Impresszum

ELNÖK, FŐSZERKESZTŐ:
Gyöngyösi Zsuzsanna
+ 36 30 525 6745
elnok@kame.hu

FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES:
Hollósi-Simon István

WEBOLDAL MŰKÖDÉS:
Polonkai Attila


 

Nemzeti Újságírásért Kitüntetés

Kiadványok

Jelenlegi hely

Tarczi István: A múltból...Temetetlen csontok

2001. december 19-én Dr. Kiszely István előadását hallhatták az érdeklődők a KMK-ban. A Petőfi ügyről mondottai, finoman fogalmazva félreérthetőek voltak az Új Kemenesalja tudósítójának tollából. Javítandó, a parlamenti választásokra készített anyagomban kívántam közzé tenni Dr. Kiszely István, kérésemre írt levelét, de sajnos anyagi okok miatt ez meghiúsult. Nemzeti ünnepünk közeledtével pótolnám ezt.
Tarczi István
 
A BARGUZINI PETŐFI ÜGY
   Petőfi Sándor 1849. július 31-én reggel megjelent Segesvárott Bem tábornoknál, aki őt elzavarta mondván: nem Petőfinek való események lesznek e napon. Petőfi Sándor immár megfosztva őrnagyi rangjától, kard és puska nélkül a Héjjasfalvi-hídnál, a Fehéregyháza felé vezető útnál hóna alatt papírköteggel kívülállóként szemléli a csatát. Délután 5-6 óra között nyom nélkül eltűnik. Egyetlen szavahihető tanú sem látja őt meghalni vagy holtan. A csatatér halottait szemrevételező báró Gustav von Heydte őrnagy (később ezredes) 1854. január 12-én írt jelentésében leírja, hogy nem látta Petőfi Sándort holtan.
   Számos lengyel hadifogolylistán orosz hadifogságba hurcolt magyar hadifogoly elmondja, hogy egy darabig együtt volt a költővel; Helfy Ignác 1877. június 14-én interpellál a parlamentben Petőfi halála vagy orosz fogságba. hurcolása ügyének tisztázása érdekében. 1885. június 3-án bizottság alakul a csatatér halottainak feltárására; semmi érdemlegest nem találnak. A napilapokban és hetilapokban Jókai Mór, Ágai Rudolf és mások tollából írások jelennek meg Petőfi Sándor Oroszországba hurcolásáról. 1909-1913 között Barátosi Lénárt(h) Lajos a Geck expedícióval eljut Barguzinba, ahol megbizonyosodik Petőfi Sándor ott tartózkodásáról és lerajzolja sírját. 1916-ban Svigel Ferenc Alexander Sztyepanovics Petrovics magyar őrnagy költő barguzini sírjáról hoz haza jelentést és fényképet. 1970. május 27-én L.J. Eliaszov orosz néprajzkutató levelet ír a Magyar Tudományos Akadémiának, amelyben közli, megállapította azt, hogy Petőfi Sándor magyar költő és szabadságharcos 1851-től 1856-ig, haláláig Barguzinban élt száműzetésben. 1984-ben Gombojev felhívja az orosz kutatók figyelmét a Barguzinban élt Petőfi Sándorra. 1985. december 10-én Irkutszkban a Zsdanov Egyetem kutatói konferenciát tartanak a Barguzinban meghalt Petőfi Sándorról. 1988 december 10-20 között elindul az első Megamorv Petőfi-expedíció Barguzinba, ahol nagy szeretettel fogadják és Petőfi ottani életéről sok adatot szolgáltatnak. Ezt követi a másodi expedíció 1989. április 2-17-ike között.
  1989. július 13-án elindult a harmadik 23 tagú Megamorv Petőfi expedíció Kiszely István antropológus szakmai vezetésével; meghívott igazságügyi szakértők Bruce Latimer (USA), Clyde Simpson (USA) és Alekszejev Burajev (Szentpétervár). Az expedíció 1989. július 17-én a Petőfiének vélt sírhelyen talál egy antropológiai jellegében ugyanolyan ember csontvázát, mint amilyen Petőfi Sándor volt; Petőfi Sándornak 28 életbeni ismertetőjegyét (bal kiálló szemfog, torziósan csavarodott bal sípcsont, asymmetrikus patella applasia stb.) megtalálják a csontvázon. A moszkvai magyar nagykövetség hazai utasításra nem engedélyezi a csontváz hazahozatalát. Szentágothai János akadémikus 1989. július 31-én nem látva a csontvázat „megállapítja”, hogy a megtalált egyén nő volt; ezzel nevetségessé tudják tenni az expedíció tagjait és minden további vizsgálatnak elejét tudják venni. A Megamorv Petőfi-expedíció egyetlen szakmai jelentését nem közli a sajtó, viszont az Akadémia „megállapításait” sulykolják az emberekbe: „Petőfi Sándor meghalt Segesvárott, és akit az expedíció megtalált, az női csontváz.” Szennyes sajtóhadjárat indul Morvai Ferenc és Kiszely István ellen.
