MNG: Nem dőlhetünk hátra, itt az új kihívás, az árvízveszély!
Önkéntesekből álló, azonnal bevethető mentősereget szervez a Gárda

A nemzeti ünnepen, és az azt követő napokban kialakult katasztrófa helyzet kapcsán, nemrégiben beszámoltunk arról, mennyire egyoldalúan tájékoztat a magyar sajtó. S hogy ezen állítás milyen szinten igaz, az kitűnik az alábbi sorokból:

A 03.15-i megemlékezésünk után több olyan kritika jutott el hozzám, hogy „na, ezek is csak koszorúzgatni tudnak, miközben az emberek a hóban vesztegelnek”. - írja az MNG hivatalos oldalán Ináncsi József országos vezető.
Magyarán nemhogy elismerést nem kapott a Gárda az azonnali, önzetlen segítségéért cserébe, de – mivel ottlétükről a „pártatlan” sajtó elfelejtette tájékoztatni az embereket –, még háborogtak is jó néhányan, kígyót-békát zúdítva a gárdisták fejére. Ezért most álljon itt egy helyszíni beszámoló, az egyik gárdista tollából:

„Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” (Spárta)
Az 1848-as Forradalom és Szabadságharc 165. évfordulója emlékezetes marad mind a gárdisták, mind hazánk életében. A forradalmi emlékezésben történő helytállás mellett a gárdisták kitartóan dacoltak és küzdöttek a márciusi tél embert nem kímélő próbatételével. A megemlékezést követően Veres Gábor századvezető gárdista délután felvette és forródróton tartotta a kapcsolatot a Katasztrófavédelemmel (OKF) és a Tűzoltósággal. Folyamatosan tájékozódott a tél és a hó fogságába került országban uralkodó helyzetről, hogy adott esetben leggyorsabban riadót fújhasson a Gárda a bajtársak között a segítségnyújtásban való részvételről.
Mikor eljött a pillanat, nem tétováztunk, elindult a riadólánc. Este ¾ 7-kor találkozó a Hősök terén, a busz várja a tenni akaró gárdistákat és civileket! A téren két busz gyűjtötte az önkénteseket. Egy busz 3/4 megtelt a Magyar Nemzeti Gárda és az Új Magyar Gárda gárdistáival és ismeretlen tenni vágyó magyar emberekkel. Egyek voltunk és a segítségnyújtás vezérelt bennünket.
Mikor a bajtársak felszálltak a buszra, a másik buszon már fent várakozó Polgárőrség XVII. kerületi szervezetének tagjai leszálltak a buszról a vezetőjük utasítására. Mondván, hogy ők nem hajlandóak a Gárdával együtt tevékenykedni. Tüntetőleg elhagyták a helyszínt, ezzel cserbenhagyva a hó fogságában esett embereket. Nem tudták félretenni a politikát és a büszkeségüket, hiába a tenni akarásuk. Győzött az „eszme”. De ez a tettük sem a mindig méltatlanul támadott Gárdát minősíti!
A buszunk 19 órakor elindult a Hősök teréről Komárom-Esztergom megye irányába. Utunk kezdete és első része akadálymentes volt. A tatai bevezető útszakaszon már érezhetőek voltak a bajok és gondok. Kilométeres kamionsorok álltak az út mindkét oldalán, ahol buszunkkal kicentizett helyeken kellett szlalomoznia ahhoz, hogy tovább juthassunk a cél felé. A buszsofőrünk rutinja és vezetési tudása említésre méltó és hibátlan volt!
Rendőri felvezetéssel és katasztrófavédelmi irányítással (!) Tatáról Tatabánya helyett Bábolnára küldtek bennünket. Buszsofőrünk nem kevés munkájába telt, mire egy mellékútról sikerült visszafordulnia velünk Bábolna felé. Ekkor már 4 órája utaztunk. Kis pihenőt követően - ahol élelmet és meleg italt vettünk magunkhoz – tovább indultunk. Hajnal fél 1 körül értünk a tett helyszínére, ahol már várták a segítő kezeket. Itt a helyzet már katasztrofális volt. Mindenki lapátot kapott és nekiálltunk a munkának, hogy a hókotró előrébb haladhasson. Elakadt kamionsorok, keresztbe fordult személyautók, méteres hófal, jég, hideg és fagyos szél várt bennünket. Órákon át küzdöttünk az elemekkel. Fáradhatatlanul lapátoltuk a havat, ástuk ki az elakadt kamionokat és személyautókat a bajtársakkal, civilekkel, rendőrökkel, tűzoltókkal és katasztrófa-elhárítókkal együtt. Hókotrók, hómarók, páncélozott harc- és kétéltű csapatszállító jármű, markológépek segítették a munkálatokat.
Rövid pihenőnkön melegedtünk, erőt gyűjtöttünk és próbáltunk szundítani a buszon, beszélgettünk, élményeket (sokszor közös élményeket) osztottunk meg, energiát gyűjtve a következő feladathoz és a buszunk közben haladt tovább. Reggel 6 óra körül még mindig az utolsó helyszínen próbáltuk ásni a jeges hóba temetett járműveket, kisebb-nagyobb sikerrel. Mivel itt kilométeres volt az elakadt kamionok és személyautók sora, lefújták a kézi lapátolás lehetőségét és rövid pihenőnket követően hazaindultunk 9 óra magasságában. ½ 12 körül értünk vissza a Hősök terére elfáradva, elcsigázva, de jókedvűen. Hiszen egyek voltunk, egy cél vezérelt bennünket, félretéve minden ellentétet, de megerősítve mindazt, ami közös bennünk!
Horthy Miklós kormányzónk üzenete úgy gondolom ebben a helyzetben és esetben is helytálló:
„Bármit is hoz a jövendő, kérve kérek minden Magyart aki e névre méltó: temessen el minden pártviszályt és személyes perpatvart és csak egyetlen egy célra vesse tekintetét. Fordítsa minden erejét és csakis ezért dolgozzék meg imádkozzék. Ez a cél. Mindnyájunk közös szent célja. Magyarország felszabadítása!”

