Szerkeszt?ségünk névtelen levelet kapott, amelyben a levélíró egy kilenc évvel ezel?tt történt, az egész országot megrázó brutális gyilkossággal kapcsolatban hívja fel egy új eshet?ségre a figyelmünket. Olvasónk szerint az 1998-ban Körmenden meggyilkolt 11 éves kislányt nem a kézzelfogható bizonyítékok híján elítélt, ártatlanságát máig hangoztató, 9 éve börtönben ül? Tánczos Gábor ölte meg, hanem zsidók, akik akkoriban a városban tartózkodtak. A móri ügy után, amikor végleg kiderült, hogy a magyar rend?rség képes bárkit ártatlanul, koncepciós ítéletekkel börtönben tartani, már semmin sem lep?dünk meg, ám azért ez a feltevés minket is megdöbbentett. Bár, a körmendi ügy így els? hallásra is meglehet?sen hasonlít az 1882-es tiszaeszlári perhez. Az úgynevezett vérvád szerint ugyanis egyes zsidó fundamentalista csoportok a zsidó húsvétkor, a Pészah idején keresztény gyermekeket gyilkolnak meg és rituális célokra használják fel a vérüket. Annak ellenére, hogy a vád ? különösen így az ezredforduló táján ? hihetetlennek t?nik, szerkeszt?ségünk mindenre kiterjed? nyomozásba kezdett, már csak azért is, mert az ismeretlen levélíró szerint már több újságnak is elküldte írását, ám mindezidáig senki sem merte a körmendi gyermekgyilkosságot ebb?l az irányból megközelíteni. Ahogy kutakodásunk során fokozatosan feltárult el?ttünk egy látszólag érthetetlen gyilkossági ügy, döbbenetes, iszonytató összefüggésekre bukkantunk. 1998 tavaszán az egész országot sokkolta a hír: H. Zsófit, egy 11 éves kislányt brutálisan meggyilkoltak a család körmendi, lakótelepi lakásában. Az édesapa talált rá a holttestre, amikor hazatért a munkájából. A gyilkos követte Zsófit, aki fél hat körül az iskolából tartott hazafelé a barátn?jével, s csak éppen felugrott a lakásba, hogy a táskáját letegye, majd visszajöjjön a játszótérre a barátai közé. Zsófi azonban sohasem tért vissza. A gyilkos ugyanis benyomult utána a résnyire nyitva hagyott ajtón keresztül, s megtámadta. El?ször dulakodtak, a kislány védekezni próbált, de végül a túler?, a feln?tt gyilkos ereje legy?zte a gyermek ellenállását. A lakásban volt egy számadó juhászt ábrázoló kerámia szobor, amit a gyilkos felkapott és azzal vágta fejbe áldozatát. Miután a kislány teste elernyedt, a tettes éles vágóeszközt, minden bizonnyal egy kést vett el?, s módszeresen ? két felületi sérülést okozó próbavágás után ? fült?l fülig átvágta Zsófi torkát. A kislány még mozgott, halkan nyöszörgött, s ahogy leveg?ért kapkodott, habzott a vére. A metszés és az elkövetés módszere profi gyilkosra vall, akinek még ahhoz is volt lélekjelenléte, hogy borzalmas tette után a kezeit és a kést lemossa a lakás fürd?szobájában, majd észrevétlenül távozzon. Amikor Zsófi édesapja, H. Ferenc este hazaérkezett, rosszat sejtett, hiszen az ajtó szokatlan módon nyitva volt. Gyermekét kitekert testhelyzetben, vérbe fagyva, holtan találta meg a lakásban. Egyik szeme még nyitva volt, a másik az ütlegelést?l feldagadva már örökre lecsukódott. Az édesapa teljesen összeomlott, ahogy a foglalkozását tekintve tanárn? édesanya is, aki a gyilkosság idején Zsófi testvérével Finnországban tartózkodott, ahová az osztályát kísérte el. Az ügy az egész országot sokkolta, Körmendet ellepték az újságírók. Senki sem értette, hogy a jó kedély?, szorgalmas, segít?kész sz?ke kislánynak miért kellett