Nagymamák, nagypapák, dédi mamák és dédi papák, hozzátok fordulok, nektek írok most!

    Leéltük már az életünk javarészét: ki így, ki úgy; kezdetben álmodozva-hitben, később a munkába feledkezve-törődve; több rendszert is kiszolgáltunk vagy „csak” alkalmazkodva megélni próbáltunk; voltunk fenn is és lenn is; napon és árnyékban; rettegően-reménykedve, talán tevékenykedően is egy jobb-szebb világért.
   Tettük, amit tennünk kellett: rövid szoknyában-nadrágban rohangáltunk a gangon; kisdobosok-ként-úttörőkként nyakunkba tettük a kék-piros nyakkendőt és hallgattuk a Donnál elesett apákról-nagyapákról, vagy a Vörös Hadseregről szóló legendákat; megtáncoltattuk az Ofőt az iskolai orsós-magnós bulin, aztán magunkhoz vontuk/engedtük a osztálytárs lányt/fiút és megcsókoltuk a folyosó végén, ahol már nem égett a körte a lámpában; később elkerültük a kmk-t (a közveszé-lyes munkakerülést), mert mindenkinek volt/lett munkája; megtaláltuk a párunkat és családot alapítottunk, gyerekeink születtek és becsülettel fölneveltük őket; kiabáltunk a Népstadionban a meccseken, mert azok tényleg azok voltak; csápoltunk, együtt énekeltünk Freddie Mercuryval a „Tavaszi szél”-t hallgatva; olvasgattunk Adyt, József Attilát, Jack Kerouac-t, Berkesit is;
   Láttuk, amit észrevettünk, mert nem csak néztünk, ahogy a dal mondta; meghallottuk, amit meg akartunk, a sorok között elolvastuk, amit olvasni akartunk; éltünk, ahogy tudtunk és boldogultunk is!
   Mi jöhet még: rohanunk az unokákhoz, amikor hívnak; alig várjuk a gyerekek jelentkezését; aggódunk, amikor a postás csönget, megszólal a mobil – most vajon ki ment el?
Hát nekem (nekünk)
- ne hazudozzon a képembe (képünkbe), ne hadováljon össze-vissza a háborúról, a béke akarásáról, miközben csak a háborút kirobbantóval kvaterkázik, üzletel;
- ne hazudja azt, hogy „nem engedhetjük meg magunknak, de meg kell tennünk”, mert jövőre majd egyszámjegyű lesz az infláció (mondta már nyárra-őszre-télre is), miközben ő pofátlanul emeli a saját és vazallusai bérét-jövedelmét, garázdálkodik a közpénzzel, mintha az a sajátja lenne. Tele hassal, húszezreseket számolgatva, máskor fürdőlepedőbe „csomagolva”, szuszogóan lépcsőt mászva, rád vigyorogva és – hogy értsed – többször is elmondja: „a nyugdíjasok nagy többségben támogatják a nemzeti kormányt”.  Én bizony nem támogatom!

Az unokáim miatt, akiknek
- nincs tanítónénijük,
- kémia tanárjuk,
- napközi-felügyelőjük;

a sorstársaim miatt, akiknek
- hónapokat-éveket kell várniuk, míg sorra kerülnek a rendelőben;

a nyugdíjas társaim miatt, akiknek
- alamizsnát szór, miközben belőlük (is) él!

    Mennyi lehet még hátra? Nem tudom, de mindegy is, meg kell szólalnunk, ki kell mondanunk: EZ ÍGY NEM MEHET TOVÁBB, ELÉG VOLT!

„Ékezetek nélkül, csak sort sor alá tapogatva,
úgy irom itt a homályban a verset, mint ahogy élek,
vaksin, hernyóként araszolgatván a papíron (...)”
írta a költő Lager Heidenauban, Žagubica fölött a hegyekben, 1944. júliusában: még tőlem-tőlünk nem vettek el mindent…
(Radnóti Miklós: Hetedik ecloga / részlet - a szerk.) 

MÉG EGYSZER(?) A NYUGDÍJEMELÉSRŐL

Dolgoztál harmincöt-negyven évet. A törvény szerint mindig fizetted a nyugdíjjárulékodat. Ezzel, ahogyan amikor a pékhez mész egy kiló kenyeret venni, MEGVÁSÁROLTAD(!) – a törvény szerint – a leendő nyugdíjadat. ELŐRE kifizetted – a hátralévő életedre – az egészet!

   A törvény, a szerződésed szerint. Egy kiló kenyeret vettél, nem ötven-hetven dekát. A péknél látod, amikor a pék becsomagolja a kenyeret és nyújtja feléd, te fizetsz. A nyugdíjnál nem így van: megbíztál az ÁLLAMBAN, hogy amikor kell, odaadja neked az „egy kilós kenyeret”.
Nem az Orbán Viktor adja, nem is ő dönti el, hogy mikor és mennyit ad, hanem a szerződés köti őt: egy kiló, az egy kiló. Ha esik, ha fúj. Most „büszkén és vigyorogva” azt mondja: hetven deka az egy kiló! Pont.

 Mert ő más inflációt várt. Az infláció nem tudta, hogy Orbán Viktor kisebbet várt. Akkor sem, amikor gyomrost adott neki.
Most képzeld el egy pillanatig, tényleg csak képzeld, hogy a jövőben – a gyerekeid – nem bíznak majd az állam szavában, szerződésében és nem fizetnek előre a kilós kenyérért. Mi lenne akkor? Éhen halnál.

Nem kéne Orbán Viktornak – a hatalma megtartásáért – a nyugdíjasok kenyerével „játszadoznia”.
Az eredeti, nyilvános posztok itt találhatók:
https://www.facebook.com/.../pfbid02jUnncT179WhyJvja3Ho3q...
https://www.facebook.com/.../pfbid0sDeMQdrzBNo99VvapvRiE7...

2023. 09. 30.