A balliberális siratóasszonyok és célt tévesztett nyaloncok kórusban követelik az összefogást és egységet, mintha holnap lenne a választás. Megértem őket, jó lenne tisztán látni, ki és mi mellé álljanak, ki kerül ki győztesen a nagy helyezkedésből és esélylatolgatásból. Egyelőre teljes a káosz, és ez világvége-hangulatot idéz elő a kis táborban.

 

Az egyik hetilap szerzője őszinte vallomásban nyilatkozik erről:

„Elszomorodom, amiért ilyen tehetségtelenek vagyunk, de nevetnem is kell, mert sohasem hittem a Krisztusban, és most őt várom.  Aki ha véletlenül eljönne, újra jól megbukna, mert mi a demagógokat, a hamis prófétákat és a notórius hazudozókat szeretjük.”

 

Hát igen, nincs mit hozzátenni. Nagyon kellene nekik egy tekintélyes, tiszta ember, no meg a besározott elvek és ideológiák helyett valami tartósabb tömegcikk, amit el lehet adni, túl az orbánozáson. Mert a saját érdekükben minden bizonnyal összefognak majd, az is világos, hogy ki ellen, de azt még ki kellene találni, hogy miért, mi mellett.

 

Most, hogy az őszödi rém is támogatja Bajnait, még kilátástalanabb a helyzet, mert érvényesül a Piszkos Fred-effektus, s ezzel Bajnainak vége.

 

A tanácstalan közírók egymást túllicitálva rémüldöznek és káromkodnak, lassan már nem is a gonosz kormányt szidalmazzák, hanem a tunya és ostoba népet, amely igába hajtja bús fejét, és fel sem néz, hogy megpillanthassa a vörös csillagot, szegfűt, bármit, ami vörös vagy legalább Veres.

 

„A ragályos öncsalás és az elszánt népámítás egységes kórképet alkot”, fejezi be vezércikkét az egyik sápítozó, az önismétlés bajnoka. Makacsul olyan helyen horgásznak, ahonnan már (éppen ők) az összes halat kifogták.

 

Zsákmány híján hírül adják, hogy „a valóságos körülmények és szituációk vészes fel nem ismerése láthatóan fertőző, és gáttalanul átterjed az ország kormányzó elitjének egészére”.

Pedig csak arról van szó, hogy ők tényleg a demagógokat, a hamis prófétákat és a notórius hazudozókat szeretik.

Majdcsak találnak egyet, sorban állnak.