Napjainkra a nyugati világban a legsúlyosabb politikai válság a globalizáció két vezető hatalmánál, az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban alakult ki. 

A berlini stratégák most jöttek rá arra, hogy még a saját országukat sem ismerik. Márpedig Berlin számára nemcsak belföldön értek be a pofonok, a vesszőfutás a külpolitikai fronton még csak most kezdődik. Bécs és Prága két héten belül beviszi ütéseit.

A Strache vezette eurószkeptikus FPÖ szinte bizonyosan bekerül a kormányba az október 15-i osztrák előrehozott választások után. De éppen akkor, amikor Európa és különösképpen Szerbia a katalán szeparatizmus lázában ég, Strache Bosznia-Hercegovina feloszlatása mellett szállt síkra. Pedig Strache és pártja jobban tenné, ha tanulmányoznák a történelmet, mielőtt fáklyával bemennek a balkáni lőporraktárba – ahogyan azt Bécs már 100 éve megtette.

Washington politikája a Közel-Keleten Rijádot arra késztette, hogy végrehajtsa a maga keleti nyitását. A szaúdiak most abban reménykednek, hogy Moszkva nyomást gyakorolhat Teheránra. A Kreml a maga részéről szaúdi befektetések fellendülésében reménykedik, de az alacsony olajárak, Rijád elszálló költségvetési hiánya és a jemeni katonai hadjárat a szaúdi királyság pénzügyi mozgásterét jelentősen leszűkítette.

Világszerte láthatjuk az etnikai jogok követelésének napirendre kerülését olyan dinamikával, amelyet a második világháború óta nem tapasztalhattuk. Az etnikumok kiválása államok fölbomlását vonhatja maga után, amely a történelemben gyakran járt együtt polgárháborúval. De mi történne, ha adott esetben erőszakba torkollna egy erőteljesebb székelyföldi önállósodási törekvés és Brüsszel ugyanúgy csendben maradna, mint ahogy most teszi a katalán események kapcsán?

A nagyhatalmi feszültségek újjáéledésével párhuzamosan újabb lendületet vett a dollár-hegemónia megrendítésének kísérlete. Jövőre már a rubel lesz minden orosz kikötőben a fő elszámolási valuta, Peking pedig heteken belül megindítja az olaj határidős kereskedelmét, amelyet jüanban áraznak be. Venezuela két hete már jüanban adja meg olajárait.

Merkel Willkommenskulturja két év elteltével megrendítette a német politikai centrumot, ez pedig Berlin politikai súlya miatt egyben az európai politikai centrum megrendülését is eredményezi. Párizs és London nehéz helyzetbe került. A bajor konzervatívok felülvizsgálják sok évtizedes szövetségüket a CDU-val.

Az amerikai fehér nacionalisták és az evangéliumi keresztények népi mozgalmat alapítottak, amely már egy „háttérpárt” jellegét ölti. Ez a Republikánus Párton belüli polgárháború kitörésével fenyeget. Az új mozgalom a Kína által jelentett veszélyt tűzheti zászlajára.

Teherán és Ankara kardcsörtetéssel reagált az iraki kurdok népszavazására. Most viszont a hazai honvédelmi vezetésnek kellene megszólalnia, hiszen a levegőben lóg egy regionális katonai konfliktus kitörése, a magyar kontingens pedig pont ott állomásozik. Katonáink nincsenek kellően felkészítve a harcra, csupán könnyű fegyverzettel, őrzési feladatra indultak.

Merkel első körben a piacpárti FDP-vel, valamint a több ponton piac-ellenes Zöldekkel próbálhat meg kormányozni, ami nem lesz egy fáklyásmenet. A Macron francia elnökkel tervezett európai integrációs mélyítés ezzel le fog lassulni. A 2008-as pénzügyi válság óta világszerte markánsan tolódik a politikai centrum jobbra, amit a jelek szerint Merkel és stratégái nem vettek észre.

Régi törésvonalak mentén eszkalálódik Madrid és Barcelona szembenállása. A hétvégén a katalán rendőrség elutasította a madridi ügyészség azon felhívását, hogy helyezzék magukat egy, az állam által kinevezett rendőrségi koordinátor parancsnoksága alá. Egy elfajuló politikai csatározás a katalán függetlenségről Európában kinyithatja az etnikumok történelmi ellenségeskedésének Pandóra szelencéjét.

A Brexit után a katalán krízis egy újabb kihívás az európai integrációnak. Az angol konzervatívok szerint a válság csupán újabb bizonyítéka a kontinentális politikai visszamaradottságnak. Bukarest nacionalistái szerint a kurdisztáni népszavazás és a katalán autonómiatörekvések is Románia ellen dolgoznak, hiszen azok sikere esetén vérszemet kaphatnak a romániai magyarok.

Merkel jövő héttől jóval gyengébb politikai pozícióba kerül, mint amelyet eddig élvezhetett. Az AfD szerint veszélybe került a demokrácia Németországban, mert egy kis, de annál befolyásosabb politikai oligarcha-réteg szállta meg a pártokat. A tavaszi pártprogram az iszlám egészét utasítja el, és azt nem vallásnak, hanem politikai ideológiának tekinti, amely nem egyeztethető össze a német alkotmánnyal.

Az új amerikai szankciók óta elutasítóak lettek az európai intézmények a német-orosz Északi Áramlat 2 projekttel kapcsolatban. Több közép-európai ország – köztük hazánk – már eddig is ellenezte a projektet ellátásbiztonsági érvekre hivatkozva. A nagyfokú politikai nyomás miatt elbizonytalanodtak a megaprojekt nyugati, piaci befektetői.

A Nyugat-Európában teljesen elszigetelődött lengyel kormány elképesztő felelőtlenséggel korbácsolja föl a német-ellenes érzelmeket. A német történész szerint viszont aki ügyet csinál a jóvátátel kérdéséből, az egyben ügyet csinál Lengyelország nyugati határainak kérdéséből. Aki pedig ügyet csinál Lengyelország nyugati határának kérdéséből, az elkerülhetetlenül ügyet csinál Lengyelország keleti határaiból is.

A vasárnapi választáson a nagyvárosi szavazók figyelmeztetést küldtek Putyinnak. A megdöbbentően alacsony nagyvárosi részvételi arány megkérdőjelezi a Kreml „70/70”-re keresztelt célját a jövő évi elnökválasztásról, amely szerint Putyint 70 százalékos részvételi aránnyal és a szavazatok 70 százalékával fogják újraválasztani. A biztonsági vezérek belharcának az lehet az eredménye, hogy a jövőben sokkal szigorúbban fogják ellenőrizni Oroszországban az internetes tartalmakat.

Az új stratégia számos vonatkozásban agresszívabb amerikai fellépést tesz lehetővé a térségben. Trumpnak nem érdeke a további normalizáció Iránnal, amely a szemében csak az európai és az ázsiai gazdasági versenytársak érdekeit szolgálná. Pedig az a tény, hogy Irán az utóbbi két évtizedben megkerülhetetlen tényező lett a térségben, jórészt pont Washington baklövéseinek köszönhető.