  1990. január 5-11 között orosz-magyar vizsgálat zajlik Moszkvában. Előtte a moszkvai nagykövetségre behívják az orosz szakembereket és közlik velük, hogy „különösen kiemelt államérdek miatt a csontvázat nőinek kell minősíteni.” A csontvázat a burját hatóságok csak Morvai Ferencnek és Kiszely Istvánnak adják, ezért az csak január 9-én, kedden érkezik Moszkvába. A Kossuth Rádió déli és esti krónikájában drámai jelenetet adnak elő (ekkor a csontvázat még senki sem láthatta), hogy a csontváz női. 1991. február 6: a Magyar Tudományos Akadémia kéri az orosz hatóságokat, hogy a barguzini 7-es számú csontvázat Moszkvában semmisítsék meg. Ekkor kiutazik Morvai Ferenc és Kiszely István, átveszik a Kreml-ben a cári ékszerek között múlt századi katonatiszti ládában őrzött csontvázat és hivatalos kiviteli engedéllyel azt kiviszik az Egyesült Államokba. Pittsburgben elvégzik a koponya alapján történő arcrekonstrukciót; ez teljesen fedi a Klösz-féle dagerrotípiát. 1991. november 26-án az amerikai kutatók elküldik igazságügyi jelentésüket Antall József miniszterelnöknek, Kosáry Domokosnak, az Akadémia elnökének, amely szerint az igazságügyi vizsgálatok alapján a csontváz Petőfi Sándoré. 1991. november 27. dátummal Steven E. Reger, James T. mcMahon és Victor W. Weeden igazságügyi orvosok hivatalos jelentést küldenek Marshall Miklós budapesti főpolgármester-helyettesnek, amelyben kérnek egy grammnyi csontanyagot Petőfi Sándor édesanyja csontvázából.
   1991. december 9-én az amerikai, orosz, svájci szakemberek sajtótájékoztatót tartanak a budapesti Agro Szállóban, ahol bemutatják a barguzini 7-es számú sírban fekvő egyénnek rekonstruált DNS-láncát és kérnek csontmintát összehasonlításul Petőfi Sándornak a Fiumei-úti temetőben eltemetett édesanyjától, esetleg István testvérétől. A következő években a Magyar Tudományos akadémia hét bizottságot hoz létre a Petőfi-ügy kivizsgálása ügyében; egyik bizottság sem végez érdemleges szakmai munkát.
   Magyarországon kevés joghézag van azt illetően, hogy egy neves történeti személy sírjának exhumálására ki adhat engedélyt abban az esetben, ha nincsen egyeneságú leszármazottja. Budapest főpolgármestere, Demszky Gábor, a főjegyző Tiba Zsolt, a kulturális bizottság, a közmű főosztály egymásnak adogatják az ügyet, érdemleges választ nem hoznak. A mintavétel céljából való sírfelbontást az Akadémia engedélyéhez kötik, az Akadémia pedig kijelenti, „Petőfi meghalt Segesvárott, amúgy sem vittek hadifoglyokat az oroszok.” (Kosáry Domokos, Hermann Róbert). A huzavonát megelégeli Budapest főjegyzőjének felettese Grespik László a Közigazgatási Hivatal vezetője és 2001. március 14-én megadja a sírbontási engedélyt. Ezt a belügyminiszter, Pintér Sándor „felsőbb utasításra” hivatkozva azonnal felfüggeszti; Orbán Viktor viszont „tanácsadóira” (Hermann Róbert, Kosáry Domokos) hivatkozik, akik szerint „nem vittek hadifoglyokat az oroszok”, így értelmetlen a minden további vizsgálat. A kör bezárult, bár mindenki tudja, hogy a barguzini 7-es számú sírban Petőfi Sándor csontjait találta meg a Megamorv Petőfi-bizottság, a Nagy Temetést sem Kádár János, sem Antall József, sem Horn Gyula, sem Orbán Viktor nem vállalta. A Megamorv Petőfi Bizottság eddig 12 évet várt, szívesen vár újabb 12 évet, vállalva annak kockázatát, hogy nem Petőfi Sándor csontvázát találta meg, de azt nem hajlandó tudomásul venni, hogy egy olyan országban, amelyik állítólag az EU-ba törekszik egy természettudományos vizsgálatot ne lehessen befejezni. Az Akadémia viszont nem vállalja az esetleges „igen”-t. Így lett Petőfiből politika.
Dr. Kiszely István
Rovatok: 
Egyéb
X
Drupal theme by pixeljets.com D7 ver.1.1