonban 1946 után ténylegesen nem élhetett, de korábban tett ilyen értelmû lépéseket, és hercegprímási jogairól soha nem mondott le - –mondta a Demokratának Pánczél Hegedûs János történész.

- Milyen sorból jött Mindszenty József?

- Nemesi családban született Pehm József néven 1892. március 29-én a Vas vármegyei Csehimindszenten. Õsei III. Károlytól kaptak armális, vagyis birtokokkal nem járó nemesi levelet 1733-ban. 1942-ben tudatos döntéssel vette fel a Mindszenty nevet, mivel évek óta küzdött a német térnyerés ellen Magyarországon. A szombathelyi premontrei fõgimnáziumban tanult, vidéki plébános akart lenni. Egyházi pályáján jelentõs állomás volt az 1918-as polgári radikális forradalom és az 1919-es kommün, mindkettõvel szembefordult, a Zalamegyei Újságban rendszeresen keresztény-nemzeti szellemiségû írásokat közölt, ezért letartóztatták, internálták. A 1919-es ellenforradalom gyõzelmébõl közvetve maga is részt vállalt, s késõbb minden évben szentmisét celebrált ennek emlékére. 1920-ban és 1939-ben is támogatta a Rongyos Gárda revíziós aktivitását. Atyai jó barátja és mentora, gróf Mikes János püspök 1919 októberében plébánossá nevezte ki Zalaegerszegen a közéleti kérdések iránt is élénken érdeklõdõ Mindszentyt.

- Akkoriban még nem volt divat azt követelni, hogy az egyház ne politizáljon…

- Nem bizony, sõt a korban meghatározó keresztényszociális gondolatot a politika színterén számos egyházfi képviselte, igyekezvén a keresztény tanítást társadalmi valósággá alakítani. Mindszenty felfogásában a vallás élet és valóság volt, erkölcsi iránytû, mely nemzetet, családot, egyént, igazságot, jogrendet, gazdaságot, egyszóval mindennapi életet formál. 1918 õszén csatlakozott a Keresztény Szociális Néppárthoz, mely Zala vármegyében markáns ellenforradalmi politikai üzeneteket fogalmazott meg, és az uralkodói dinasztiához hagyományosan hû, konzervatív és keresztény politikusokat tömörített. Késõbb szerepet vállalt a gróf Zichy János által vezetett Keresztény Gazdasági és Szociális Pártban. Mindszenty keresztényszocialistaként azonosult a magyar politikai katolicizmus fõáramával, melyet egyébként Serédi Jusztinián, az akkori hercegprímás is osztott. Követelte a vasárnapi munkaszünet betartását, a szentségi házasság nélküli polgári házasság eltörlését, a Zala vármegyei közgyûlésben elfogadtatta az egykézéssel szembeszálló törvénytervezetét, és sürgette a munkások bérének pontos kifizetését, a legszegényebbeknek pedig elérte a fedezet nélküli hitelfolyósítást a városában. Rendkívüli aktivitással szervezte a katolikus életet: egyházmegyei misszióegyesületet alapított, letelepítette Zalaegerszegen a Notre Dame Nõi Kanonokrendet, hét katolikus általános iskolát mûködtetett, és hamar regionális politikai tényezõ lett. Mindszenty keresztényszocialista programját mindemellett szervesen kiegészítette legitimizmusa, Boldog IV. Károly királyunk és a Habsburg-Lotaringiai-ház harcos híve volt, többször szót emelt a sokak által csak Habsburg Ottóként ismert II. Ottó örökös magyar király trónöröklési jogai mellett. Ezzel párhuzamosan az 1930-as évektõl a nemzetiszocialisták, nyilasok kérlelhetetlen politikai ellenfele lett, õ adta ki, egyesek szerint maga is írta a Zöld kommunizmus címû nyilasellenes brosúrát. A kommunisták késõbb e kötet szinte minden példányát eltüntették, nehogy a Mindszenty elleni koncepciós perben ellentmondjon propagandájuknak. Mindszenty legitimistaként kritikus volt Horthyval szemben is, az eredményes revíziós politika és a nemzetiszocialista fenyegetéssel szemben tanúsított aktivitása nyomán azonban álláspontja megváltozott.

