Közel három hónap iszapbirkózás után az összes variáció közül a legeslegrosszabb vált döbbenetes valósággá. Fricz Tamás már életében sokadjára vált halhatatlanná a meg nem írt „Következmények nélküli ország” című költeményével, amely napjainkban új, meg új fejezetekkel bővül.

Az államelnök akkora gombóc, amit sem lenyelni, sem kiköpni nem tudnak azok, akik részesülnek e vacsorából. Hogy önjáró lett? Hasonlít egy elszabadult hajóágyúhoz? E kérdések vicclapba illőek, amely derékon aluli szervekkel előszeretettel foglalkozik.
De kérem! Magyarországról, a hazánkról van itt, és most szó!
A januári szellőztetés egyértelműen liberális érdekeltségű volt, ezt nem is cáfolta senki. Ahogyan azt sem, hogy a fidesz polgári párt, a maga hígultságában jókora liberális tömeget mondhat magáénak. És nem csak a támogatói körében, de a vezetőségben is!

Nos hát, liberáliséknek volt elegendő pénzük és energiájuk a nyugati demokráciáktól eddig megszokott, s tőlük átvett - valamennyire is számon tartott politikusok életrajzában, magánéletében vájkálás itthoni gyakorlásához.
A liberális kötődésű médium szívós munkával, és feltehetően nem kevés eu-s hátszéllel mára elérte az általa csak titkon sejtett végkifejletet, országunk még negatívabb megítélését a nemzetközi porondon.
Olyannyira jól sikerült e csata, hogy a történetet végig vivő személy/ek dicséretétől valószínűleg eltekintenek.

Hogy miért?
A mai nappal akkora presztízs veszteséget könyvelhet el hazánk, és miniszterelnöke, amit az eddigi válságos hónapok (évek) alatt a legrosszabb álmunkban sem gondoltunk.
Néhány óra telt el az államelnök bejelentése óta, a hazai és nemzetközi visszhangok még nem „értek ide”. Kovács László és tsai elégedetten dörzsölhetik a tenyerüket, nem is gondolhatták, hogy a politika fő áramlatából kiesve is óriási sikert könyvelhetnek el. Persze úgy, hogy a kommunista és a liberális oldal csak nevében különbözik, másban nem!

Azt mondjuk, és büszkén: befogadó nemzet vagyunk.
Bizony ennek isszuk méregpoharát a ’80-as évek elejétől, a magukfajták térnyerése, gazdaságunk tönkretétele, országunk gyarmatosítása folyamatában.
Sikerük záloga a „kislépések” politikájában, a türelemmel és kivárással jellemezhető taktikában van.
A teljes pályás letámadást alkalmazzák hol kisebb, hol nagyobb erőkkel, aminek eredményét hazánk bármely szegletében azonnal észrevehetni!
És még mindig csak a panaszos szavak hallatszanak, de legfeljebb egy „csendes békemenetre” telik. Üvölteni kellene, mint rabságából szabadult oroszlán!

Az alapmotívum: adott egy primitív ember, aki észlelte (és csakis azt) érzékelte, hogy őt néhány hónap alatt magaslatokba emelő miniszterelnök e válságos napon függetlennek(!) említve lehetőséget adott egy megfelelő méltósággal körített visszavonulásra.
Az államelnök minden várakozást alulmúlóan ezzel visszaélt.
Pestiesen szólva: Orbán Viktor ezt nem fogja neki megköszönni.

Orbán Viktor - és természetesen Magyarország - óriási presztízs veszteséget könyvelhet el, amelyet ledolgozni az ismertté vált „gyarmatosítás” folyamatában majdhogynem lehetetlen. Az EU politikusai, akik csak jórészt újságcikkekből, ezek között „pártos” írásokból ismerkednek a magyar valósággal, bőven elegendőnek találják majd az újabb írások, vélemények elolvasását.
Néppárti legyen a talpán, aki hazánk érdekét újra, és újra megvédi - ha igazán akarja!

A hazaáruló jelzővel nem kellene csínján bánnunk!
Mindenkinek kijár, aki nem a teljes elszámoltatás, az ügynöklisták nyilvánosságra hozatala, a földszerződések felülvizsgálata mellett tör lándzsát.
Vicces, amit a hetvenéves államelnök mond az elkövetkező hónapok terveiről.
Eszerint a különféle fogadások, megnyitók sorában időt kíván szakítani egy valóságos doktori disszertáció megírására. Ez önmagában dicséretes dolog.
Azonban nem hagyható figyelmen kívül az évtizedekkel korábban általa(?) megírt (értsd: összecsapott) dolgozatának minősége, amelyről az egyetem szenátusa egyértelműen negatívan foglalt állást, azaz érvénytelenítette.

A fidesz-n keresztülvert elnöki jelölés, és választás most visszaütött.
A többi politikai oldal előtt nyilvánvaló lett érdek a parlamenti törvénygyár szalagmunkájának folyamatosságának biztosítása volt, a teljességében hozzá nem értő államelnök-báb hatalmának bebetonozása, ebből következően a normakontroll intézményének kiüresítése.
Ez diktatúra!

Orbán Viktor!
Most zárszámadás következik.

Arthur