Bár a puliszka hagyományos, népi ételnek számít, a mi családunkban valamiért nem volt szokás az elkészítése. Mióta néhány hónapja ráleltem a puliszka gyönyöreire, nem tudok leállni vele, tulajdonképpen kenyér helyett (is) ezt fogyasztom. Sajnos vannak problémák az emésztésemmel, de a puliszka minden mennyiségben jöhet, nem árt meg a gyomromnak! Csakis a fantázia szabhat határt annak, mivel eszem a puliszkát: főételnek, esetleg köretnek, édesen, vagy netán sósan...

A puliszka alapja, a kukoricaliszt számos jótékony élettani, gyógyászati szereppel bír: rendszeres fogyasztásával csökkenthető a fogszuvasodás, nagy mennyiségben tartalmaz ún.”proteáz inhibitorokat”, amelynek rákos elfajulás gátló hatásuk van. Sok E-vitamint, illetve vasat is tartalmaz, energia összetétele igen magas.

Az alaprecept a következő:

1 liter vízhez (vagy tejhez) 20 dkg kukoricalisztet vagy -darát számolunk. A darával szerintem könnyebb dolgozni, de végülis mindegy, az eredmény ugyanaz a finomság lesz!
Még forrás előtt lassanként belekeverjük a darát a vízbe/tejbe, folyamatos keverés mellett, nehogy csomós legyen. Forrástól számítva még kb. 10-15 percig főzöm intenzív kevergetés mellett, majd tálba öntöm, hagyom kihűlni, vagy még melegen felfalom. Hidegen is nagyon finom, ráadásul szépen szeletelhető. Hajdanán úgy tartották, hogy nem is igazi leány az, aki nem tud puliszkát főzni!

Én ettem már a puliszkát különböző házi készítésű lekvárokkal - isteni finom! - , ettem hagyományos módon, juhtúróval, ekkor sütőbe téve kicsit megpirítjuk, ettem rikottás, tejfölös, snidlinges túrókrémmel, de lehet pörköltek mellé köretként is tálalni... szóval tényleg csak a képzelet szab határt az elkészítési módoknak!

Jó étvágyat!