- Mindszenty revizionista is volt?

- Igen, ahogy akkoriban egyébként a kommunistákat kivéve minden politikai áramlat, hivatalosan még a szociáldemokraták is. Mindszenty a területi integritás és a Szentkorona-tan alapján állva lelkesedett az eredményes revíziós politikáért, mi több, személyes szerepe volt abban, hogy a Muraköz is visszakerüljön Magyarországhoz. Ebbõl látszik, hogy nem etnikai szempontok vezették, hiszen a vidék közel hetven százaléka horvát volt, de katolikus. Ennek érdekében több határozott, mondhatni éles hangvételû tárgyalást folytatott a hezitáló Bárdossy László miniszterelnökkel és a kormányzóval is, és eredményes népmozgalmat indított az ügy érdekében. Mindszenty politikai szerepvállalásait azonban nem aktuális divatok jellemezték. Közvetett célja, ahogy megfogalmazta, a „transzcendens hit megváltó tartalmának” biztosítása volt evilági keretek között. Ebbõl fakad reformkonzervatív, ugyanakkor következetesen autoriter jelleme. „Az állam legjobb biztosítéka az Isten neve”, vallotta politikai krédójának részekén, hercegprímásként is.

- Mit jelentett a hercegprímási cím, és miként lett a tisztség viselõje?

- Elõdje, Serédi Jusztinián halála után 1945 szeptemberében XII. Piusz pápa nevezte ki esztergomi érsekké és ezáltal hercegprímássá. 1944 márciusától kezdve 1949-ig különbözõ színezetû politikai erõk lényegében több lépcsõben felszámolták a magyar államiságot. 1944. március 19-én a német hadsereg megszállta Magyarországot, októberben Szálasi Ferenc vezetésével a nyilasok puccsal átvették a hatalmat, decemberben a szovjetek által megszállt országrészben létrejött az úgynevezett ideiglenes nemzetgyûlés dálnoki Miklós Bélával az élen. Ekkor Horthy kormányzó már német õrizetben volt, késõbb emigrációba kényszerült, a trónörökös szintén számûzetésben élt, vagyis Magyarország gyakorlatilag államfõ nélkül maradt, ami szinte példátlan történelmünkben. Mindszenty József nem ismerte el a német, majd a szovjet megszállással törvénytelenül létrejött rendszereket, s a helyzet tudatos felfogása mozgósította közjogi, vagy ahogy õ fogalmaz, alkotmányos szerepét, amelyet hercegprímásként betöltött. A történeti alkotmány értelmében ugyanis a hercegprímás a mindenkori apostoli magyar király, tehát a tényleges, jog szerinti államfõ helytartója, annak automatikus helyettese mindenki más akadályoztatása vagy ki nem nevezése esetén. Mindszenty pontosan ismerte ezen szerepét, 1945-ben meg is üzente dálnoki Miklós Bélának, hogy õ az elsõ számú közjogi személy, kvázi a törvényes államfõ. E pozíciójában lényegében kétszer is megvétózta a köztársaság kikiáltását 1946-ban, tekintettel arra, hogy azt megszállás alatt hirdették ki, és az Országgyûlésnek nem volt felhatalmazása errõl dönteni. Mindszenty tehát a történeti magyar közjog értelmében egyfajta ideiglenes, rendkívüli államfõ volt, jogkörével azonban 1946 után ténylegesen nem élhetett, de korábban tett ilyen értelmû lépéseket, és hercegprímási jogairól soha nem mondott le. Nem egyházi vezetõként, hanem közjogi személyként cselekedett, amikor 1945-ben össze akarta hívni a felsõházat, hogy helyreállítsa a széttört magyar államiságot. E rejtett államfõi minõségében segélyeket igényelt, vezetõ politikusokkal tárgyalt. A megszállás és a republikánus, polgári demokrata politikai gyakorlat azonban légüres térbe helyezte Mindszentyt, akinek pozíciója fokozatosan szimbolikus és metapolitikai jellegû lett. Alkotmányos szerepérõl élete végéig nem mondott le, ezt hangsúlyozta VI. Pál pápával szemben is, amikor az esztergomi érseki széket megüresedettnek nyilvánította az egyházfõ, engedve ezzel a kádári diktatúra egyházügyi koncepciójának. Mindszenty József alkotmányos szerepét fenntartva egy jövõbeni szuverén magyar nemzetgyûléshez fellebbezett, annak jogkörébe utalva az errõl való rendelkezést. Ezzel kapcsolatosan azonban döntés nem született a rendszerváltozás után, nem is születhetett, hiszen nem állt helyre sem a teljes, sem a részbeni jogfolytonosság Magyarországon.