meghalnia. Épesz? ember erre magyarázatot nem találhat, de a kéjgyilkosság is kizárható volt, mert annak, ahogy a szexuális indíttatásnak sem volt semmi jele. A lakásból semmi sem t?nt el, tehát a rablógyilkosság is kizárható volt. A rend?rség, az újságírók és a körmendiek sem találtak semmiféle indítékot a brutális kegyetlenségre. A gyilkosság másnapján egy akkoriban 18 éves fiú, Tánczos Gábor ment be a körmendi Zsade bisztróba, ahol ? mint akkoriban egész Körmenden és az országban is ? természetesen a gyermekgyilkosság volt a téma. Innent?l egy ideig átadjuk a szót Balaton Balázsnak, aki A Tánczos-dosszié címmel könyvet írt az egész történetr?l. Azt maguk az érintettek, Tánczos Gábor, a szül?k és dr. Tóth László, Tánczos ügyvédje is elismerik, hogy az egész ügyet Balaton Balázs újságíró ismeri a legjobban, aki els?ként érkezett a gyilkosság helyszínére, végigülte a hosszú tárgyalásokat, személyesen találkozott és interjúkat készített az összes érintettel, Zsófi szüleit?l kezdve Tánczos Gáboron át a rend?rökig, nyomozókig, ügyészekig. Balaton Balázsra és könyvére is visszatérünk még tényfeltáró írásunkban többször, annál is inkább, mert mi magunk is felkerestük az újságírót, aki akkoriban a Mai Nap cím? napilap munkatársa volt, jelenleg pedig a f?város II. kerületi önkormányzatának kommunikációs vezet?je. Mindenekel?tt álljon itt a részlet Balaton Balázs könyvéb?l, amelyb?l kiderül, hogy pontosan hogyan keveredett bele a zárkózott fiatalember, Tánczos Gábor az ügybe, akit a legtöbben csupán egy olyan szerencsétlen b?nbaknak tartanak, akivel elvitették a balhét: ?A rend?rök még forró nyomon dolgoznak, amikor Tánczos Gábor április másodikán bemegy az egyik körmendi bisztróba. Ott dolgozik egyik ismer?se, akivel korábban váltott már pár szót, köszön?viszonyban vannak. A hölgynek szintén tíz év körüli gyereke van, s abban a lépcs?házban lakik, ahol a gyilkosság történt. Gábor aggódva kérdezi: ugye nem az ? kislányát ölték meg? Az eladón? megnyugtatja, hogy nem. Erre Gábor elmondja: ? a gyilkosság körüli id?ben a környéken volt, s?t bent volt a lépcs?házban, amikor éppen barátjához ment. A n? azt tanácsolja, mondja el a rend?röknek amit tud, lehet, hogy segíthet a nyomozásban. A barátok nélküli, magányosan éldegél?, mindig kirekesztett fiúnak felcsillan a szeme. Nagyotmondásai miatt kevesen vannak, akik közel állnak hozzá. ? pedig mindig is úgy állt a világhoz: majd meglátjátok, egyszer híres ember leszek, egy h?s! Most itt a nagy lehet?ség - gondolta! Koronatanú lehetek egy gyilkosságban! Mindig is nagy dobásra készült, olyat akart tenni, amiért felfigyelnek rá az emberek, irigykednek majd rá a srácok és a város legszebb lányai esedeznek kegyeiért. Mi más lehetne ez, mint az egész országot lázban tartó emberölés? A fiú meglát egy civil ruhás rend?rt, akit korábban csak látásból ismert, s odamegy hozzá. Elmondja: ott járt az el?z? napi gyilkosság helyszínén, s esetleg tud újabb információkat. A férfi felhívja a kapitányságot, ahol azt mondják neki: küldje be a szemtanút. Gábor önként megy be kés? délután a kapitányságra. Megvan az els? tanú. Megkérik, m?ködjön közre a gyilkos kézre kerítésében. A srác rábólint, s elmeséli mit látott: - Amikor a kapu elé értem, egy férfi rohant ki a lépcs?házból. Zaklatottnak t?nt, mint akivel nem stimmel valami. Furcsálltam egy kicsit, de nem