Nézzetek körül és nézzétek e tájat,
a hatalmas hegyeket és zöldellő fákat!
Nézzétek a folyót, amely ki nem száradt, 
pedig színezte őt vér és érte már bánat.

Nézzétek a zászlót, mely tépett és sebzett,
de még mindig ott lobog a székely mellett.
S nézzetek körül végre, székelyek,
hogy hová jutott szülőföldetek!

A románok tépik, szétszaggatják,
s hogy román legyen, csak azt akarják!
Azt akarják, hogy feladjátok, s ne küzdjetek,
de ti soha, de soha ne engedjetek!

Tudom, hogy nehéz itt magyarnak lenni,
és minden egyes nap küzdeni,
de ne hagyjátok, hogy elvegyék, ami szent, ami kincs,
mert nekünk már csak ez maradt, s már semmink nincs.

Én is itt születtem, itt van az otthonom,
s hogy elvegyék tőlem, ezt nem hagyhatom! 
Hiszen itt tanultam meg, hogy mi a szeretet,
és itt írtam először szerelmes verseket.

Itt tanultam meg, hogy soha ne legyek gyáva,
mert a gyávának nincsen hazája!
Itt tanultam mindent, itt lettem ember!
Én itt nőttem fel, s nekem küzdenem kell!

Én kicsi vagyok, s nem halljátok hangomat,
de üzenem nektek nagyurak,
hogy nem veszitek el tőlem, mert én nem adom,
hiszen Erdély szülőföldem és otthonom!