Délre kaptam időpontot a nőgyógyászhoz, örültem, hogy délelőtt viszonylag kényelmesen fel tudok készülni majd az eseményre.

Reggel azonban telefonhívást kaptam a rendelőből, hogy jó lenne, ha 9:30-ra ott tudnék lenni. "Persze, ott leszek" mondtam a legnagyobb nyugalommal, és csak utána estem pánikba. 
A reggeli kapkodás a szokásos menetben folyt, gyerekek reggeliztetése, öltöztetése, uzsonnák csomagolása, fuvarozás az iskolába, óvodába stb. 

8:45-re értem haza, nem volt már idő újabb fürdésre, ezért csak gyorsan felkaptam egy mosakodó rongyot a kád mellől, és jól lemostam magam "ott". Autóba vágtam magam és rohantam az orvoshoz. 
Felfeküdtem az asztalra, a fejemet a fal felé fordítottam, és azt képzeltem, hogy Párizsban sétálgatok... A doki megszemlélte a terepet, majd így szólt:

- Hűha! Látom, ma volt egy kis különleges felkészülés... Nem tudtam miről beszél, nem reagáltam semmit, tovább sétáltam "Párizsban". Hazamentem, a nap további része a szokásos rutin szerint ment, főzés, gyerekek összeszedése, házifeladatok ellenőrzése stb. 

Délután fele a lányom ijedt hangon kérdezte:
- Anyu, hol van a mosdórongy a fürdőszobából?
- Kidobtam, vegyél elő másikat! - mondtam neki. Mire a lányom:
- De nekem az kell, mert benne volt az összes csillámporom és flitterem!

..................

A süketnémák bulizni mennek  jeltolmáccsal.

A tolmács mondja a pincérnek, hogy neki el kell mennie egy órára, de ne izguljon, visszajön. És ha a társaságból valaki a mutatóujját emeli a magasba, akkor vigyen neki sört, ha pedig a középső ujját, akkor bort - mondja, és elmegy.
A süketnémák emelik is a mutatóujjukat, viszi mindegyiknek a sört.
Aztán a középsőt, viszi a bort. Így megy ez egy ideig, aztán hirtelen felváltva billegetik mind a két ujjukat.
A pincér izzadni kezd, nem tudja, hogy most mit is kérnek.
Szerencsére az utolsó pillanatban megjön a jeltolmács.
- De jó hogy jön, mit kérnek most?
- Már semmit, csak berúgtak, és azt éneklik, hogy sört ide, bort ide...

.........................

A székely gyerek a szomszéd faluba jár udvarolni. A falu nincs túl közel, ezért egyik nap mondja az apjának:
- Édösapám, oszt mi vóna, ha kőccsönadná nekem a biciglijét? Ígérem, hogy nem esik bántódása.
- Jóvan fiam, viheted, de itt ez a doboz vazelin és ha meghallod, hogy megdördül az ég, akkor abban a pillanatban rohansz és bekened vele, mer ha egy rozsdafoltot meglátok rajta, a fejedet széjjelvágom!
- Úgy lesz édesapám!
El is megy a gyerek a bringával a lányhoz. Aztán telik-múlik az idő, benyomják a vacsorát is a lány családjával. A kaja végeztével megszólal a lány apja:
- No, akkor aki előbb megszólal, biz az fog mosogatni.
Kemény játék, de senkinek nincs kedve azt a sok koszos tányért, meg zsíros fazekat simogatni így, hát ülnek csendben egy darabig. Egyszer csak a fiú gondol egyet, felkapja a csajszit, felcsapja az asztalra és irgalmatlanul elkezdi döngetni. A papa húzza a száját, vörösödik a feje, de nem szól semmit. Na megvolt a dolog visszaülnek szép csendben.
Ülnek még vagy fél órát, mire a gyerek megint gondol egyet, felcsapja a mamát is az asztalra, megdöngeti rendesen azt is. A fater feje már majd szétmegy az idegtől, remeg mint a kocsonya, de meg nem szólal.
Visszaülnek megint, egyszer csak megdördül az ég! A gyerek előkapja a vazelint, mire a papa:
- Na jól van fiam, majd én mosogatok!