Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak című könyvének kitüntetett helye van a polcomon, közvetlenül Exupery Kishercege mellett. Nem véletlenül, hisz mindkettőt mint egy-egy bibliát veszem elő, újra és újra találva bennük valami új üzenetet, valami fontos mondanivalót, amire azelőtt esetleg nem figyeltem oda eléggé, vagy ami az adott élethelyzetemben leginkább a segítségemre lehet.

Az amerikai írónő meghökkentő kalandjai egy ismeretlen bennszülött ausztrál törzzsel, az Igazak népével üzenet az olvasó, illetve az egész emberiség számára: Vigyázzatok a Földre! Találjatok vissza a természetbe! Ha megszívlelitek, megtaláljátok létezésetek valódi értelmét, akár az Igazak népe.

E magvas mondanivaló mellett a könyv tele van szeretettel, melegséggel, izgalmas és meghökkentő kalandokkal, érdekes szokásokkal, a kitartás és erő hőstetteivel, ember és természet páratlanul szép együtt lélegzésével. Aki nem olvasta, annak tiszta szívvel ajánlom, aki pedig már olvasta, sose feledje a sorokat!

Részlet a könyv Gyógyítás című fejezetéből:

„... Az előző nap, a törött csontot helyére rakva, a két orvos őstehetség pozitív gondolkodással vette rá a testet a gyógyulásra. Az eredmény legalább annyira múlt a szívükön és lelkükön, mint a kezükön. A sérült pedig felkészült, hogy befogadja a gyógyító erőt, hitt a gyors és teljes gyógyulásban. Döbbenten álltam a számomra csodának számító eredményt látva, amely az itteni emberek szemével nyilvánvalóan mindennapi volt. Eltűnődtem, hogy nálunk, Amerikában mily sok szenvedés kíséri a betegségeket, s e szenvedés lelki eredetű, nem a tudatunk, hanem a tudattalanunk irányítja.

Mi történne az Egyesült Államokban, ha az orvosok az emberi test gyógyulási képességében is hinnének, nem csak az orvosságokban? Egyre nagyobb fontosságot tulajdonítottam az orvos-beteg kapcsolatnak. Ha az orvos nem bízik betege gyógyulásában, azzal valóban ronthat a helyzeten. Már elég régóta tudom: ha az orvos azt mondja a betegének, hogy nincs remény a gyógyulásra, akkor feltehetően az ő szakmai felkészültsége hiányos, az ő tudása nem elégséges. És nem arról van szó, hogy nincs remény a gyógyulásra. Ha azt a betegséget egy másik ember már legyőzte magában, az azt jelenti, hogy az ember szervezete képes megbirkózni az adott rendellenességgel. Hosszan beszélgettünk Orvosságos Emberrel és Gyógyító Asszonnyal, és rájöttem, hogy merőben új távlatból szemléltem az egészség és betegség viszonyát. - A gyógyulás független az időtől – mondták. - A gyógyulás és a betegség egy pillanatnak az eredménye. Értelmezésem szerint ez azt jelentette, hogy az emberi test teljes egészében, minden sejtjében ép, egészséges, csupán egy pillanat kérdése, hogy valamelyik sejtben rendellenesség, zavar keletkezik. Aztán hónapok, talán évek telnek el, mire a tünetek jelentkeznek és diagnosztizálható lesz a betegség. A gyógyulás pedig éppen ezzel ellentétes folyamat. Az ember beteg, egészsége megrendül, és attól függően, hogy milyen társadalmi közegben él, gyógykezelésben részesül. Ismét egy pillanat műve, hogy a hanyatlás folyamata egyszer csak megtorpanjon, és a szervezet erősödni kezdjen. Az Igazak szerint testünk nem véletlenül válik valamely betegség áldozatává, hiszen testi valóságunk csupán eszköz, amelyen keresztül az örökkévaló tudat kapcsolatot tart a személyes tudatunkkal. Testünk figyelmeztet, és ekkor legjobb alaposan körülnéznünk, megvizsgálni, hogy vannak-e gyógyítandó sebeink: sérült kapcsolatok, megrendült bizalom, csontosodó félelem, Teremtőnkbe vetett hitünk gyengülése, megkérgesedett engesztelhetetlenség és így tovább.

Eszembe jutottak azok az amerikai orvosok, akik mostanában pozitív hozzáállást sugallva kezelik a rákos betegségeket. Legtöbbjüket nem nagyon szeretik a kollégák. Túlságosan „új”, amit csinálnak. És most itt volt előttem a föld őslakóitól származó nép, mely évezredeken keresztül megőrizte az öröklött, jól bevált módszereket és használják is őket. Mi pedig, az úgynevezett civilizált népek, tartunk a pozitív gondolkodástól, mert nem merünk hinni hasznában, inkább kivárunk, amíg néhány példán igazolódik működése. Ha súlyos beteg társunk minden lehetséges gyógykezelést megkapott, mégis a sír szélén áll, orvosa azt mondja a hozzátartozóknak, hogy megtett minden tőle telhetőt. Hányszor hallottam életemben a mentegetőzést: „Sajnálom, én már nem segíthetek. Isten kezében a döntés.” Milyen gyermetegen hangzik!

Nem hinném, hogy az Igazak természetfeletti gyógyítással gyógyítanák a betegségeket, a baleseteket. Bizonyos vagyok benne, hogy mindent, amit tesznek, kiállná a mi tudományos vizsgálataink próbáját. Mi gépeket tervezünk, hogy tökéletesítsük az eljárásokat, ők pedig ékesen bizonyítják, hogy elektromosság nélkül is boldogulhat az ember.

Az emberiség tévelyeg, küszködik, de Ausztrália kiemelkedő, modern egészségvédelmét csupán néhány ezer kilométer választja el attól a helytől, ahol az ősi orvoslás jóvoltából mindig is életeket mentettek meg. Egy napon talán találkozik a két módszer, és tökéletes tudomány születik belőlük.

Micsoda ünnep lesz az a nap! ...”

- ivirag -