Az alábbi cikkben az olvashatóság érdekében szinonimaként fogom használni a "kultúrák" és "mikroorganizmusok" kifejezéseket, melyek (élesztő-)gombákat és baktériumokat jelképeznek.

Régóta érdekeltek a különböző erjesztési eljárások, köztük a tejsavas erjesztés is. Eddig viszont nem igazán mertem hozzálátni, hiszen a legtöbb tejsavas erjesztés szobahőmérsékleten, a levegőtől csak részben elzárva zajlik le. Ez ellentmond a mindenki fejében - köztük az enyémben is - rögzült gondolatnak, miszerint az eltarthatóság érdekében épp a mikroorganizmusok elszaporodását kell meggátolnunk hűtéssel, főzéssel vagy baktériumoknak nem kedvező sós, savas ill. alkoholos közeg megteremtésével.

A vad fermentálással kapcsolatosan idén egy rendkívül jó könyv akadt a kezembe Sandor Ellix Katz-tól, mely a Wild Fermentation címet viseli. Ez a könyv vette el végül az utolsó félelmemet attól, hogy napokon vagy heteken keresztül szobahőmérsékleten erjesszek zöldségeket illetve ezeket végül nyersen is megkóstoljam. Magának a tejsavas erjesztésnek két igen ismert változatát, a kovászos uborkát és a savanyú káposztát mindenki kóstolta már nyersen, azaz élő baktériumkultúrákkal együtt is. Ezeken a közismert példákon túl a legjobb könyvben szereplő érv számomra az volt, hogy tulajdonképpen egészen a mai napig több millió mikroorganizmussal élünk szimbiózisban, melyek többek között bőrünkön és bélrendszerünkben végzik el hasznos feldolgozó és védő tevékenységeiket. Továbbá akármennyire is megmoshatjuk az élelmiszereinket, mindig fog rajtuk maradni mikroorganizmus, amelyeket végül megeszünk a nyers zöldségekkel, gyümölcsökkel és húsokkal ill. halakkal együtt. A kérdés persze az, hogy milyen arányban vannak a kultúrák jelen és mennyire kedvezőek az emberi test számára. Mivel bennünk is számtalan mikroorganizmus él, sőt, saját életműködésünket is nekik köszönhetjük, így egyértelmű, hogy igenis vannak jó és hasznos baktériumok, amelyeket megehetünk ill. egészségesek is számunkra. Utóbbi időben probiotikus címszó alatt szaporodtak el termékek, melyek a túlságosan sterilizált környezetünk által megdőlt testi egyensúlyunkat igyekeznek helyreállítani. Hasonlóan pozitív hatásúak a nyers élelmiszerek valamint a nyersen fogyasztott fermentált változataik is.

Számtalan fermentált élelmiszerrel vagyunk körülvéve, s ha tüzetesebben belegondolunk, akkor ráébredünk, hogy tulajdonképpen ezek alkotják a körülöttünk található intenzív és közkedvelt ízek többségét. Jó példa a sajt vagy egy alaposan érlelt hús, de gondolhatunk a távolkeleti szójaszószra vagy halszószra is. Maga a kenyér is csak egy unalmas szivacs, ha nem hagyjuk a tésztát elegendő ideig kelni ill. ha nem használunk hozzá kovászt. Borok, sörök és egyéb szeszek sem létezhetnének fermentáció nélkül, illetve ecetek sem sorakoznának a konyhapolcunkon. Sokak számára a legfájdalmasabb talán a csokoládé mellőzése lenne, hiszen a kakaóbab jellegzetes komplex íze (akárcsak a vaníliáé is) csak a mikroorganizmusok munkájának köszönhetően alakul ki.

Az említett könyvön túl David Chang, a Momofuku éttermek vezetőjének egyik tavalyi előadása is felkeltette az érdeklődésemet a fermentációval kapcsolatosan. Az előadásában a mikrobiológia különböző konyhai alkalmazásait mutatta be az aktuális kísérletein keresztül. Sokak véleménye szerint a mikrobiológia a főzéstudomány egyik legfontosabb ágazata, hiszen számtalan felfedezhető új íz rejlik benne. Jelenleg a világ vezető szakácsai, mint pl. René Redzepi (noma) vagy Andoni Luis Aduriz (Mugaritz), egy kisebb hálózatot építettek ki egymás között, melyen keresztül folyamatos tapasztalatcserét folytatnak különböző fermentálási módszerekkel és azok eredményeivel kapcsolatban. Mindenképp ajánlom megtekinteni David Chang előadását, ugyanis röviden, de viszonylag átfogóan mutatja be a mikrobiológia határtalan konyhai lehetőségeit.

