A nemrég megjelent Eurostat adatok borzalmas magyarországi szegénységről árulkodnak. Közel kétmillió-hétszázezer minősül súlyosan nélkülözőnek, az Orbán-kormány 2010-es hatalomra jutása óta a helyzet folyamatosan romlik. 2009-ben az arányuk még 20.3% volt, ami 2013-ra 26.8%-ra nőtt. Mára már csak Bulgáriában és Romániában rosszabb a helyzet az Európai Unió tagállamai között. A gyermekszegénység esetén ennél is katasztrofálisabb a helyzet – minden negyedik gyermek ebbe a kategóriába esik. Ugyanakkor a héten közzétett munkanélküliségi ráta hét éve nem látott szintre csökkent, 7,1%-on van éppen. Ebből csak egy dolog következhet: Orbán munkaalapú társadalma egyre nagyobb szegénységet hoz.

(Fotó: annflower.tumblr.com)

Emlékezhetünk arra, hogy a KSH szegénységi adatait az önkormányzati választások előtt kellett volna publikálni, de takarékossági okokra hivatkozva azt elhalasztották. Érthető is ez: a választások előtt egy héttel mégiscsak szerencsétlen lett volna szembesíteni az embereket azzal, hogy nem csak ők éheznek, hanem lassan a fél ország. Még akkor is, ha a KSH friss adatai szerint éppen jobb kicsit helyzet egyes mutatók terén, hiszen aszerint a szegénységnek kitettek aránya 31%-ra csökkent 33%-ról. Mert ebből viszonylag hamar levonják az emberek a következtetést: nem ők a lusta disznók, vagy ha tényleg annyit érnek, amennyijük van, akkor ebben az országban sok az értéktelen polgártárs. De ha eszükbe jut Szijjártó meg a kétszázmilliós villája és a többi ingatlana, akkor hamar világossá válik, hogy itt rabszolgatartók zsákmányolnak ki milliókat keresztény erkölcsi köntösben pompázva.

Tegyük az adatok mellé a friss munkanélküliségi adatot. A válság előtti szintre süllyedt a munkanélküliek aránya hazánkban. De ki örül ennek, ha ma sokkal több a szegény, mint négy éve volt? És ha a munkanélküliség átlagos időtartama 18 hónap, és ennek a töredékére sem jár ellátás? Lehet közmunkaalapú társadalmat létrehozni és ezzel kozmetikázni a munkanélküliséget, ez már csak dühöt fog termelni. Kicsit idegesítő ugyanis azt olvasni, hogy „Magyarország jobban teljesít”, csak éppen egyre többen éheznek. Az orbáni munkaalapú társadalom valójában rabszolgatartó társadalom. Mert senki ne mondja, hogy 47 ezer forintból - 2014-re ez már szinte elérte az 51 ezret - élni nem a rabszolgasággal egyenlő. Annyiból csak Zsiga Marcell szerint lehet, aki azonban naponta keres kb. annyit, tehát ő hiteles forrás e tekintetben (is).

Az külön szép lesz, ha a jövőre kirúgni tervezett minisztériumi kormánytisztviselőknek azt fogják mondani, hogy akkor lesznek jogosultak segélyre, ha elmennek közmunkában utcát seperni.

A Fidesz 12%-os népszerűségvesztése biztos rengeteg tényező miatt állt elő, nem itt kell ezt elemezni. De ha így haladunk, sokkal hamarabb jutunk el az összeomláshoz, mint akár egy hónapja is várhattuk. Ha a tüntetések kitartanak és esetleg eszkalálódnak vagy általános sztrájkba fordulnak pár hónap múlva, komoly feladata lesz Orbánnak: az egyre fokozódó külső nyomás mellett érdemi belföldi politikai ellenállással kell szembenéznie. Szép tavasznak nézhetünk elébe.

Navra László