- Mindszenty hajlíthatatlanságát sokan, köztük vezetõ egyházi személyiségek is máig ártalmas kompromisszumképtelenségnek értékelik. Miként vélekedik errõl?

- Életrajzírói és kortársai szemében egyaránt vitatottak a késõbbi hercegprímás személyes vonásai, sokan kárhoztatják harcias szigorúságát, kérlelhetetlenségét. A magam részérõl Mindszenty József egész életpályáját szemlélve azt vallom, hálásak lehetünk azért, hogy egy tragikus korban ez a fõpap ilyen tántoríthatatlan jellemmel bírt. Mindezen erényeket elsõsorban ugyanis magával szemben gyakorolta, olyat nem kért közvetlenül senkitõl sem, amit maga által nem tartott volna sokszorosan teljesítendõnek. Épp ellenkezõleg, a körülötte lévõktõl mindig azt várta, hogy csatlakozzanak hozzá. Szimbólumokkal élve fáklya és kovász is volt egyszerre. Meggyõzõdésem, hogy az idõ a hercegprímást igazolta szinte minden döntésében és cselekedeteiben. Mindszenty nem kötött alkut a forradalmi, törvénytelen rendszerekkel, mindig a magyar szabadság és az erõs állami szuverenitás pártján állt. A kortársai által megkötött kompromisszumok némelyikét, melyek ellen Mindszenty mindig fellépett, szimpla árulásként sem túlzás értékelni. Az amerikai nagykövetségen 1956. november negyedike után eltöltött majdnem-rabságának elsõ napján is kollaboráns békepapokat mentett fel tisztségükbõl, némelyiküket klastromba küldte bûnbánatot gyakorolni. Az evangéliumi példázattal élve gyümölcsérõl kell megítélni a fát, márpedig Mindszenty fája a mai napig éltetõ gyümölcsöket hajt, míg ellenfelei sorra buknak el vele szemben. Soha nem szûnt meg élesen kritizálni a zsidók üldözését, a németek kitelepítését, az úgynevezett háborús bûnösök ellen indított, valójában az esetek többségében a korábbi politikai elit likvidálására irányuló koncepciós pereket, az elszakított országrészek magyarjainak jogfosztását és így tovább. Mindszenty elõre megtervezett perében személyében a szuverén Magyarország államiságát is elítélték. A hercegprímás tetteit nem a percekhez, hanem egy nemzet életfolyamatához mérte, ezért nem aktuális politikai divatokat követett és nem ideiglenes eredménnyel kecsegtetõ kompromisszumokat keresett. Amikor 1956-ban kiszabadult fogságából, ugyanezen felelõsség jegyében lépett föl politikai szerepben. E szerep és e kérlelhetetlenség megélt közjogi méltóságából adódott, mely nem volt öncélú, végképp nem anakronisztikus, hanem az egyetlen lehetõség, mely a valós szuverenitáshoz, és a nemzet maga által hozott törvényeihez igazítható volt az adott korban. Mindszenty József életét és munkásságát ezen összefüggésben kell értékelni, és nagyon fontos a több évtizednyi perspektíva is, melyben a neki adatott kor egy-egy pillanatához képest tisztábban látszanak a hercegprímás motivációi.

