2015-07-2

8 Civil MultiMédia

 A kemo-patkányméreg álterápiához: 

"Ez a szer terápiaként történő értékesítése az orvostudomány talán legnagyobb bűncselekménye mind a mai napig. Aki a kemoterápiás kínzást kitalálta, annak emlékművet kellene emelni a pokolban."
Videó: https://youtu.be/fYNMZJZsO-w

Rák: Izraelben feltűnően ritka

     Dr. Micha Berchana, az izraeli nemzeti rákstatisztikai hivatal vezetője 2008-ban hírül adta, hogy az országban a már amúgy is nagyon alacsony rákos számadat örvendetes módon tovább csökken. Ez elsősorban a vastagbél-, emlő- és tüdőrákra igaz.
     Izrael 7,4 millió lakosa közül már 2004-ben is csak 152 ember halt meg rákban. Néhány számítást végezve szenzációs számhoz jutunk, naponta csak 0,4 rákos elhalálozáshoz. Összehasonlításképpen: Ugyanebben az évben csak Németországban 220.000 ember hunyt el rákban - vagyis naponta 601. Ausztriában 2008-ban napi 55 rákos halálesetet regisztráltak, Svájcban pedig "csak" 40-et.
     Izraelben azonban ez az érték még mindig 100 faktorral kisebb! Az izraeli statisztikák szerint a legtöbb rákos áldozat a nem-zsidó lakosságból kerül ki. Ezt figyelembe véve a halálesetek száma a zsidók között még kevesebb.
Miért is? Az izraeliek egészségesebben élnek? Valójában nem, mert például ott is minden negyedik ember dohányzik. A kulcs magában a rákkezelésben rejlik: Mert Izraelben egységes szemlélet szerint ítélik meg a rákot, és legfelsőbb prioritást élvez a test, lélek és szellem teljes méregtelenítése és az egészséges táplálkozás.
     Teljesen nyilvánvaló, hogy ez a természetes gyógymód remekül bevált. Kár, hogy a világon a többi egyetemes orvoslás még mindig ragaszkodik a kemoterápia, sugárkezelés és radikális műtéti beavatkozások "gyilkos üzlet"-éhez. Ugyanis ez nem segít. Még mindig növekszik világszerte a rákos megbetegedések száma. 2006-ban csak Európában 1,7 millió ember halt meg rákban. Bizalmas becslések szerint számuk azonban ennél több, mert a statisztika sok rákos beteget "szív- és érrendszeri" megbetegedésben elhunytként tart nyilván, ami a hagyományos kezelések következményeképpen alakult ki.
     A számok rávilágíthatnak néhány dologra. Úgy is, hogy ha egy adott ország mindenkori lakosságára vetített éves rákos halálesetek számát átszámítjuk egymillióra és így összehasonlítjuk a különböző országokat: Évente egymillió német lakosra 2.683 rákos áldozat jut. Az Európai Unió 25 tagállamában ugyanennél az aránynál 2.522 halott mutatkozik, Izraelben pedig 21. Az elhalálozás veszélye tehát Európában 120-szorosan áll fenn, mint Izraelben.
     Erre van megoldás: vagy ki kell vándorolni Izraelbe, vagy természettudományos módon kell kezeltetnünk magunkat!
Forrás: www.ZeitenSchrift.com 64/2009

A rákos megbetegedések számának csökkenése Izraelben

     Izraelben a rákos megbetegedések elterjedése csökkenő trendet mutat. Ezt adta hírül nemrég Dr. Micha Berchana, az izraeli nemzeti rákstatisztikai hivatal vezetője, Ennek oka, hogy egyre kevesebb a vastagbél-, mell- és tüdőrák.
     Barchana utalt arra, hogy a nyilvánosság tudatossága és az ezzel kapcsolatos elővizsgálatoknak köszönhetően sok korai stádiumban lévő mellrákot fekeztek fel. Aktuális adatok szerint 2006-ban 3075 mellrákos esetet regisztráltak (a 2005-ös évi 3144-el szemben). Az arab szektorban továbbra is magas mellrákos megbetegedések száma.
A rákos elhalálozások száma is csökkent az elmúlt években. Izraelben 2004-ben 152, 2003-ban pedig 160 rákos halálesetet tartottak nyilván.
(Haaretz, 22.10.08)
     Fenti, az izraeli zsidó páciensek rákban történő elhalálozásának statisztikáját 2008. 10. 29-én az izraeli nagykövetség hozta nyilvánosságra. Ez azt jelenti, hogy Izraelben a teljes, kb. 6 milliós zsidó lakosságra vetítve ez a 150 haláleset kb. 0,25%-ot tesz ki felfelé kerekítve, ügyelve arra, hogy minden zsidó lakost beszámítunk Izraelben. Habár itt tulajdonképpen nem is az számít, hogy az összlakosságra hány % elhunyt rákos beteg jut, hanem az, hogy mekkora a diagnosztizált rákos esetek százalékos aránya, ill. hogy mekkora a diagnosztizált rákos megbetegedések túlélőinek százalékos aránya.  Ámde Németországból azt a hírt kaptuk, hogy az Orvosi Kamara évek óta utasítást adott arra vonatkozóan, hogy az összes rákos, kemoterápiában részesített elhunytat "szív-vérkeringés-halál" címszó alatt összegezzék. Azóta a "hivatalos" éves rákmortalitás száma gyorsan csökken, mely mára már csaknem kétharmada, tehát 600.000 helyett 250.000, pedig a rákban és a kemoterápiában inkább még többen halnak meg, mint azelőtt.

