Impresszum

ELNÖK, FŐSZERKESZTŐ:
Gyöngyösi Zsuzsanna
+ 36 30 525 6745
elnok@kame.hu

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:
Hollósi-Simon István

WEBOLDAL MŰKÖDÉS:
Polonkai Attila


 

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Kiadványok

Jelenlegi hely

Mit mondjon az orvos a betegnek, ha kiderült, hogy rákos?

  Letargia, düh, kétségbeesés - minden emberből más érzelmi reakciókat vált ki a hír, hogy rákot diagnosztizáltak nála. Az orvosokat felkészítik ugyan a beteggel való kommunikációra, sok esetben azonban a terheltség, az időhiány és a korlátozott lehetőségek is megkötik a kezüket, a nehéz beszélgetés pedig távolról sem a legoptimálisabb módon zajlik le.
   A szakembertől arról érdeklődtünk, hogyan lehet a pácienssel kíméletes módon, a tényekhez mégis ragaszkodva tárgyalni a rá váró megpróbáltatásokról.
   Dr. Kahán Zsuzsanna onkológus hangsúlyozta: rendkívül nagy felelősség hárul az orvosra a diagnózis közlésével, hiszen egy-egy félreértett mondat a beteg hangulatán túl a későbbi kezelésre is kihatással lehet. Az orvos ismerheti ugyan páciensét, mégsem lehet biztos benne, hogy milyen érzelmeket vált ki belőle ez a megrázó hír. Rossz megközelítéssel a beteg elzárkózhat a tények elől, és félő, hogy a bevett kezelési módok helyett a meseszerűen hitegető, de bizonytalan hatású alternatívák felé fordul. "A beteg egyéniségének megfelelő vonalon kell haladnia a beszélgetésnek, puhatolózva a lehető legkevésbé traumatikus út felé. Az orvos-beteg konzultációnál a főszereplő mindig a beteg, éreznie kell, hogy ez a dolog róla szól" - emelte ki az onkológus.
   Közel 300 ezer rákbeteg él ma Magyarországon, évente több mint 65 ezer új esetet regisztrálnak. A rákbetegek száma az elmúlt 15 évben megduplázódott ugyan, de a betegségből egyre többen gyógyulnak meg.
   A beteggel való kapcsolatkezelést nem csupán tapasztalati úton fejleszthetik az orvosok, az ország több egyetemén működik magatartástudományi intézet, ahol az onkológia mellett több ágban képzik az orvosokat a páciensekkel való kommunikációra. Kahán Zsuzsanna a Szegedi Tudományegyetemen maga is oktatja ezt. "Pszichointegratív medicina néven működik egy kurzus, melyben többek között a daganatos betegekkel történő kommunikációra és a diagnózis közlésére fókuszálunk. Emellett az Onkológia nevű tantárgy elméleti és gyakorlati képzése során is arra törekszünk, hogy a beteggel már a háziorvosa is megfelelő módon bánjon" - magyarázta az onkológus.
   A szakirodalom az úgynevezett ENYHÍTŐ modell alkalmazását javasolja az ehhez hasonló, rossz hírek közlésére. A modell neve egy betűszó, melynek feloldása az információ átadásának egy-egy lépését jelöli.

- Előkészítés:

   A megfelelő helyszín és időpont meghatározása kulcsfontosságú lehet, megalapozva a beszélgetés hangulatát. Tanácsos az orvosnak egy csendes, nyugodt irodába invitálni a beteget, ahol rajtuk és az egészségügyi szakszemélyzeten kívül senki más nem tartózkodik. Ilyen beszélgetésnek szem- és fültanúja nem lehet, hozzátartozó is csak a beteg beleegyezésével vehet részt a találkozón. "Ha a beteg megbízik valakiben - egy közeli hozzátartozóban, barátban -, a jelenléte sokat segíthet neki. Az ilyen hírek esetében általában jobb, ha nincs egyedül, de arra is akad példa, hogy a páciens ilyenkor inkább egyedül szeretne lenni. Fontos, hogy ezt előzőleg kipuhatoljuk" - mondta Kahán Zsuzsanna.