- Milyen szerepet játszott Mindszenty 1956-ban?

- A hercegprímást 1956. október harmincadikán katonák szabadították ki fogságából, és bár csak pár napig volt szabad, nagyon határozottan lépett föl a fent említettek szellemében. Kategorikusan elutasította, hogy 1956 forradalom volt, ehelyett szabadságharcnak nevezte, és megáldotta a harcosok fegyvereit. Továbbra sem kívánt együttmûködni korábbi ellenfeleivel, bár jobb híján elfogadta Nagy Imre utolsó kormányát, melynek demokratikus szocializmust hirdetõ céljaival ellentétes állásponton volt. Figyelemre méltó, hogy a baloldal minden árnyalata Kádártól Nagy Imrén át Bibóig ellenforradalmi veszedelemnek tekintette Mindszenty fellépését ekkor és késõbb is.

- Miért kényszerült elhagyni a budapesti amerikai nagykövetséget?

- Ennek oka az idõközben megváltozott, erõsen kompromisszumos vatikáni politika volt. Mindszenty alkotmányos szerepéhez ragaszkodva nem akarta elhagyni Magyarországot, még a kádári diktatúra esetleges koncepciós perét is vállalta volna. Rengeteg értékelést, levelet írt az amerikai külügyi tényezõknek, de érdemi választ sohasem kapott. VI. Pál ígéretet tett arra, hogy megtarthatja érseki székét, mely a hercegprímási tisztséget is jelentette, ám a pápa nem tartotta szavát, engedett a kádári diktatúra követelésének, hogy Mindszenty hagyja el Magyarországot, emellett úgy vélte, a magyar katolikusoknak cselekvõképes fõpásztor kell. A pápa mérlegelése során Mindszenty József mártíriuma és a kommunizmus egyházrohasztó szerepe sajnos másodlagossá vált, így 1971-ben megüresedettnek nyilvánította az esztergomi bíborosi széket, a hercegprímás pedig idegenbe, Bécsbe kényszerült.

- Mit tett ezután?

- Az idõs, megalázott Mindszenty fáradhatatlan pasztorációs munkát végzett az emigrációban is. Sorra látogatta a világ magyar közösségeit, emellett gondosan ápolta kapcsolatait Ottó trónörökössel, Zita királyné születésnapján szentmisét celebrált, a királyi család legifjabb hercegei pedig elénekelték a hercegprímásnak a Himnuszt, természetesen magyarul. Kevesen tudják, de Mindszenty elutasította 1978-ban a Szent Korona hazaszállítását a kommunista Magyarországra. Úgy érvelt, hogy a Szent Korona nincs biztonságban a kommunista Magyarországon, és nem tud érvényesülni közjogi személyként sem. Haláláig fáradhatatlanul dolgozott, titkárai segítségével ontotta a leveleket, írásokat magából. Egyszer ellátogatott a magyar határhoz is, és megáldotta azt. Az egyszerû híveknek írt levelek ugyanolyan fontosak voltak számára, mint a magasabb rangú politikusoknak küldött válaszai. Sokan mondják, hogy egy államférfi nem élheti túl saját korát. Mindszenty tragédiája éppen abban áll, hogy olyan korszakban élt, amikor azt cselekedte, amit tisztségébõl fakadóan tennie kellett, és mivel ehhez másoknak nem lett volna bátorságuk, az úgynevezett ésszerûséggel takaróztak. A hercegprímás vezetésre született, sosem kereste a könnyebb utat, nem hajolt és nem tört meg. Szerepe és tettei túlélték korát, Mindszenty József máig irányt mutat nekünk.

 

Ágoston Balázs - Demokrata