tulajdonítottam neki nagy jelent?séget. Felmentem a barátomhoz Sz. Györgyhöz, akivel úgy tíz-tizenöt percig beszélgettem. Gyurit telefonon hívták, majd elindultunk lefelé. Amikor megálltam bef?zni a cip?m a harmadikon, nyöszörg?, hörg? hangot hallottam a Gyuriék alatti lakásból. A ház el?tt elváltunk, hazamentem és csak ma reggel tudtam meg, hogy mi történt abban a lakásban - szól Gábor els? vallomása?. Tánczos Gábor tehát önként jelentkezik a rend?rségnél tanúnak. Egyrészt, mert segíteni szeretne, másrészt pedig felt?nési vágy is hajtja a fiút, aki végre szeretne a figyelem középpontjába kerülni. Nos, oda is került, bár aligha úgy, mint ahogy szerette volna. Tánczos kés?bb már hezitál, mindenesetre az a szemtanúk és Sz. György vallomása alapján is bebizonyosodik, hogy valóban ott volt a házban a gyilkosság elkövetésének idején, ahogy az is, hogy Zsófi meggyilkolására és a nyomok eltüntetésére mindössze kb. 10 perce lett volna. Ezután pedig azonnal a kislány fölött lakó ?üzlettársához? (valójában Amway termékeket forgalmazó házaló ügynökök voltak) Sz. Györgyhöz ment, aki semmiféle zaklatottságot nem vett észre rajta. S?t, Sz. György szintén a lakásban tartózkodó gyermekei is tisztán emlékeztek, hogy Tánczos Gábor teljesen nyugodt volt, s?t még viccel?dött is. Holott egy ilyen brutális gyilkosság után még egy bérgyilkosnak is gyorsabban verne a szíve, a ruhája pedig minden bizonnyal véres lett volna. Arról nem is beszélve, hogy elképzelhetetlen, hogy valaki egy ilyen gyilkosság után még felugorjon a felette lév? lakásba az ismer?séhez egy kicsit csevegni. A 18 éves fiatalember nemhogy profi gyilkos nem volt, de a családtagjai és ismer?sei elmondták, hogy - a szó szoros értelmében - még a légynek sem tudott ártani, és soha nem volt büntetve. Az er?szakot pedig végképp nem bírta, még a szülei sem adtak neki soha egy pofont sem, mert gyermekkora óta képtelen volt elviselni bármilyen fizikai agresszivitást. A rend?rség azonban, amely az els? pillanattól kezdve döbbenetes hibákat vétett, néhány nap múlva hirtelen tanúból gyanúsítottá min?sítette át Tánczos Gábort. A hatalmat sürgette az id?, ugyanis közeledtek a választások. Kuncze Gábor, akkori belügyminiszter siettette az ügy miel?bbi megoldását, s a rend?rség, a nyomozóhatóság a jelek szerint ennek igyekezett is megfelelni. Gyorsan kijelentették, hogy Tánczos a gyilkos, Kunczéék pedig rengeteg jutalmat, el?léptetést osztottak ki, bár a választásokat azért mindennek ellenére elbukták. Utána már különösen kényelmetlen lett volna bevallani, hogy egy fiatalembert ártatlanul hurcoltak meg és börtönöztek be, így hát maradt minden úgy, ahogy volt. Pedig a rend?rség és az ügyészség kezében mind a mai napi lényegében csak azok a beismer? vallomások vannak, amelyekr?l mára bebizonyosodott, hogy veréssel, kényszerítéssel adták azokat az éppen gyengesége miatt már az els? pofon után megtört Tánczos Gábor szájába, s amelyeket az 1998 óta börtönben ül?, joger?sen 13 év börtönbüntetésre ítélt fiú már többször visszavont. Tánczos egyébként valószín?leg már jöv?re, 10 év letöltése után kiszabadulhat, ám ? ennek ellenére továbbra is köti az ebet a karóhoz, s ártatlannak vallja magát. S?t, nemrégiben azt nyilatkozta, hogy szabadulása után külföldre költözik, mert itt már nem tud tovább élni, de el?bb még szeretné megtalálni az igazi