A napilap riportja szerint az egyik oltóhelyen az alkalmi tájékoztatót a bejárati ajtó mellé ragasztották fel. A papíron volt egy apró betűs rész: csak második körösöknek. Ezt már nem mindenki olvasta el, a pesti kórház ajtaján belépők zöme ugyanis automatikusan beállt a sorba. Némi álldogálás után rájöttek persze, ez nem a röntgen, vagy a betegfelvételi iroda.
Úgy egyórás ácsorgás után az oltásra várakozóknál kezdett szakadozni a cérna. Az oltópont ajtaját őrző két, terepszínű gyakorlóban álldogáló, fegyvertelen katona hősiesen tűrte az arcukba fröcsögő nyálat, a heveskedést és értetlenkedést. Az egészségügyi dolgozóknak, orvostanhallgatóknak meghirdetett második körös oltás zajlott. Sokan nem értették, hogy ha ugyanarra a helyre és időpontra hívták vissza őket, akkor most miért álldogálnak másfél órája, ha az első kör lement húsz perc alatt.
Az ajtón átjutottaktól nem kértek semmit, nem volt hosszú kikérdezés, alapos vizsgálat, nem voltak újabb kitöltendő papírok. Volt egy csuklós lázmérés. Ezután már csak a kikérdezés volt hátra: tapasztalt-e bármilyen mellékhatást az előzőnél? Ha nem, akkor irány az oltószoba.
Az ott üldögélő orvos láthatóan unatkozott. Maga az oltás ugyanis legfeljebb egy percig tartott, újabb néhány másodpercbe telt, amíg közölte, hogy 15 percet még várjon a folyosón, ha esetleg rosszul lenne. Hogy milyen tünetek lehetnek, azt a páciens meglévő tudására bízta. Ennyi. A második körös beoltott pedig végképp nem értette, mi tartott ezen másfél óráig.
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
