A rózsaszínű kuvasz nyomában

Büntetlenül – újratöltve
A mérleg egyik serpenyőjén a gazdasági gyarapodás, a profit-maximalizás és azon egzisztenciák megtartása melyek feltétlenül szükségesek a Magyar Alumínium Termelő és Kereskedelmi Zrt. (Mal) zavartalan működéséhez. A másik oldalon pedig… A másik oldalon nincs számottevő tényező. Néhány apró, pusztuló falu, néhány egyszerű, tönkrement élet. De miért nem kavar fel minket ez a helyzet? Mert már hozzászoktunk! Mert az ipari társadalmunkban mindennapossá vált, hogy a tisztességes élethez és az emberi méltósághoz való jog nem több mint üres szólam. S a vöröspor újra és újra mérgezi a jövőnket mindaddig, míg az üzleti érdek ezt elbírja…

Az alábbiakban többször utalunk majd az átlátszó.hu „Az embernek a szeme kifolyik – élhetetlenné vált Kolontár a vörösiszap miatt” című videó-riportjában elhangzottakra. Ugyan a Független Újságírók Szövetsége Környezetvédelmi Rovata is számos alkalommal foglalkozott az ajkai timföldgyár által okozott katasztrófával, a valóságot mégiscsak azok tudják leginkább visszaadni, akik azt megélték, illetve most is elszenvedik!

Céltudatosan

Célszerű lenne először a Mal Zrt. MTI-hez eljutatott hétfői közleményével kezdeni.

Az egymásnak ellentmondó hatósági kötelezések nehéz helyzetbe hozták az ajkai timföldgyárat, de az elsődleges cél a munkahelyek megtartása és a termelés folytatása – osztja meg Bakonyi Zoltán vezérigazgató észrevételeit a nyilvánossággal. A 10 ember halálát okozó katasztrófa kapcsán egy napot az előzetesben is eltöltő üzletember az elmúlt héten a zöldhatóság és a bányakapitányság által megfogalmazottakra utalva hozzáteszi "a társaságnak eljárásjogilag is kötelessége a jogszabálysértő határozatokat megfellebbezni."

A Veszprémi Bányakapitányság ugyanis amellett, hogy a maximális mértékben, azaz 1 millió(!) forint összegben megbüntette a kiporzás miatt a Mal-t, kötelezte is egy üzemszerűen működtetett pormentesítési rendszer kiépítésére. Ezzel gyakorlatilag egyszerre a zöldhatóság azonnali hatállyal megtiltotta a vállalat számára a hulladék-ártalmatlanítási tevékenységet, amely a cég egységes környezethasználati engedélyének egy részét jelenti…

Sajnos, ez a hatósági hozzáállás, amiről jóhiszeműen állapítsuk azt meg, hogy dilettáns, és ne feltételezzünk semmi szándékosságot, tökéletes táptalajként szolgál az olyan Bakonyi féle nyilatkozatokhoz, amelyek végül áldozati bárányként mutatják be a Mal-t, hiszen az állami felügyelet ideje alatt egyszer sem merült fel, hogy nem a munkahelyek megtartása az elsődleges cél, ezért volt hatékony a 9 hónap együttműködése – idézi a Távirati Iroda a vezérigazgatót.

Céltalanul

A Mal szerint a száraztechnológiára történő váltás másfél milliárd forintjába került, és az üzemeltetés úgyszintén ennyit emésztett fel, míg a magyar állam a közpénzekből 22 milliárd forintot áldozott a helyreállítási munkálatokra. A számok ismeretében az ember figyelemreméltó változásokra számít, a jövőért lelkesedő helybéliekkel. Ezzel szemben a gyanútlan átutazó vörös színű porviharral találja szemben magát, és rémülten menekül…

Menekül onnan, ahol mások élni kénytelenek.

Az átlátszó.hu által megszólított férfi a kertben a gyerek csúszdáját mutatja a kamerának, a kék színű játékszeren ujjnyi vastagságban áll a vörös por. „Éjjelente az unokám még mindig felsír, a lányom is felriad, ők a tragédia idején derékig gázoltak a vörösiszapban” – panaszolja a házigazda. Aztán folytatja: nincs olyan hónap, hogy ne lenne legalább két temetés a faluban, májusban 3 is volt.

A helyzet elkeserítő, főleg egy Európai Uniós tagországban…

- Azt tanácsolták, hogy ne menjünk ki az utcára, ha „olyan” szél fúj, de akkor hogy jussunk el a munkába? – kérdezi egy kolontári asszony – Az nem segítség, hogy az embereket egyszerűen bezárják a lakásaikba! Vagy itt helyben kell normális megoldást találni, vagy lehetőséget kell biztosítani arra, hogy máshol újrakezdhessük az életünket. – egyben arra is figyelmeztet, a Kolontárnak szánt adományokból biztosan nem új kultúrházra és fociöltözőre kellett volna költeni…

A lőrintepusztai távolsági buszmegállót ellepte a vörös por. Az indulási időpontokról sok információt nem tudunk meg, bizonytalan összetételű ipari salakanyag fedi.

Lőrintepuszta neve kevésbé ismert. A település közigazgatásilag Kolontárhoz tartozik, ám itt szegény családok élnek. Itt húzódik a cigánysor is. Az Ajkán dolgozó házaspárnak a védőnő megtiltotta, hogy az újszülött gyermeküket a korábban átszakadt X-es tározótól néhány száz méterre lévő otthonukba vigyék haza…

De akkor hova költözzenek az értéktelenné vált házaikból? És miből? Kérdések, amelyekre persze senki nem válaszol.

A buszmegállóval szemben van az az üzem, melynek udvarán a zöldhatóság mérőbusza parkol. A porkoncentrációt méri. A telepet egy kuvasz őrzi, régen büszkén és fehéren, ma könnyezve-prüszkölve a kiporzástól rózsaszínű bundában…

(hírforrás: átlátszó.hu)

Sarkadi-Illyés Csaba