gyilkost. Ugyan, miért mondana ilyeneket? Most már lényegében úgyis mindegy neki, hiszen a gyilkosságért rá kiszabott büntetést már majdnem teljes egészében letöltötte, az élete romokban hever, és szellemileg, fizikailag a börtönben megrokkant. Balaton Balázs meggy?z?dése szerint mindenesetre Tánczos ártatlan, s ezt a könyvében is bizonyítja. A rend?rség és a bíróság munkájáról sommás véleménye van, amelyet így összegez: ?A napvilágot látott tények már eddig is bizonyították: semmi valóságalapja nincs a vasi zsaruk kitalációjának. Egy ország el?tt bolondot csináltak magukból, ám struccpolitikát folytatva elhitetik magukkal: kiváló szakemberek, akiknek sikerült elkapniuk egy gyilkost?. Arról sem sokat lehetett hallani, hogy Tánczos Gábor beleegyezett a poligráfos vizsgálatba (a Zsanett meger?szakolásával vádolt rebiszesek például nem), azt el is végezték, s bebizonyosodott, hogy Tánczos Gábor nem hazudik, amikor azt állítja, hogy ártatlan. Balaton Balázs számos megmagyarázhatatlan rend?ri mulasztásról, tudatos hibáról ír a könyvében, például a következ?ket jegyezte le: ?Az els?k között a helyszínre érkez? ment?orvosn?, dr. K. Katalin vallomása is érdekes. Elmondása szerint a lakás egyáltalán nem úgy nézett ki, mint azt kés?bb a rend?rök leírták. S?t, emlékezete szerint a kislányon más ruha volt, mint ami a hivatalos papírokban szerepel. Az már csak hab a tortán: biztosan emlékszik, hogy a hatósági tanúk lábán nem volt nejlon zsák, pedig ez a kés?bbi nyombiztosítás szempontjából kulcsfontosságú kérdés. Ki és hogyan engedhette be a civileket a lakásba lábvéd? nélkül? Ki és miért hazudik a kislány ruháját, feltalálási helyét illet?en?? És van még egy nagyon fontos kérdés Tánczos esetében: mi volt az indíték? Merthogy erre a kérdésre eddig senki sem tudott megnyugtató választ adni. Ha sem szexuális aberráció, sem rablás nem jöhet szóba, akkor miért ölhette meg valaki a mindenkivel kedves, jó kedély? gyermeket? Tánczos esetében, s?t bármilyen más szóba jöhet? gyanúsított esetében a mai napig képtelen volt a rend?rség egy elfogadható indítékot felmutatni. Az általunk megkérdezett körmendiek és Balaton Balázs is említést tett arról, hogy talán alvilági leszámolás, bosszú lehetett az indíték, s a bérgyilkos valójában a szomszéd lépcs?házban lakó helyi vállalkozó (a Zsade tulajdonosa) hasonló korú gyermekét szerette volna meggyilkolni, csak eltévesztette a házszámot. A másik lehetséges indok, amelyet Balaton Balázs vet fel végs? elkeseredésében a könyvében, miután rájön, hogy Tánczos Gábor ártatlan, hogy esetleg a szül?k keze van benne a gyilkosságban. Mind rend?rségi, mind magánjelleg? nyomozásokból azonban kiderült, hogy mindkét feltevés nagyon távol áll az igazságtól, s teljességgel kizárható verziók, nem beszélve arról, hogy elképzelhetetlen, hogy egy édesapa ilyen módon végezne a saját kislányával. Tánczos családja és ártatlanságában hív?k elkeseredésükben már szinte bárkit meggyanúsítottak volna, valójában azonban ezidáig mindenki csak sötétben tapogatózott. Ép ésszel felfogható magyarázat, vagyis indíték ugyanis nincs erre a brutálisan elkövetett gyilkosságra. Zsófi édesapja, H. Ferenc a következ?ket nyilatkozta arra a kérdésre, hogy mi lehetett ennek a szörny? tettnek az indítéka: - Fogalmam sincs. Zsófi senkinek sem ártott, ?t mindenki szerette. Mindig a közösség irányítója