A kemo- és morfiumos álterápia

     Annak dacára, hogy Ausztráliában csak a betegek 2,3%-ának, az Amerikai Egyesült Államokban pedig csupán 2,1%-ának válik javára a kemoterápia ötéves túlélést tekintve, - a mai napig is ugyanezt az álterápiát írják elő minden betegnek.
     Joggal tehető fel a kérdés tehát, hogy lehet az, hogy egy olyan terápiának, ami az elmúlt 20 évben oly kevés túlélési esélyt adott a betegeknek, mégis miért olyan sikeres az eladási statisztikája.
     Egyébként ugyanehhez a statisztikához 1999-ben Abel professzor, a heidelbergi Rákkutató Intézet munkatársa ezeket a szavakat fűzte hozzá:
(Előrehaladott karcinóma kemoterápiás kezelése: Egy kritikus jelentés - Ulrich Abel - 2. legújabb kiadás. - Stuttgart: Hippokrates - 1995 - ISBN 3-7773-1167-7)
Abel Gallmaiertől, a német onkológusok pápájának szavait idézi: "Ma a klinikai terápiás kutatásban az iparnak jelentős szerepe van. Meghatározza a trendet és a témákat, kiválasztja a megfelelő és szakképzett partnereket... nem termékhez kötött programokat rendszerint nem finanszíroz."
     Az Abel-idézet folytatása: "Tapasztaltuk, hogy a kemoterápia a legtöbb előrehaladott rákra biztosan nincs életet meghosszabbító hatással. Vagy sarkosan fogalmazva, az onkológia a ma alkalmazott citosztatikus terápiák használatához mindmáig nem volt képes egyértelmű bizonyítékokat prezentálni.
     Még ennél is rosszabb, hogy időközben szinte lehetetlenné vált az ilyen felülvizsgálatok és bizonyítékok utólagos elvégzése, mert etikai okokból az onkológusok alig tervezhetnek már összehasonlítási tanulmányokat kezelt és nem kezelt páciensek körében. Ha mégis, úgy ezt a tervet az etikai bizottság biztosan elutasítaná. Ezt a tényt az onkológusok általában bevallják."
     A kemo-patkányméreg álterápiához: "Ez a szer terápiaként történő értékesítése az orvostudomány talán legnagyobb bűncselekménye mind a mai napig. Aki a kemoterápiás kínzást kitalálta, annak emlékművet kellene emelni a pokolban."
     A zsidó orvosok természetesen nem "természettudományos módon" kezelik a betegeiket, hanem szigorúan a Germán Gyógytudomány szerint.
     Joav Merrick, Izrael állam kormánytagjának 2005-ben a The Scientific World Journal szaklapban (1) megjelent tudományos munkájában az olvasható, hogy:
"Izraelben a mai egyetemes orvostudományban hivatalosan is elfogadott a Germán Gyógytudomány első két természettörvénye!"
     A legtöbb felelős vezető tudja, hogy a rákot 98%-ban meg lehetne gyógyítani. Ők ismerik a Germán gyógymódot!
A Germán Gyógytudomány szerint azonban csak titokban végeznek kezeléseket, nehogy a zsidó onkológusokat felelősségre lehessen vonni a nem zsidó pácienseken végrehajtott kemoterápia és morfiumkezelések általi tömeggyilkosság miatt. Egyes hittestvérek és ezeknek az orvosoknak többsége önmagukon és családtagjaik esetében nem alkalmazza és elutasítja ezt a kemópatkányméreg-álterápiát és a radioaktív sugárkezelést, ill. gyilkosságot.  Nem csoda, hogy a nyugati orvostudomány páciensei közül a kezeléstől számított hét év elteltével már csak kb. kettő él. (Német rákkutató Centrum, Heidelberg)
     Professzor Charles Mathe, francia, zsidó vallású rákspecialista, aki a villejuifi, Párizs melletti Francia Nemzeti Rákközpont egyik vezető személye (Israel, Schwarzenberger, Mathe) volt, nyugdíjaztatása előtt röviden összefoglalta:
"Ha én rákban megbetegednék, semmi esetre sem hagynám magam kezeltetni egy hagyományos rákközpontban. Csak azoknak a rákos áldozatoknak van esélyük, akik távol maradnak ezektől a központoktól!"
     Ő maga az ún. hörgőrákból gyógyult meg a Germán Gyógytudomány segítségével, azonban évtizedekkel előtte és utána épp az ellenkezőjével, kemóval kezelte a nemzsidó betegeit!
1 The Scientific World JOURNAL (2005) 5, 93-102ISSN 1537-744X; DOI 10.1100/tsw.2005.16
2 KREBS, Stahl, Strahl, Chemo & Co: Vom langen Ende eines Schauermärchens, Phillip Day
http://newsletter.cti-newmedia.de/index.php?site=artikeldrucken&nid=320&sid=NA==@id=2519
     Ez az ostoba és egyben cinikus bűncselekmény tovább már nem is fokozható. Láthatjuk, hogy a sok "speciális" propaganda által megtévesztett szerencsétlen ember olyannyira meghülyül, hogy önként, jó birka módjára, mit sem sejtve arról, hogy élve senki sem jön ki onnan, szalad a klinikai vágóhídra.

Kapcolódó:
   Egy tanulmány véletlenül fedi fel, a kemoterápia a rákra csak rásegit