"Akkor vagy igazán szabad, ha azt, amit vállaltál, meg tudod tenni, és a kudarcok, sérelmek után sem a gyűlölet, a harag uralkodik a szívedben, hanem az újrakezdés lelkülete, a szeretet és a jóság."

"Ne hagyd, hogy a gonosz apró kavicsokkal rakja tele zsebedet! Még ha valódi gyémántok is, lehúznak. A birtoklás a szárnyalás halála."

"Sokszor a földön nem látjuk Isten jóságos jelenlétét, sok mindent nem értünk, de egészen biztos, hogy halálunk után fejünkhöz kapunk, és megdöbbenve látjuk, hogy minden nehézségnek, fájdalomnak megvolt az értelme, mennyi csoda volt az életünkben, egy-egy nehéz pillanatban hányszor jelent meg Isten a szeretetével, és lendített át egy-egy akadályon, amit mi véletlennek tudtunk be, vagy esetleg csak legyintettünk rá: 'Áh, ez semmiség!' "

" Szabadítsd fel magadat a szárnyalásra! Szép álmaid felemelnek, csak dobd le önként vállalt bilincseidet. A műremek, a csoda, a márványtömbnek a foglya, lepattintva róla a fölösleges részeket, feltűnnek a nemes, szép vonások. Melyek a te szép arcodat elfedő darabok, amiktől megszabadulva önmagad lennél, teljes és igaz?
Milyen fölösleges dologról, téged zsigerelő, hajkurászó vágyról kellene lemondanod, hogy elérd a nyugalmat adó szent egyszerűséget? "