volt, énekórára, hittanra, népi táncra és vívóedzésre járt, kiváló tanuló volt. Ha megkérdi, akkor az iskolában is csak jót tudnak róla mondani ? nyilatkozta az édesapa. S itt következik az els? igazán döbbenetes tény: a hozzánk eljuttatott névtelen levélben említett vérgyilkosság az egyetlen eddig felbukkant indíték, amelyet nyomozásunk alatt nemhogy megcáfolni, de inkább meger?síteni tudtunk. Vizsgáljuk meg mindenekel?tt, hogy mit lehet tudni a zsidók által állítólag elkövetett rituális gyilkosságokról, vagyis a vérgyilkosságokról és a vérvádakról. Például azt, hogy egy antiszemitizmussal aligha vádolható izraeli történész professzor, Ariel Toaff nemrégiben könyvet jelentetett meg Olaszországban, az Il Mulino kiadónál, Pasqua di Sangue (Véres Húsvét) címmel, amelyben bebizonyítja, hogy a zsidó rituális vérgyilkosságok megtörténtek. Ariel Toaff ugyanis azt állítja, hogy a zsidók ellen a középkorban emelt vérvádnak volt racionális alapja, a Rajna vidékén a 11. századtól a zsidók valóban elkövettek rituális gyilkosságokat, válaszul az átvonuló keresztes hadak zsidóellenes pogromjaira és mészárlásaira. Az így nyert vért Pészahkor, közelebbr?l Széder estén, az Egyiptomból való kivonulás ünnepén borba csepegtették, illetve maceszba sütötték. A könyv érdekessége, hogy a szerz? Ariel Toaffot senki sem vádolhatja antiszemita elfogultsággal, ? ugyanis a római f?rabbi fia, s maga is nem csupán zsidó, de rabbi is. Szakmai hozzáértésér?l pedig annyit, hogy Toaff az izraeli Bar-Ilan Egyetem történész professzoraként a középkori és reneszánsz történelem, s benne a zsidó vonatkozások kutatója. A vérgyilkosságokról, vérvádakról a leplet lerántó könyv tehát 2007 elején megjelent, ám a szerz? váratlanul leállíttatta a könyv forgalmazását, s?t a már kikerült példányokat is visszarendelte, s közölte, hogy átírja m?vét. Nemsokára kiderült, hogy Ariel Toaffot halálosan megfenyegették, s ennek, valamint az ellene indított gy?löletkampánynak volt az eredménye, hogy a szerz? végül visszavonta a saját könyvét. Miel?tt Toaff visszakozott, még a következ?ket válaszolta az ?t támadó zsidó vezet?knek, rabbiknak: ?Egy kis (zsidó) széls?séges csoportra korlátozódtak ezek a tettek. Az iszlámot sem lehet elmarasztalni kis széls?séges csoportok tevékenysége alapján. A gyermekgyilkos zsidók bosszút álltak és megváltást kerestek? - fogalmazott Ariel Toaff miel?tt a támadások hatására visszavonatta saját könyvét. A leghíresebb magyarországi vérvád-ügy, az 1882-83-ban lezajlott tiszaeszlári per volt. Ekkor egy 14 éves keresztény kislány, Solymosi Eszter t?nt el nyomtalanul a helyi zsinagóga környékén a szabolcsi településen. A gyanú hamarosan a helyi zsidókra terel?dött, akiknél éppen idegenb?l jött koldus zsidók tanyáztak. Eszter édesanyja feljelentést is tett a zsidók ellen, de a karhatalom el?ször csak országos körözést adott ki. Kés?bb azonban a zsinagóga (zsidó) gondnokának 4 éves kisfia a focipályán keresztény játszótársainak kikotyogta, hogy a bátyja, Scharf Móric a kulcslyukon keresztül látta, ahogy a zsidók rituálisan kivégzik (a torkát elvágják) Solymosi Esztert, akit korábban neki kellett becsalogatnia a zsinagógába. A 16 éves Móric el?ször vonakodott vallomást tenni, végül mindent részletesen el?adott a nyomozóknak. Ennek alapján több zsidót letartóztattak. Bizonyítja, hogy Solymosi Eszter