Itt ülök a számítógép előtt, internetre tett újságokat böngészek, leveleket olvasok, nyílt leveleket is, és íme egy érdekes és finom nyílt levél, méghozzá Vona Gábortól és méghozzá Izrael budapesti nagykövetéhez intézve.
    Témája kapcsolatban van a kettős állampolgárság ügyéből fakadt dühös és ostoba vitához, amiben felszólalt a nagykövet úr is, de tanácsot is kér Vona Gábor őszinte érdeklődéssel, ahogy szerinte is magyar milliók ismereteit is bővitené, ha más országok is elmondanák, hogyan kezelik ők a kettős állampolgárság ügyét. Tanulni nem szégyen, -írja levelében Vona Gábor- és mi magyarok most szeretnénk például Izraeltől tanulni, hiszen a nagykövet úr országa fontosnak tartja a demokrácia, az egyenlőség,  és az igazságosság elveinek érvényesülését.
      Roppant érdekes témát feszeget Vona ebben a nyílt levélben, és reméli, hogy a nagykövet úr ugyanilyen nyílvánosan és őszintén válaszol.
      Már második napja ülök itt, és várom a választ. De valahogyan nem jött válasz eddig. Lehet, hogy nem is fog?
    Nagykövet úr egy kicsit szorítóba került, ugyanis a kettős állampolgárság, aránylag köztudottan, nem létezik ott úgy, ahogy itt. Egyáltalán, egy országban, amely faji tiszaságra törekszik és szakrális állam, még olyan, világon jóformán mindenütt mindennapi jelenség is lehetetlen, mint például beházasodással megkapni az állampolgárságot, különösen, ha az illető nem zsidó, vagy nem úgy zsidó, mint kellene. A bevándorlás roppant nehézkes ügy egy szakrális-és faji alapon működő országba. Olvasom neves történészüktől, hogy némelyik évben többen vándoroltak ki Izraelből, mint bevándoroltak. A bevándorlás, vagyis a szimpla állampolgárság megszerzésének kemény feltételei vannak ott. Azt viszont tudjuk, mi magyarok, hogy van másfajta kettős állampolgárság ott. Például egy izraeli, ha kielégíti a magyar állampolgárság könnyű feltételeit, meg is kapja azt. Meg is kapták százezerszámra. Van itt ellentmondás?  Nos, ha van, akkor nem úgy van, ahogy szokásos. Meglehet, hogy talmudi okoskodással valóban elfogadott dolog, ha egy izraeli más állampolgárságot is fölvesz (attól függően persze, hogy milyen állampolgárságáról van szó), ugyanis az igazi zsidó lélekben nem érzi magát kötelezettnek arra, hogy komolyan vegye más ország törvényeit, papírjait, igazolványait. Igazi izraeli zsidó továbbra is szakrálisan, lényegileg továbbra is izraeli marad. Ezt az egyirányúságot tehát megengedik odahaza. Kivándorló kettős állampolgárság OK, bevándorló kettős állampolgárság nem. Valahol itt van az igazság, és a mi rendszerünk tisztább és egyszerűbb, azaz nem nagyon van szükség a parlamentben panaszos felszólalásokra, sárga csillagok kivarrására, szinte bohóckodásra.
      Kíváncsi természetű vagyok, tehát várom a nagykövet úr nyilvános válaszát, de igazság szerint csak hangoskodni könnyű a parlamentünkben. Őszinte és nyílt választ adni a kettős állapolgárság izraeli rendszeréről nem lehet, legalábbis, példaadót nem.  Mit tehet ilyenkor egy szegény nagykövet? Felveszi a kesztyűt, bevallja, hogy minálunk igazságosabban mennek a dolgok mint őnáluk, vagy egyszerűen, nem válaszol, például azon a divatos alapon nem, hogy nem tárgyalok szélsőséges elemekkel és szervezetekkel. Mármint Vona Gáborral és köreivel. Ez a reagálás látszik a legvalószínűbbnek, vagyis a nem válaszolás. De ez fölvet egy másik fonos kérdést: mihez képest szélsőséges Vona és pártja? Mihez és kihez képest? Ugyanis, nincs önmagában való szélsőségesség, csak valakikhez képesti, relativ szélsőségesség létezik. Mármint filozófiailag. Tehát még ilyesmire sem lehet hivatkozni becsületesen.
      Meglátjuk majd.
      Továbbra is itt ülök a gépnél, és várok valamilyen bölcs választ, amiből tanulni lehet. Jót, vagy rosszat.

      Balogh Bertalan
             USA