A hetvennégy turáni farkas összeállt,
egy fekete holló sötét felhőben királyt várt.
Éberen, okosan vigyázza a magyar a családfát,
legyőzi hipnotikus álmában allegór éjszakáját.

Ha virtuóz vagy, megőrzöd az utódlást,
aranyként markolod ,mint szent fiú a gyümölcsded almát.
Kezedben morzsolod a reádszórt átok álmot,
így változtatod egésszé a Turán Igazságot.

Nősténytorkos habbal zihál csaholásod,
így fulladnak marcangolt kegyetlen nomádok.
Ős sejtedben hű vadak nevelik árva csírátok,
ember sarját nem hagyják magára Toportyánok.

Elindult hát utódjáért tűz erdőn át farkas anyád, álnok,
szénben tipródó fiát menti, kinek örökségét sütik ki pánok.
Most Testvéredért vetődik vadad, kit zúznak a lángok,
ölni és hitet rabolni billogozták fiát, lányát zsugárok.

Fejedelmi névjegyek jutnak trónotokhoz uzsorások,
esztétikumban aláznak benneteket hazai titánok.
Testvérük mindig a kapuban fog végzet ujjat ejteni rátok,
se élvezet, se létvigasz nem rezgeti itt megmaradástok. 

Turán sztyeppei kinevelte meg nem alkuvástok,
és őstulok végzetszavát verték rá az ácsok.
Boldog Asszony Meséjét árulják el Bethlehem kartográfok.
Gondolj bele Magyar, mely fundamentum feszítette Evangélistátok?

Isten adta csontod megőrzik, mint kutya koncát farkas vonástok.
Fél Hold dagasztja újra, s újra vágykeltett mediterrán víz labilitástok.
Turáni farkas széllel üvöltő fájdalmában osztozik dobogó vallomástok.
A túlvilág mezsgyéjén érted tör át ádázul Szellem szabadságát vívó Családod!

Ferenczi Zsuzsánna