nem baleset áldozata lett, hogy hónapokkal a kislány elt?nése után (június 18-án) zsidó tutajosok egy fiatal n? holttestét fogták ki a Tiszából, aki Solymosi Eszter ruháit viselte. Az orvosszakért?k azonban megállapították, hogy a kifogott n? 20 év körüli volt, Solymosi Eszter pedig 14, a holttest eredetileg sz?ke (haját leborotválták), az elt?nt kislány pedig barna volt. Végül az édesanyja egyértelm?en kijelentette, hogy a holttest nem a lányáé, valakik tehát egy idegen holttestet öltöztettek fel az ?elt?nt? Solymosi Eszter ruháival. A tiszaeszlári per nemzetközi érdekl?dést váltott ki, a nemzetközi pénzvilág zsidó mágnásai is figyeltek az ügyre, s végül valamennyi zsidó vádlottat felmentették. Az akkori helyzetet jól jellemzi, hogy az ítélet hírére zavargások robbantak ki, a gyanúsított zsidók pedig elmenekültek az országból. Kés?bb felröppent a hír, hogy a felment? ítélet a zsidóknak hatvanmillió forintjába került, s több köztisztvisel? számolt be vesztegetésekr?l. Nos, mindezek ismeretében vegyük górcs? alá a körmendi gyermekgyilkosságot! A vérgyilkosság lehet?ségét azonnal kizárhatja az elkövetés id?pontja, hiszen effajta zsidó rituális gyilkosságot csak a zsidó húsvét, a Pészah idején követhetnek el. Ebb?l a szempontból a tiszaeszlári vérvád megáll, hiszen Solymosi Eszter közvetlen a Pészah el?tt, vagyis április 1-én t?nt el. És most kapaszkodjanak meg, tisztelt olvasóink: H. Zsófit 116 évvel kés?bb ugyanezen a napon, vagyis április 1-én gyilkolták meg Körmenden! Van még egy lehet?ség, amellyel szintén kizárhatnánk a zsidó vérgyilkosságot: az elkövetés módszere. Mivel a rituális gyilkosság lényege, hogy a vért kifolyassák az áldozatból, a leírások szerint a gyilkosságot sakterek hajtják végre. A sakter zsidó mesterség, az a személy, aki a kóser eljárás keretében az állatok nyakát éles késsel elvágja, vérüket kifolyatja. A sakterek tehát az elbeszélések szerint a rituális gyilkosságot késsel követik el, méghozzá úgynevezett sakter-metszéssel, amelynek lényege, hogy fült?l fülig vágnak, hogy minél nagyobb legyen a vérveszteség. A tiszaeszlári per koronatanúja, Scharf Móric ? aki vallomása szerint a zsinagóga kulcslyukán keresztül nézte végig a gyilkosságot ? arról beszélt, hogy Solymosi Eszter torkát egy sakter vágta el egy éles késsel. A körmendi gyermekgyilkosság esetében jóval könnyebb a dolgunk, hiszen itt megtalálták a holttestet, így hagyatkozhatunk az orvosszakért?i jelentésekre. Ezek egyértelm?en megállapítják, hogy Zsófi nyakát fült?l fülig átvágták egy éles tárggyal, ami minden bizonnyal egy kés volt. Amennyiben bárki, akár Tánczos Gábor hirtelen felindulásból öli meg egy késsel, akkor indulataitól hajtva agyonszurkálja, mint történt ez számos hasonló esetben. Tavaly például Zsombón volt egy hasonló eset, ahol egy 17 éves lány dühében és pillanatnyi elmezavarában egy késsel megölte öccsét: nem a torkát vágta el, hanem 70 (sic!) késszúrással halálra szurkálta. Zsófit viszont módszeresen ölték meg. El?ször ütlegeléssel ártalmatlanná tették, majd nekigyürk?ztek és mondhatni ?szakszer?en?, fült?l fülig, ha úgy tetszik sakter-metszéssel átvágták a torkát, s hagyták, amíg elvérzik. Az elkövetés módját is megvizsgálva tehát szintén elmondhatjuk, hogy nemhogy kizárhattuk volna a vérgyilkosság gyanúját, hanem éppen ellenkez?leg: a sejtés kezd bizonyossággá