Hogyan forduljon egy icipici ország a titánok küzdelmére tipikusan rosszul?

Úgy, hogy a nagyobbnak és erősebbnek vélt titán szövetségét keresi, vagy csak hagyja magát elragadni az egyik nagy, küzdő hatalom által. Velünk körülbelül ez történt a történelmi mostanában. A Szovjetunió úgyszólván magába kebelezett bennünket. Eredménye az lett, hogy kulturálisan és spirituálisan lezüllesztettek bennünket, kiirtották legjobbjainkat, és teljesen idegen szellemben nevelődött föl az új generációnk, amelynek mindene van ma, csak világos nemzettudata nincs már. Vagy még nem erősödött az vissza eléggé, hiszen évtizedek kellenek ahhoz, hogy rekonstruálódjék egy lélek, vagy egy néplélek. Még ma is erősen érezzük a szovjethez volt idomulásunk kulturális és lelki következményeit.

A másik kis ország, Csehszlovákia maga ugrott a Szovjetunió ölébe, és véglegesen meg is ajándékozódott egy Felvidékkel, ami roppant nagy siker egy kis ország számára, bár a mindenhatónak hitt Szovjetunió végül nem győztesként került ki a nagy harcból, hanem végül szét is hullott. Sőt, maga Csehszlovákia is szétvált, amint mindenki tudja. Szlovákia pedig szervezetten és sokszor gusztustalanul keresi az identitását egy tömeg bekebelezett magyarral szemben is.

 A másikkal, vagy másokkal való házasság tehát nem jó recept. Az Eu-val való sem kecsegtet fényes jövővel egyetlen kis nemzetet sem.

 A másik kis ország, Ausztria sem néz nagy jövő elé, noha nem is kérte, csak ölébe hullott a semlegesség és a Nyugathoz való tartozás, mert rájuk a nagyok ezt a szerepet osztották ki annak idején. Ma szép lassan, és kényelmes anyagi jólétben züllenek sógorék kulturálisan és lelkileg a "fejlett" és "művelt" Nyugat hanyatlásával szinkronban. A kis közép-európai országok között tehát nincs független és nincs saját-utas egy sem.

 Még Románia csinálta a legjobban. A júdáspénzként kapott Erdéllyel és a vele kapott magyarok miliióival alaposan elbánik  A Szovjetunióval csak ímmel-ámmal kooperált, miközben a kommunista frazeológia hangoztatásának álarca mögött vaskos nacionalizmus jellemezte Nagyromániát egész idő alatt, és most is ez a nacionalista lélek kétszinüsködik. Az Eu-tagságot is csak addig és annyira veszik komolyan, ameddig és amennyire az nem sérti a nacionalizmusukat. Persze ők nem igazán közép-európaiak, és nem igazán kis nemzet, tehát valamelyest másképpen is muzsikálhatnak. De az az igazság, hogy a kicsik közül közép-Európában egyik sem gondolt még az egyetlen igazi megoldásra, legkevésbé pedig mi nem, mégpedig arra, hogy az örökös ide-oda illeszkedés helyett bizonyos értelemben végre lehúzhatnánk a rolót, és elkezdhetnénk a saját életünket. Első látásra, azt hinné az ember, hogy roppant vakmerő és kockázatos húzás lenne ez, ugyanis mi is ezer szállal kötődünk a többi európai országhoz, hogy a Világbankot és hasonlókat ne is említsem, de nem szabad megfeledkezni a tényleges Nagy Képről. Arról ugyanis, hogy a világ dolgait intéző gigászi háttérerők szemében egy alig tíz milliós ország körülbelül a hangya fülével egyenlő jelentőségű.

Prüszkölés az lenne, világra szóló jajongás is, ellenkezés és szembeszegülés is lenne elég, de valójában, és végül is, egy tíz milliós nép nem oszt, nem szoroz. Nekik. Mármint,  a nagy hatalmak játékában. Nos, ez az a lehetőség, amit nem hogy föl kellene fedeznünk, hanem meg is kellene ragadnunk, ha az elefántok küzdelmében nem akarnánk továbbra is csóró kis egér (hogy ne mondjam: templom egere) maradni.

 Saját bank, saját pénz, saját ipar, saját mezőgazdaság, saját külkereskedelem... És tökéletes szuverinitás. Erre alanyi joga van minden népnek.

Akármennyire is rendhagyó elképzelés ez, akkor is és mégis és igenis, ez mind megvalósítható. Gondoljunk csak Izlandra, Mit tudnak vele csinálni?! És végül miért adják föl a nagyok a harcot vele szemben? Mert Izland is a hangya fülén vitézkötés csupán. És nem oszt, nem szoroz.  Idővel a mi esetünkben is belátnák, akinek ezt be kell látniuk, hogy egyáltalán nem egy tíz milliós népről szól a történelem, az a mocskos, hanem őróluk , a nagyok harcáról, tehát  ők a történelemformálók, és játszmáikat továbbra is folytathatják. Nélkülünk is.

Vagyis, igenis, lehetünk, Európa közepén is, tízmilliósan is egy kis semleges sziget. Egy irigylésre méltó kis sziget. Ez csak egy gondolat. És az benne az érdekes, hogy nem egészen fantazmagória ez, hanem egy igazi lehetőség fölismerése: a kicsinyég szabadságot is tud jelenteni.

B.B