A Time magazin választása szerint 1956-ban „A magyar szabadságharcos”, tehát a pesti srác lett az Év Embere! A sors iróniája és a bolsevik lobbisták tevékenységének eredménye az lett, hogy a következő évben a Time - Nyikita Szergejevics Hruscsovot választotta az év emberének, a magyar 56 gyilkosát! Ennyit ért a magyar vér, amelyet mindig bőven ontottunk a nyugat védelmében!

Elképesztő a hazugság, ami 1956 célkitűzéseivel történik ma Magyarországon. A teljes pártpolitikai elit úgy tesz, mintha a pártok 100 %-os módon követnék az akkor szabadságharcunk követeléseit. Nézzük csak 56 három legfontosabb követelést:

Nemzeti függetlenség – népszerűbben: Ruszkik haza!  (már 1848-ban is követeltük, hogy az idegen katonákat vigyék el tőlünk!)

Az ország semlegessége, tömbökhöz csatlakozás helyett! (Az egyik unió után jött a másik,az egyik katonai tömböt a másik váltotta) 

se nem szocializmus, se nem kapitalizmus, hanem a sajátos, magyar, harmadik út a gazdaság irányításában.

Kérdezem önöktől, melyiket valósította meg az 56-ra sűrűn hivatkozó mai, balos vagy jobbos pártpolitikai uralkodóréteg? Ugye önök is érzik már a pártpolitikai színészgeneráció nagy teljesítményét, a hazugságállam építésének kóros eredményét?

1956 egyszerű hőseinek vére nem a mai pártok és a vezetőik által kinyilatkoztatott lózungok, pátosszal teli és félrevezető semmitmondások, hanem a függetlenség, semlegesség és a harmadik út megtalálásának érdekében folyt, s ha egy pesti Srác itt lenne közöttünk, undorral fordulna el e hamisságoktól.

A legmegdöbbentőbb tény e témában az, hogy még meg sem szabadultunk az egyik unió 1956-ot legázoló tankjaitól, már 1982-ben bevonultak hozzánk a pénzügyi megszállás bankjai, ránk erőltették a bolsevikok a kettős bankrendszer nyugati mintáit. S miközben az államhatalmat diktatórikus módon uralták, bevezették számunkra a kapitalizmust már 1986-ban, az akkori MSZMP liberális gazdaságpolitikusai, akik a másik unióba való belépés élharcosai lettek. Mit szólnának ehhez a pesti srácok?

De mit szólnának ahhoz, hogy az a nyugat, amely elárulta a szabadságharcunkat még üzletet is csinált a véreskezű Kádár rendszernek nyújtott uzsorából. Mit szólnának ahhoz a pesti srácok, hogy az első és szabadon választott magyar kormány nemhogy beperelte volna a nyugati bankvilágot azért, hogy a kommunistának csúfolt emberirtó rendszernek hiteleket adott – amik egyébként meghosszabbították a bűnös rendszer életét – hanem inkább a gyanús célú uzsora-hitelek visszafizetése mellett döntött! Mindezt a magyar becsületre alapozva tette!?  De ilyenkor hol is van a hitelezők felelőssége a szabadságharc utáni véres megtorlások rendszerének támogatása kapcsán? Hogyan is írt Albert Camus erről?

„A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. Ahhoz, hogy ezt a történelmi leckét megértse a fülét betömő, szemét eltakaró nyugati társadalom, sok magyar vérnek kellett elhullnia – s ez a vérfolyam most már alvad az emlékezetben.  A magára maradt Európában, csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták és soha, sehol, –  még közvetve sem – igazoljuk a gyilkosokat.”
„..ha soha és sehol el nem áruljuk, amiért a magyar harcosok életüket adták…” Talán ezt kellett volna mondania Antall Józsefnek akkor, amikor azt a híresen felelősségáthárító mondatot kiejtette a száján. Mert mi igenis nem tetszettünk forradalmat csinálni soha, hiszen nekünk csak alkotmányos szabadságharcaink voltak és a forradalmat meghagytuk a gyilkos kultúrák, gyilkos söpredékeinek. Nem tetszettünk forradalmat csinálni, mert a magyar nem akart rombolni soha, nem akart vért és káoszt okozni, hanem a saját jogrendjének igazságosságát akarata visszaszerezni minden körülmények között. Így volt ez a történelmünk során mindig! 1848. áprilisi törvényeiben éppúgy, mint az 1956-os helytállásunkban sem a nyaktiló dolgozott, hanem a jobbítás, a valódi törvényes rend visszaszerzésének a szándéka. Igen, Antallnak kellett volna törvényes forradalmat, re-volutio-t, azaz visszarepülést (re: vissza; volar: repülni) a régi szokásjoghoz való visszafordulást megcsinálnia! Neki – a választott miniszterelnöknek kellett volna visszatéríteni a hazánkat a valódi és mindig igazságos alkotmányossághoz. De helyette elárulta azt, amiért a magyar harcosok az életüket adták, s meghunyászkodott az akkori monetáris megszállók, s az őket biztosító szovjet akarat előtt.

Mit szólnának ahhoz a pesti srácok, hogy a lengyeleknek és a bugároknak 1989-ben engedték el az államadósságuk felét, s a görögöknek most fogják? Mit szólnának ahhoz, hogy a lengyel GDP egy főre jutó százaléka kevesebb a jelenlegi magyarGDP értékénél, de a hazai bérrabszolgák fizetése mégis kevesebb?