válni. Nyomozásunk természetesen a rettenetes gyilkosság helyszínére is kiterjedt. Az általunk megkérdezett körmendiek közül azonban senki sem akadt, aki eddig hallott volna a zsidók által elkövetett vérgyilkosság lehet?ségér?l. Azzal kapcsolatban viszont egyetértés mutatkozott közöttük, hogy Tánczos Gábort gyenge idegzet?, ám ártalmatlan baleknak tartják, akivel a rend?rök és a bíróság elvitette a balhét. És, bár Körmenden nem akadtunk egyetlen olyan helyi lakos nyomára sem, aki bármit tudott vagy mert volna mondani a zsidó vérgyilkosság lehet?ségér?l, a világhálón találtunk egy nemrégiben keletkezett írást, amely meger?síti mindazt, amelyr?l a szerkeszt?ségünkhöz eljuttatott levél értekezik. A Suttogó.hu internetes oldal fórumába Aakum néven írta be valaki a következ?ket: ?Az eset egyik furcsasága, hogy aznap nagyszámú, külföldi rendszámú buszon közleked? haszid zsidó tartózkodott a városban. Tánczos vallomása szerint egy feketeruhás, szakállas egyénnel ütközött össze, aki éppen a helyszínr?l távozott sietve. Mivel ? volt az egyetlen tanú az ügyben, neki kellett elvinni a balhét. A másik furcsaság az ügyben, hogy a gyilkossági ügyekben szokásos létszámtól jóval többen jelentek meg a rend?rség részér?l, és nem a helyiek, hanem a szombathelyi rend?rök szálltak ki egy Farkas vezetéknev? (a rangjára már nem emlékszem) zsidó rend?r vezetésével. A kislány torkát ún. sakter-metszéssel vágták el, ami fült?l-fülig történ? vágást jelent, így rövid id? alatt rendkívül nagy vérveszteséget okozott. A város zsidó nevezetességeit aznap látogató busznyi zsidót természetesen senki nem tartóztatta fel, az országhatárt még aznap elhagyták, magukkal víve az ügy részleteit és titkait... Az eset eme részleteit még 1998 második felében hallottam, személyesen egy akkor még a BM kötelékében dolgozótól. (Neve és címe még megvan). Mindezt akkor leírtam - sajnos csak egy példányban - és elküldtem egy emigrációban m?köd? lapnak, de sajnos nem hozták le (talán meg sem kapták?). A fentieket már csak emlékezetb?l írom, a részletek sajnos közel 10 év távlatából kezdenek kikopni... Annyi még beugrott, hogy a meggyilkolt kislány apja vadász volt, otthon tartotta a puskáját. Mivel számára nyilvánvaló volt akkor, hogy a lányt nem Tánczos ölte meg, ezért keser?ségében megpróbált néhány zsidót levadászni a környéken. A rend?rség egyb?l bevonta az engedélyét és az ország másik végébe költöztette át az apát.? Természetesen a fenti sorok szerz?jével is felvettük a kapcsolatot, következ? lapszámunkból kiderül, hogy mire jutottunk. Folytatjuk nyomozásunkat, s többek között nyakunkba vesszük az országot, hogy felkutassuk Zsófi szüleit, akik id?közben Körmendr?l elköltöztek, a nyilvánosság el?l teljesen elt?ntek. Szintén felkutattuk a rejtélyes ügy legjobb ismer?jét, Balaton Balázs újságírót is, akit egyébként ? az üggyel kapcsolatos nyomozásai miatt - 1999 májusában Budapest közelében egy rend?rautóból kiszálló férfiak agyba-f?be vertek, miután ráripakodtak, mondván: ?Jó lenne, ha nyugton maradnál!? Balaton Balázs súlyos egészségkárosodást szenvedett, s természetesen feljelentette a támadóit, s mivel valószín?síthet?en rend?rökr?l volt szó, az ügyészségi nyomozóhivatal vette át az ügyet. Gondolom, olvasóink már meg sem lep?dnek, ha eláruljuk, hogy ismeretlen elkövet? címszóval még 1999 szeptemberében lezárták a nyomozást. A dolog érdekessége, hogy mindezek után Balaton Balázs személyes védelmét az izraeli köt?déseir?l ismert In-Kal ?security? nev? ?rz?