A fermentálás egyben az emberiség egyik legősibb tartósítási módszere is. Talán egyszer úgy kezdődhetett, hogy esővíz került a mézbe, aminek hatására (valamint a levegőben lévő kultúrák segítségével) erjedésnek indult, "forrni" kezdett és végül mézborrá alakult. Minden élemiszerben hasonlóan zajlik le maga a fermentáció, azaz az elszaporodó gombák és/vagy baktériumok a kiindulási alapanyag bizonyos alkotóelemeiből táplálkoznak, majd váladékot termelnek. A váladék 1-1 újabb kultúrának tud kedvezni, ami hatására egy vagy több új mikroorganizmus szaporodik el, majd így folytatódhat tovább a hosszabb-rövidebb láncolat, amíg ki nem alakul egy végső domináns kultúra - vagy meg nem halnak a gombák és baktériumok a saját váladékukban illetve hő hatására. Ennek a mikroorganizmusok által elvégzett előemésztésnek köszönhetően a fermentált élelmiszerek könnyebben hozzáférhetővé teszik számunkra a bennük található tápanyagokat és megkönnyítik a saját emésztésünket is. Emiatt rendkívül érdekesek vegetáriánusok és vegánok számára. Szinte minden esetben íz is keletkezik a fermentáció során, ami ugyancsak kedvező hatással van az emberi táplálkozásra.

Egyelőre a tejsavas erjesztéssel kezdtem csak el foglalkozni, melyet különböző zöldségekkel próbáltam ki. Maga az eljárás minden zöldségre ugyanaz és rendkívül egyszerű: A zöldségekről lemosom a földet, tetszőleges méretre vágom és enyhén besózom. Ezután nehezék alatt hagyom, hogy a só segítségével levet eresszen. Jódozott sót erre a célra nem érdemes használni, mivel a jód fertőtlenítő, azaz baktériumölő hatású - s sajnos ezáltal a számunkra kedves baktériumokat is megöli. Végül a zöldséget jó szorosan egy üvegbe pakolom és a saját levével fedem be. A só mennyisége az erjedés sebességét befolyásolja, azaz sótlanabb közegben gyorsabban fog lezajlani, míg túlságosan sós közegben pedig akár egyáltalán nem is fog megsavanyodni a zöldségünk (hiszen ez a sóban való tartósítás titka).

Fontos, hogy a zöldséget teljes mértékben ellepje a folyadék. Emiatt érdemes is egy kis nehezéket az üvegbe helyezni, ami a zöldséget mindig a folyadék szintje alatt tartja. Erre a célra kis 2dl-es vízzel töltött befőttes üvegeket használok. Magát az üveg-kombinációt csak ruhával szoktam lefedni és így a konyha egyik sarkában elhelyezni. Fedőt rátekerni nem előnyös, mivel a mikroorganizmusok gázokat termelnek, amiket ki kell engedni az üvegből. Minden másnap érdemes az üveg tartalmát még egy kicsit jobban összepréselni a nehezék segítségével. Folyadékként használható sima csapvíz is, valamint a zöldségből külön, pl. gyümölcspréssel kinyert lé. Fontos viszont, hogy minden szobahőmérsékletű legyen, azaz ne forrázzuk le a zöldségeket, hiszen ez megöli a baktériumokat.

Ízlés szerint fűszerek is kerülhetnek az erjesztett zöldségekhez. Én elsősorban a zöldségek saját tiszta ízére voltam kíváncsi, ezért az üvegekbe mindössze az adott zöldség, só és esetleg némi víz került. A tejsavasan erjesztett zöldségek többsége nyersen is nagyon jó nassolnivaló, sőt, nyersen a sok mikroorganizmusnak és a hozzáférhetőbbé tett tápanyagnak köszönhetően egészségesebb is. Nyárra való tekintettel a savanykás ízek egyébként is üdítő hatásúak valamint a savanyú zöldségek tökéletes kiegészítői minden szabadtéri grillezésnek és pikniknek. Mivel a tejsav nem olyan erőteljes savas hatású, mint az ecetek, ezért sokkal kellemesebb is a tejsavas erjesztéssel savanyított zöldségek fogyasztása. 

írta: Robert Nagy

forrás: http://www.kiserletikonyha.hu/2012/06/tejsavas-erjesztes-avagy-bevezetes...