Nyitó kérdések:

   Ajánlatos a témát felvezetni néhány kérdéssel, amivel nyitottabbá válik, feloldódik a páciens. Természetesen ez is a későbbi mondandó hangulatát hivatott felvezetni, az ilyen beszélgetéseken a humornak csak nagyon meghatározott módon lehet helye. 

Hozzájárulás:

   Nem mindenki szeretne hallani a betegségéről, a páciens akár vissza is utasíthatja az orvostól ezt az információt. "Minden beteggel a saját képzettségének megfelelő módon kell bánni. Előfordul, hogy valaki doktorként mutatkozik be, én pedig ilyenkor megkérdezem, hogy melyik tudományág doktora. Teljesen másképp kell kommunikálni erről a témáról egy jogásszal vagy gyógyszerésszel" - hangsúlyozta Kahán Zsuzsanna. Az onkológus tapasztalatai szerint sok beteg objektív, számszerű közlésre vágyik: hány százalék a felépülés esélye, mennyi idő, míg az állapota rosszabbra fordul. "Korábban csináltunk egy felmérést, amelyből jól látszott: az idősebb betegek kevésbé érdeklődőek, míg a fiatalabb, különösen jól képzettek mindent tudni akarnak. Néha a beteg már úgy érkezik, hogy leszögezi, hogy milyen kezelést akar, mert előzőleg tájékozódott. Ezeket az információkat helyre kell tenni" - mondta el Kahán Zsuzsanna.

Informálás:

   Mondandónkat érthető, világos szavakkal kell a beteg tudtára adni. Képzettségének és szociális helyzetének tükrében más-más megfogalmazás szükséges, mindenképp kerülni kell azonban a kétértelmű kifejezéseket. A szörnyű hír hallatán a beteg kétségbeesetten keresi a remény fogódzóit a szavak között ("Azt mondta, ebben a stádiumban viszonylag jó a gyógyulási arány? Nincs is baj, talán nem is szükségesek a fájdalmas kezelések!"). Valótlan, alaptalan állításokkal az orvos hitelét vesztheti betege előtt, ezáltal megrendülhet a bizalma a bevett gyógyászati módszerekben is. Teljes bizonyossággal pedig senki nem tudja megmondani, hogy a kezelés hatásos lesz-e, vagy sem, mint ahogy a felépülésig vagy a halálig hátralevő időről sem lehet tudomása. Saccolni és feleslegesen hitegetni sem szerencsés ilyen esetekben. "Nem uralkodhatunk a betegen azzal, hogy olyan formában közöljük vele a hírt, ahogy ő nem szeretné. Mindig megmondjuk az igazat, de soha nem mondunk többet annál, amit hallani szeretne" - magyarázta a szakember.

Támogatás:

   Miután a betegben tudatosultak a hallottak, érkeznek a leghevesebb érzelmi reakciók. Előfordulhat, hogy összeroppantja a hír, elsírja magát, ilyenkor személyre szabott módon, a lehetőségek szerint támogatni kell őt. Tanácsos egy kis időt hagyni neki, hiszen az információ befogadása ez esetben korlátozott lehet.

Összegzés:

   Ezen a ponton lehet a legtöbb bizodalmat a betegbe önteni. Vannak kezelések, melyek alkalmazása esélyt ad a teljes felépülésre is. Ugyanazt közöljük a beteggel, ha azt mondjuk neki, hogy ebben a stádiumban a felépülés esélye 70 százalékos, mint amikor azt közöljük, hogy ilyenkor az esetek 30 százalékában nem tudunk már segíteni. Óriási különbség van mégis a két mondat között!
   Sajnos azonban a való életben sokszor nem a szakkönyvben leírtak szerint zajlik a tájékoztatás, de ez a legtöbb esetben nem az orvos hibája. "Az egészségügyben tapasztalt, egyre növekvő terhek mellett az optimális körülmények kialakítása szinte lehetetlen" - hangsúlyozta Kahán Zsuzsanna. Hozzátette: a pácienssel történő megfelelő kommunikáció azonban feltölti az orvost, hiszen ezzel segíthetnek a betegeket felkészíteni életük egyik legnagyobb kihívására.

Rovatok: 
Egészség
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1