Pillanatképek a mentés helyszínéről:

„El ne menjenek! Magukban van minden reményünk!”
„Az egyik legszebb pillanat az volt, amikor kb. 800-1000 méterre kellett sétálnunk a következő akadályig. A teljes állományt kettes oszlopba vezényeltem (rangidősként az ÚMG is elfogadta ezt, s a civilek is beálltak) és alakzatban vonultunk el a rendőrök s a tűzoltók előtt.
A másik, mikor hajnalban a helyi rendőr alezredes és a tűzoltó alezredes egyik kocsi kiemelésekor több próbálkozás után sem jutott megoldásra - magamban viccnek szánva- közöltem,hogy akkor átveszem a parancsnokságot és előálltam egy radikálisabb megoldással. Látni kellett volna az arcukat! Majdnem elhitték! Nekem meg az villant át az agyamon, hogy lesz még, mikor egy ilyen helyzetben tényleg mi fogunk irányítani.
Ja, és volt még egy.
Amikor kb. egy órai tökölés után közöltük, ha nem történik valami előremutató, akkor mi hazamegyünk. Pár perc után, mikor én már távolabb voltam és pár srác mondta, hogy akkor megyünk, (a helyszínen csak zsaruk, pár katasztrófavédelmis, meg mi voltunk, a tűzoltókat épp váltották) kicsúszott az alezredes száján, hogy: "El ne menjenek! Magukban van minden reményünk!"
Három fontos pillanatkép, három eset, ami még jobban megerősített magunkban!"

Nincs pihenés, nyakunkon az árvíz!

