A brit Brexit-ügyi minisztérium jelenlegi állapota jól tükrözi London teljes fejetlenségét az EU-s kiválással kapcsolatban. Washington támogatásáról biztosította Londont egy nagyszabású kétoldalú kereskedelmi szerződés megkötéséhez a brit kiválás után. Ennek viszont az az ára, hogy London nem sodródik közel Pekinghez.

 19 hónap telt el a Brexit népszavazás óta, de a londoni kormány és a kormányzó párt belharcokba süllyedve még mindig képtelen felmutatni egy olyan világos nemzet-stratégiát, amelyet mind az ország lakóiak többsége, mind az európai partnerek elfogadnának. Valóban, maga a Brexit önsorsrontó ötlete is sokkal inkább tükrözte a brit konzervatívok belharcait, mint a brit kormány az ország javára tett javaslatát. Theresa May miniszterelnök 2016 júliusi hatalomra kerülésének egyik első lépése volt a Brexit-minisztérium (Department for Exiting the EU) felállítása. Ez a minisztérium jelenlegi állapotában már önmagában tükrözi a Brexitet körülvevő teljes fejetlenséget Londonban: a 600 fősre tervezett intézményt havonta átlagosan másfél tucat alkalmazottja hagyja faképnél, és bár jelenleg 143 pozícióra keresnek embert, azt lasszóval sem tudnak fogni.

Mi lesz a kereskedelmi szerződésekkel?

 May és 50 fős üzleti delegációjának három napos látogatása Kínába január végén azt a célt szolgálta, hogy kínai befektetéseket csábítson az Egyesült Királyságba és egy új kereskedelmi szerződést kössön Pekinggel, mivel jövő márciusban London kiválik az EU-ból. A miniszterelnök elmondta a kínai állami TV-nek, hogy London nyitott akar lenni a külvilágra és meg akarja erősíteni kapcsolatait szerte a világban. Azt nem tette hozzá, hogy amíg a brit exportnak csupán 3.1 százaléka ment Kínába 2016-ban, addig a válófélben lévő EU-ba a teljes brit export 43 százaléka. Liam Fox kereskedelmi miniszternek a kínai látogatás után be kellett vallania, hogy fogalma sincsen, mikor lesz képes London kereskedelmi szerződést kötni Pekinggel.

David Cameron korábbi miniszterelnök 2015 márciusában – ellenszegülve Washingtonnak és saját biztonsági apparátusának – első nyugati országként csatlakozott a Peking által alapított Ázsiai Infrastruktúra Befektetési Bankhoz (AIIB), amelyet a kínaiak a Világbank egyik ellenpólusának szánták. Cserébe Peking megnyitotta Londonban az első kínai külföldi pénzügyi központját, amely jüanban leszámítolt kínai államadóssággal kereskedik. Tavaly decemberben pedig Philip Hammond pénzügyminiszter 1 milliárd dolláros befektetési alapról állapodott megPekingben az „Egy Övezet Egy Út” (OBOR) kínai infrastrukturális és geopolitikai projekt támogatására.

Washington piros lámpája

 De az OBOR-nak komoly geopolitikai vetületei vannak, amely sérti Washington érdekeit, ezt pedig London sem hagyhatja figyelmen kívül. May pekingi látogatása előtt találkozott az amerikai elnökkel Davosban, aki Washington támogatásáról biztosította egy nagyszabású kereskedelmi szerződés megkötéséhez a brit kiválás után. Ennek viszont az az ára, hogy London nem sodródik közel Pekinghez.

A félreértések elkerülése végett May pekingi látogatására időzítve Mike Pompeo CIA vezér interjút adott a BBC-nek, amelyben kifejtette, hogy a kínaiak komoly erőfeszítéseket tesznek az amerikai kereskedelmi információk ellopására és behatolnak nyugati iskolákba is. Londonban megértették az üzenetet és a brit miniszterelnök Pekingben nem írta alá az egyetértési nyilatkozatot (MOU) az OBOR-ral kapcsolatban. Bár számos keleti EU tagállam már csatlakozott az OBOR-hoz, ezt eddig sem Brüsszel, sem Berlin, sem Párizs nem tette meg. Washington és Nyugat-Európa attól tart, hogy az OBOR építése során Kína a saját cégeit preferálja és az eurázsiai tengely mentén erősítené meg geostratégiai érdekeit.

Káncz Csaba jegyzete.