Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!

Udvarhelyi típusú székely kapuról készült fotó ékesíti a kaposvári Búvópatak című polgári, kulturális és társadalmi havilap márciusi számának borítóját. Az idén tizenkettedik évfolyamát élő folyóirat harmadik száma, természetesen, főként az 1848 – 49-es forradalom és szabadságharc eseményeivel foglalkozik.

Mintha szívemet küldeném
egész magam helyett,
úgy küldöm nektek ezt a verset,
véreim, székelyek!

Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Mit tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységből a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek. 

Barbár lábakon tipródó sietségedet,
álhatatos kötéllel szorító merevségedet.
Szívszorított döbbenetben szoruló lelki örökséget,
Oldalazó fordulatokkal guruló emelkedő kétséget.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ország, amelyikben élt egy büszke nép. Nevezzük őket hongoroknak. Egy nép voltak ők is, mint Noé leszármazottai. Egy nyelvet beszéltek, együtt gondolkoztak, egy Istent imádtak, és közösek voltak a cselekedeteik is. A történelmi emlékezet szerint az utóbbi esetében előfordultak ugyan kivételek, de mint mondani szokás, ezek a kivételek erősítik a szabályt.

Bemutató: 2013. március 22.

Nagyszínpad

NÉMETH LÁSZLÓ:   BODNÁRNÉ    játék két részbenű

Rólad álmodtam, 
ki mindőnk anyja voltál, 
akit dícsér ma minden zsoltár, 
kinek szobrot állít minden oltár, 

Mikor több mint negyven évvel ezelőtt először kezdtem gyűjteni ezt az anyagot és felfedeztem mérhetetlen, majdnem kimeríthetetlen gazdagságát, boldogság és lelkesedés ragadott magával. E lázas munka közepette elhatároztam, hogy e bő kincset meg kell osztanom a magyar fiatalsággal és a világgal.

2012.11.08. 21-es kocsi 62-es hely, Jázmin Intercity, Nyíregyháza – Budapest, Nyugati pályaudvar. Püspökladány megállónál összecsukom a könyvem és kipillantok a peronra. Rohanó emberek. A kocsiban töprengő utasok.

Találkozhatnánk százévente, 
mondhatnánk: még mindig ugyanaz, 
újjáépült a rossz, erősödött a gyenge,
s újabb hazugságokba szökött az igaz.

A kormányos nem valami jó kedvvel indult ennek az útnak, mert úgy vélte, hogy igen hideg már az idő, és nemsokára ereszkedni kezdenek elfelé a marosi jegek. Ezek rendszerint az első híradók a folyó alvásáról. Legelsőbb jönnek le a Marosból, és a Tiszából úsznak lassan.

Olyan jó élni Isten műhelyében,
ott formáltatni hűséges kezében
kemény vésővel, döngő kalapáccsal,
szerető, szelíd, szent simogatással.

A glozeli kövek becsült kora 15000 év! Amivel nem tud mit kezdeni a világ tudományos köre, mert azt nem szeretnék elismerni, hogy a Magyaroké az első írástudás, viszont abban az időben még nem létezett írás…

Kör közepén láttalak,
mező szélén nyúl szaladt,
pitypang ringott szerteszét,
illatozó, tarka rét.

Köszönöm, hogy ép-egészen 
Megértem e szép napot, 
Köszönöm, hogy szenvedésem 
Reménységben meghagyott.

Isten hozott, Fénykirályom!
Mondd csak! Merre jártál?
Foglalj helyet, s hadd köszönjem
meg, hogy ránk találtál!

Köszönöm, Uram ezt a halk zenét, 
az éjszakai friss levegőt, a csendet, 
köszönöm, bárhogyan is – az életemet. 
Tanú lehettem a végtelen egyetlen röpke pillanatában: 
kipillanthattam a gyorsvonat ablakain.