Mivel azonban előre látható, hogy az elmúlt hetek időjárási anomáliáinak köszönhetően, alig pár nap múlva már az árvíz fogja szorongatni Magyarország több települését, és kicsi az esélye annak, hogy hathatósabb segítséget kapnánk hivatalos helyekről, mint előzőleg, a Gárda új, üdvözlendő kezdeményezést indított. Civilek, segíteni vágyó önkéntesek jelentkezését várják, kimondottam katasztrófahelyzetekben való, villámgyors bevetésre. A március 15-ei káosz, ha másra nem is, arra jó volt, hogy bizonyítsa a mondás igazát: Segíts magadon, az Isten is megsegít! Nyilvánvaló, hogy hasonló eset bármikor előfordulhat, bárhol, bárki szorulhat gyors segítségre.

„Mint tudjuk, nem dőlhetünk hátra, hiszen néhány napon belül itt az új kihívás: az árvíz veszély. Ennek érdekében döntések születtek arról, hogy katasztrófa elhárítási munkáinkat a jövőben hogyan tudjuk hatékonyabban végezni.
Megbeszéltük, hogy riasztási és értesítési rendszerünk tökéletesítésén és a katasztrófa-védelemmel való szorosabb együttműködésen kívül milyen módon tudunk nagyobb létszámban megjelenni egy-egy előre kiszámítható, vagy akár egy hirtelen kialakult veszélyhelyzet esetén.

"Az utóbbi évek tapasztalatai (árvizek, vörösiszap, múlt heti hókatasztrófa) arra a lépésre késztették az ötletgazdákat, hogy az alább részletezett tervezetet életre hívják:
A katasztrófahelyzetek után civil érdeklődőktől (szomszéd,munkatárs, rokon) gyakran kapják gárdistáink azt a visszajelzést, hogy"ha tudtam volna róla, akkor mentem volna".
A feltételes mód kiiktatása érdekében arra kérek és szólítok fel minden gárdistát, pártolót és tetteinkkel szimpatizáló magyar embert, hogy keressen saját környezetében olyan tenni akaró ismerőst,aki természeti és ipari katasztrófák esetén hajlandó bajba került embertársainak segíteni!

Fenti tevékenység vállalása a Gárda mindennapjai felé nem kötelezi semmire, ellenben katasztrófahelyzetben - a Gárda kapcsolatait és szervezetét használva- szervezetten vesz részt, a riadóláncon kapott jelzés ellenében.
A Gárda mind előzetesen, mind konkrét helyzetekben a feladatok ellátása érdekében 2-3 havi gyakorisággal képzéseket szervez az önkéntesek körében, melyek során hivatásos tűzoltók, katasztrófavédelmi szakértők, és orvosok készítik fel őket a szokatlan körülményekre.

Kérem nemzettestvéreimet a napokon-heteken belül várható árvizek fenyegető árnyékában,hogy vegye fő feladatának a civil, politikamentes, magyar összefogás létrehozását!
Jelentkezni névvel, telefonszámmal, email címmel, tartózkodási címmel (megye, város) "

"A jövő hét folyamán megkezdjük a jelentkezések szisztematikus feldolgozását, hogy mihamarabb minden jelentkezőnknek megküldhessük a visszajelzéseket. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy mindenki kap visszajelzést, mindenki jelentkezését feldolgozzuk, de százak jelezték a részvételi szándékot, így ez némi időbe telhet. Tehát ha napokon belül nem jelentkezünk, annak ez az oka, mindenki biztos lehet benne, hogy senkit sem hagyunk ki. Éjjel nappal dolgozunk, hogy mihamarabb megkezdhessük a munkát. Annyi könnyítést kérünk, hogy a jelentkezésetekhez legyenek csatolva információk is, a személyi adataitokon kívül minden olyasmi, ami fontos lehet, például képesítések, szakértelmek, végzettség, név, elérhetőségek, és egyebek. Ezzel lényegesen lerövidíthetjük a feldolgozást, ha egy füst alatt tételesen fel is tudjuk mérni, hogy kire mi módon számíthatunk! Nagyon köszönjük!

Veres Gábor századvezető"

Az onkentes.hadtest@gmail.com, valamint a gyorssegely@freemail.hu címre várják a jelentkezéseket.