A világsajtó csordultig volt az amerikai választással, tehát a gyakran mocskolódással teli folyamatról jól értesült az átlagember. És mégis, noha már hetekig-hónapokig traktálták az embereket a közelgő választás körülményeivel, a külföldiek nem egészen értik az amerikai választási rendszert. Szó ami szó, egyedi és valóban különleges is az. Az amerikai elmegy szavazni, aztán hazamegy és nézi a véget nem értő választási tévé-programokat abban a hitben, hogy most jól letette a maga garasát, és várja az eredményét. Nagyon hasonlit ez a cirkusz egy nagy sportesemény eredményének várakozó izgalmához.

Minden más országban ez nagyjából így történik,  de Amerika egy elavult és ma már teljesen szükségtelen politikai örökséget tart fenn, mégpedig az elektorokat és azok perdöntő szerepét. Megesett már nem is egyszer, hogy a nép többsége egyvalakire szavazott, és mégsem az a jelölt lett az elnök, ugyanis az elektoroké a végső szó, ők pedig ezért vagy azért másként határoztak és ez a szó véglegesebb is és hatalmasabb is, mint a szavazó voksa. Azokból az időkből öröklődött (és kövült bele az amerikai válsztási szisztémába) az elektor-rendszer, amikor még nem volt autó, csak hátasló és szekér. Egy falu, vagy tanyaközpont a helyi választásoknak megfelelően egy embert bízott meg azzal, hogy adja le az illető közösség szavazatát. Így született meg az elektor-szisztéma. Ma már annyira egyszerűsödött ez, hogy minden államnak megvan létszámától függően meghatározott számú elektora. Az igazi harc tehát főleg a sok elektort adó államokban való párt-politikai győzelemért folyik. Van egy minimális szám: 27O elektort kell szerezzen az, aki elnök lesz. Nyílvánvaló, hogy a sokelektoros nagy városok szavazatainak elnyerése volt a jelöltek célja most is.

A kissé vontatottan és fej-fej mellett kezdődött választást végül Obama nyerte meg fölényesen, mert 3OO-nál is több elektor begyűjtésével. A hagyományosan tetű-lassúsággal számlálgató Dél-Florida népi szavazatait talán még ma is számolgatják, miközben Barak Husszein Obama már régen elnök lett másodszorra is. Ilyen sokat jelent a nép szavazata. Áttételesen ugyan van ebben a szisztémában is erős nyoma a demokráciának és népfelségnek, de elektoros rendszerével az istennek sem akar szakítani Amerika. Rosszmájúak szerint azért nem, mert a nép szavazatainak száma nagyon tényszerű valami, a tényekkel pedig nem lehet vitatkozni, viszont az elektoroknak leheőségük van bizonyos mértékű szabad kézte, és a szabad kéz lepénzelhető is. Annak idején például Ford elnök a nép szavazatai alapján megválasztódott volna elnöknek másodszorra, de az elektoriális szavazatok hajszálnyi különbséggel elvágták sikere útját.

A mai világban egyszerűen elképzelehetlen, hogy csalásmentes legyen egy választás, különösen, hogy a számitógépes összegzés ellenőrízhetetlen nagy csalás lehetőségét hordja magában. Talán Orbán az egyetlen, aki tisztán kapott kéthamados többséget, de hát, mi nem Amerika vagyunk. Obamát is segitette a szinesbőrű szavazók túlnyomó számaránya, tehát még Amerikában, abban a nagyon meglihegett demokrácia fellegvárában is számit (valamelyest) a nép szavazata, ha áttételesen is.
Valamelyest és áttételesen.

Balogh Bertalan
USA