Amerikában élek már régóta, és szinte káprázik a szemem a csodálkozástól, ha ilyet olvasok egy magyar lapban, hogy itt vertek meg egy rendőrt, meg ott vertek meg kettőt... És jön utána a nyomozás, a jogi triblik sora.

És néha a felmentés is.

Elképed ilyentől az "amerikai", mert itt a rendőrt megütni körülbelül olyan, mint az istenséget arcul ütni. A rendőr kikapja a piszolyát, és abban a pillanatban lelővi a támadóját, amit legfeljebb egy jegyzőkönyvi bejegyzés követ. Láttam olyat is, hogy egy körözött ifjú búvóhelyét a rendőrök bekerítették, és felszólították, hogy jöjjön ki a házból, feltartott kézzel. Ki is jött.

És vigyorgott, és a második felszólításra sem vette ki a kezét a zsebéből. Erre, szitává lőtték. A folytatás egy jegyzőkönyvi bejegyzés volt. "Támadólag lépett föl" a rendőrökkel szemben, ugyanis a zsebben bármi lehet, fegyver is, tehát okosabb engedelmeskedni a rendőri felszólitásnak, különben...

Vagyis, a rendőr itt rendőr a szó legkeményebb értelmében, és megtámadását, vagy megtámadásának kézenfekvő gyanúját egy golyóval intézik el, vagy egy sorozattal. Mégsem kell az hinni, hogy a rendőrök Amerikában jókedvükben "mészárolnak", vagy hogy golyószóróval a kézben járőröznek. Géppisztolyra csak nálunk lenne szükség, de Amerikában nem.

Mert ott nagyon is respektálja a nép a rendőrt. Meg van nevelve.

Nálunk sem ártana egy "megnevelés", előbb "meleg" helyeken a géppisztollyal való járőrözés, majd évek múltán a szolgálati pisztoly is megtenné, később pedig a szimpla gumibot is.
Nem lehet másként tekintéllyre nevelni a nép egy részét.

B.B