-véd? cég látta el. A folytatásból kiderül az is, hogy valóban volt egy fekete hajú idegen, aki már jó ideje követte Zsófit a gyilkosság el?tt. S?t, a rend?rök kezdetben egy fekete hajú idegent kerestek olyannyira, hogy még a körmendi cigánytelepen is egész napos razziát tartottak. A meggyilkolt kislány pedig még halála után is szorongatott a kezében egy idegen feln?tt?l származó fekete hajszálat. 1. Kiegészítés: Eötvös Károly, a tiszaeszlári perben vádlott zsidók véd?ügyvédje a könyvében említést tesz arról, hogy a vérvádról, vérgyilkosságokról van egy német leírás, amelyet az ügyben eljáró bírósághoz beküldtek, s a bíróság vizsgáló tagjai lehet? figyelembevétel céljából az ügy irataihoz csatoltak. E leírás szerint így áll el? a vérvád alapját képez? cselekmény: ?A pászkához, amit macesznak is neveznek, kóser liszt kell. Kóser szó a közhasználatban azt jelenti: tiszta. Az ?rlésnél rabbinak vagy legalább egyházfinak kell jelen lenni, másként a liszt nem lehet kóser. A kóser lisztb?l a rabbi felügyelete alatt készül az áldozó pászka. A rabbi megáldja a pászkát, héber nyelven imádkozik, s imáját így végzi, de már német nyelven: Íme ez a pászka vért?l, vérb?l, vérben és vérhez. Vegyétek s n?jetek és tenyésszetek általa, hogy egészségesek, er?sek és tiszták legyetek. Tartsátok meg a törvényt szigorúan.? Erre minden jelenlev?nek pászkát ad, s ki-ki azt áhítattal eszi. A hatása az, hogy aki eszi, nemcsak b?nt?l, de betegségt?l is mentes. A pászka elkészítésének módja se a zsidó szentírásban, se a talmudban nincs leírva, de a hagyomány tisztán ?rzi. Tizenhárom zsidónak kell ott jelen lenni, kik nagy esküt tesznek a titoktartásra. Ártatlan keresztény szárított vérének porát keverik a lisztbe. Rendesen sz?znek vérét szerzik meg. A vérb?l, amikor azt megszerzik, haza is visznek, s a küszöb körül vele a falat befecskendezik.? 2. Kiegészítés: Részlet Huber Lipót: A vérvád és vérgyilkosságok története c. m?véb?l: ?Móric, kis id? múlva kimenvén az udvarra, a zsinagógából jöv? jajveszékelést és három vagy négy segélykiáltást hallott. E kiáltásra kíváncsian odaszaladt a zsinagóga el?pitvarának ajtajához, de azt zárva találta; azért annak mélyedésében meghúzódva benézett a kulcslyukon s ekkor látta, hogy Eszter, akinek szája már be volt tömve, a földön fekszik egy ingben, hogy ?t Buxbaum Ábrahám és Braun Lipót a földre leterítve s kinyújtóztatva tartják; látta, hogy Schwarz Samu, tiszaeszlári sakter egy nagyobb késsel nyakát elmetszette; látta továbbá, hogy Buxbaum Ábrahám, Braun Lipót és Wollner Hermann a leány testét fölemelték és hogy ekkor Schwarz Salamon egymás után két vörös cserépedényt tartott alája, amelyben a leány kiöml? vérét felfogta és azután ezekb?l egy nagyobb edénybe átöntötte. Mikor a leány már nem mozdult, nyakát egy ronggyal bekötötték és ismét felöltöztették, mire a zsinagóga belsejéb?l az el?pitvarba jöttek: Lusztig Sámuel tiszaeszlári keresked?, Braun Abrahám tiszaeszlári napszámos, Weiszstein Lázár, tiszaeszlári bérl? és Junger Adolf, tiszaeszlári földbirtokos, akik a hullát körülállották.? Képek és szöveg: A Magyar Jelen munkatársai A cikk foyltatása és az ügy megoldása a Július 12-én megjelen? Magyar Jelenben olvasható.