Merkel Willkommenskulturja két év elteltével megrendítette a német politikai centrumot, ez pedig Berlin politikai súlya miatt egyben az európai politikai centrum megrendülését is eredményezi. Párizs és London nehéz helyzetbe került. A bajor konzervatívok felülvizsgálják sok évtizedes szövetségüket a CDU-val.

Az amerikai fehér nacionalisták és az evangéliumi keresztények népi mozgalmat alapítottak, amely már egy „háttérpárt” jellegét ölti. Ez a Republikánus Párton belüli polgárháború kitörésével fenyeget. Az új mozgalom a Kína által jelentett veszélyt tűzheti zászlajára.

Teherán és Ankara kardcsörtetéssel reagált az iraki kurdok népszavazására. Most viszont a hazai honvédelmi vezetésnek kellene megszólalnia, hiszen a levegőben lóg egy regionális katonai konfliktus kitörése, a magyar kontingens pedig pont ott állomásozik. Katonáink nincsenek kellően felkészítve a harcra, csupán könnyű fegyverzettel, őrzési feladatra indultak.

Merkel első körben a piacpárti FDP-vel, valamint a több ponton piac-ellenes Zöldekkel próbálhat meg kormányozni, ami nem lesz egy fáklyásmenet. A Macron francia elnökkel tervezett európai integrációs mélyítés ezzel le fog lassulni. A 2008-as pénzügyi válság óta világszerte markánsan tolódik a politikai centrum jobbra, amit a jelek szerint Merkel és stratégái nem vettek észre.

Régi törésvonalak mentén eszkalálódik Madrid és Barcelona szembenállása. A hétvégén a katalán rendőrség elutasította a madridi ügyészség azon felhívását, hogy helyezzék magukat egy, az állam által kinevezett rendőrségi koordinátor parancsnoksága alá. Egy elfajuló politikai csatározás a katalán függetlenségről Európában kinyithatja az etnikumok történelmi ellenségeskedésének Pandóra szelencéjét.

A Brexit után a katalán krízis egy újabb kihívás az európai integrációnak. Az angol konzervatívok szerint a válság csupán újabb bizonyítéka a kontinentális politikai visszamaradottságnak. Bukarest nacionalistái szerint a kurdisztáni népszavazás és a katalán autonómiatörekvések is Románia ellen dolgoznak, hiszen azok sikere esetén vérszemet kaphatnak a romániai magyarok.

Merkel jövő héttől jóval gyengébb politikai pozícióba kerül, mint amelyet eddig élvezhetett. Az AfD szerint veszélybe került a demokrácia Németországban, mert egy kis, de annál befolyásosabb politikai oligarcha-réteg szállta meg a pártokat. A tavaszi pártprogram az iszlám egészét utasítja el, és azt nem vallásnak, hanem politikai ideológiának tekinti, amely nem egyeztethető össze a német alkotmánnyal.

Az új amerikai szankciók óta elutasítóak lettek az európai intézmények a német-orosz Északi Áramlat 2 projekttel kapcsolatban. Több közép-európai ország – köztük hazánk – már eddig is ellenezte a projektet ellátásbiztonsági érvekre hivatkozva. A nagyfokú politikai nyomás miatt elbizonytalanodtak a megaprojekt nyugati, piaci befektetői.

A Nyugat-Európában teljesen elszigetelődött lengyel kormány elképesztő felelőtlenséggel korbácsolja föl a német-ellenes érzelmeket. A német történész szerint viszont aki ügyet csinál a jóvátátel kérdéséből, az egyben ügyet csinál Lengyelország nyugati határainak kérdéséből. Aki pedig ügyet csinál Lengyelország nyugati határának kérdéséből, az elkerülhetetlenül ügyet csinál Lengyelország keleti határaiból is.

A vasárnapi választáson a nagyvárosi szavazók figyelmeztetést küldtek Putyinnak. A megdöbbentően alacsony nagyvárosi részvételi arány megkérdőjelezi a Kreml „70/70”-re keresztelt célját a jövő évi elnökválasztásról, amely szerint Putyint 70 százalékos részvételi aránnyal és a szavazatok 70 százalékával fogják újraválasztani. A biztonsági vezérek belharcának az lehet az eredménye, hogy a jövőben sokkal szigorúbban fogják ellenőrizni Oroszországban az internetes tartalmakat.

Az új stratégia számos vonatkozásban agresszívabb amerikai fellépést tesz lehetővé a térségben. Trumpnak nem érdeke a további normalizáció Iránnal, amely a szemében csak az európai és az ázsiai gazdasági versenytársak érdekeit szolgálná. Pedig az a tény, hogy Irán az utóbbi két évtizedben megkerülhetetlen tényező lett a térségben, jórészt pont Washington baklövéseinek köszönhető.

A szaúdi koronaherceg még védelmi miniszterként az utóbbi években fő felelőse és kidolgozója volt országa agresszív külpolitikájának, amely eddig egy nagy rakás csődtömegnek bizonyult. Most tételesen sorra vesszük a szerencsétlen országokat, ahova betette a lábát. A 16 évvel ezelőtti New York-i terrortámadásért nem visel közvetlen politikai felelősséget, de a friss bizonyítékok súlyos árnyékot vetnek Rijádra.

A szinte párhuzamosan futó két hadgyakorlat a Baltikum közelében jól illusztrálja a 2014-es ukrán válság után kialakult feszültséget Észak-Európában. Az elképesztő mennyiségű hadianyag felvonultatása egy viszonylag kis régióba természetesen azt a veszélyt is magában hordozza, hogy a helyzet váratlan fejlemények következtében kicsúszhat az ellenőrzés alól. Moszkva már februárban keményen figyelmeztette Svédországot, hogy ne közeledjen túlságosan a NATO-hoz.

A sűrűn egymást érő természeti csapások komoly kérdéseket vetnek föl az USA politikai rendszerével kapcsolatban. Egyben még világosabbá teszik Washington ökológiai politikájának és polgári védelmi rendszerének tarthatatlanságát. Amerika nem tud falat építeni, hogy kizárja az egyre pusztítóbb hurrikánokat.

Varsó attól tart, hogy komoly befolyástól esik el, ha a magországok az integráció gyorsítása mellett döntenek. Brüsszel azt fontolgatja, hogy a tagok figyelmeztetést adnának ki a lengyel jogállam súlyos megsértésének kockázatai miatt. Orbán virágzó körét kellemetlenül érinthetik azok a sokasodó nyugati vélemények, hogy egyúttal szigorítani kell az uniós alapok elköltésének ellenőrzését is.

Magyarország stratégiai partnerének rezsimje milliárdokkal korrumpálta Londonon keresztül az európai politikusokat és újságírókat. A lefizetettek között volt Luca Vontonté, olasz konzervatív politikus, aki nemcsak az azeri, hanem a magyar szennyest is mosta az Európa Tanácsban. Az azeri „mintaállam” közállapotai továbbra is rettenetesek, olyannyira, hogy mára Grúzia lett az azeri ellenzékiek és újságírók első számú menedékhelye.

Phenjan kommunikációja egy szupererős elektromágneses hullám támadást vetít előre. Egy ilyen csapásmérés mérhetetlen károkat okozna egy ország védelmi képességeiben és mindennapi életében is. A legrosszabb forgatókönyv esetén a regionális áramszolgáltatók akár hónapokig képtelenek lennének visszaállítani szolgáltatásukat.