A lengyel gazdasági növekedéshez fűződő állami ösztönző rendszer finanszírozásához az volt a kiindulópont, hogy sokkal kisebb volt az állam eladósodottsága a 65 %-os leírás miatt! Önök szerint: nem kérdezné meg a pesti srác tőlünk, hogy vajon miért nem követtük már 1989-ben a lengyel példát? Mert a lengyel államadósság 2007-ben a GDP 45 %-a volt, a mienk pedig 67%. 2006-ban az ÁSZ szerint 15,6%-al nőtt s az elmúlt években ez hirtelen emelkedve eléri a lakosonkénti kb. 8 millió forintot, ami visszafizethetetlen minden reális közgazdász szerint is. Ám a hiteleket nem a termelőgazdaság felzárkóztatására fordították a kormányok, mint ahogy a bennünket gyarmatosító EU sem ad vissza egy fillért sem a termelőgazdaság céljaira, csak díszburkolat, szökőkút, vagy felesleges épületek épülhetnek abból, amit tőlünk vonnak el.

Elismerem, hogy a bankárkaszt spekulációi miatt gyengülő forint mellett már az is eredmény, hogy az Orbán kormány 81 %-ról 77 %-ra tudta levinni az államadósság GDP-hez viszonyított értékét, csakhogy ezt az államadósságot nem a magyar nép, nem egy legitim állam, hanem részben bolsevik, részben egy globalista állam vette fel, s így ezt rajtunk – az egyszerű állampolgárokon behajtani a legnagyobb disznóság.

Minthogy álláspontom szerint az is disznóság, hogy az MSZP-nek segít érveket találni a hatalomba való visszatéréshez a Fidesz azzal, hogy mereven ragaszkodik a 16%-os SZJA-hoz! Mit szólnának ehhez a pesti srácok, ha hirtelen itt lennének?

Aki olvasta David C. Korten Tőkés társaságok világuralma c. munkáját, az tudja, hogy nem marxizmus, hanem karvalytőke uralta az államkapitalista kelet-európai államokat a szovjet megszállás alatt is. Csak az akkori egyszintű bankrendszer nem foglalkozott tőkekivonással, hanem a szervezetlen és rosszul megválasztott reálgazdasági vezetés miatt került a rendszer válságba. Ma viszont a karvalytőke nem rejtőzve, hanem nagyon is nyíltan szivattyúzza ki a gazdaságból a megtermelt hasznot, s így az nem képes fejlődni, erősödni.

Mivel a hazai vállalkozók hitelezésének pénzügyi alapjai jelentősen csökkennek, így valóban fontos lenne az ország pénzügyi és gazdasági stabilitása érdekében nemzeti kézbe venni a pénzintézeti szektor jelentősebb részét. Ehhez kell a külföldi tulajdonban működő hazai leánybankokat verseny elé állítani úgy, hogy az államnak kell a bankszférába visszatérni. Mivel a hazai pénzintézetek 22-25 % tőkearányos nyereséget könyvelnek el, így az állam számára ez a terület biztos hasznot jelentene, melyet vissza tudna forgatni a gazdaságélénkítésbe.

Nem beszélni kell tehát arról, hogy miként kell megállítani a külföldi bankok tőkekivonó akcióit, hanem a még magyar tulajdonú takarékszövetkezeteket kellene egy felerészben állami és felerészben takarékszövetkezeti óriásbankká tenni. Ehhez kellene a legkevesebb tőkeinjekció az állam részéről, s a pénzügyi területen hiányzó piaci verseny ilyen megteremtése esetén, azonnal bebizonyosodna, hogy az állam képes saját gazdaságszervező és befolyásoló politikát kialakítani, s így a társadalmi igénynek is megfelelni. Ezzel és a magyar Posta bevonásával egy külföldi tőkekivonás mentes, de stabil lábon álló rendszer jönne létre. Ezzel indulhatna el egy új gazdasági növekedés, s a 2008-tól 20 %-al visszaeső hitelfinanszírozás a gazdaság kis és középvállalkozói szektorai számára újra állami kézbe kerülne, tehát még akkor is működőképes maradna, ha a teljes pénzintézeti szektor a maga 800 milliárdos finanszírozó keretét – bocsi: jegyzett tőkéjét! - teljesen visszatartaná.

Mit szólnának ahhoz a pesti srácok, ha megértenék a mai duplán csavart adósságcsapda lényegét? Ha rádöbbennének arra, hogy az állam most is külső finanszírozásra szorul, mert a mai utódaik nem hajlandóak az életszínvonalból engedni, s ezzel tulajdonképpen a jövő lehetőségeit élik fel. De arra sem hajlandók, amit Molnár Kálmán neves közjogászunk említett 1931-ben: „…….ha a nemzet tagjai annyira magukénak tekintik alkotmányukat, hogy annak megvédése érdekében szenvedni, magukat feláldozni készek, akkor az alkotmány biztosítva van!” Ha mindez így lenne, akkor nem következett volna be a jelen adósságcsapda, s ha megvédtük volna történelmi alkotmányunk vívmányait, akkor ma nem idegen tulajdonú bankok hitelrabszolgáiként, hanem tisztes európai és magyar polgárokként és nemes magyar birtokosokként élhetnénk itt, egy szuverén országban, amelyre sóváran tekint a neoliberális téveszmék által megtört és kirabolt „uniós” Európa. Szerintem ezt akarták a pesti srácok is!

Szeged, 2012-10-19                         

Dr. Bene Gábor