Az elmúlt héten Miroslav Lajčák, szlovák külügyminiszter egy újabb fejezetet nyitott a Beneš-dekrétumok körül kialakult magyar-szlovák vitában. Mint ismeretes, a szlovák diplomácia vezetője egy cseh lapnak adott nyilatkozatában kifejtette, ma már elképzelhetőnek tartja, hogy a jövőben a szlovák fél bocsánatot kérjen, és a két ország kiegyezzen az ügyben. 

Magyarország nem etnikai alapon ad állampolgárságot a határain túl élők számára - Határon kívüli magyar politikusok nyílt levele Benjamin Cardin szenátornak, az amerikai Helsinki Bizottság elnökének

A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke szerint a szerb-magyar történelmi megbékélés példaként szolgálhat más térségbeli népek számára. Pásztor István a Dnevnik című újvidéki napilap hét végi számában megjelent interjúban beszél erről.

Miroslav Lajčák külügyminiszter szerint ma már elképzelhető, hogy Szlovákia és Magyarország kiegyezzen a Beneš-dekrétumok ügyében. Lajčák ezt a Mladá Fronta Dnes cseh napilapban megjelent interjújában mondta.

Sever Ioan Miu, aki Olahusnak is nevezi önmagát, a maghiaromania.wordpress.com szerzője, megható üzenetet küldött március 15. alkalmából.

Tüntetés a székely autonómiáért Torontóban 2013. március 10-én

Kevés banálisabb kijelentés képzelhető el, mint az, hogy március 15-e magyar ünnep. Nem csupán a szó formális értelmében, Magyarország nemzeti ünnepeként, hanem ezen túl is. 

Saját bőrömön (beleértve a családomat, közvetlen és a távolabbi környezetemet, a saját fajtámat és a Nemzetemet is!), sajnálatos módon tapasztalhattam, hogy bizony az egészségesen önzetlen segítségnek is vannak nem írott határai és szabályai.

Az I. Székely-Magyar Világtalálkozó részvevői Zárónyilatkozatukban  megállapították, tudomásul vették és megerősítették, hogy a székelység önálló népként határozza meg magát. Ahhoz, hogy ne kisebbségként, ne népcsoportként, hanem népként határozza meg magát, a székelységnek több számottevő körülmény erősíti meg jogát:

A zászló nem csak bot és vászon, írja Kosztolányi Dezső. A zászló „mindig beszél… Mindig önkívületben van az utca fölött, föllengő magasan, egész az égben, s hirdet valamit rajongva.” Hirdeti egy közösség összetartozását – sok ember egy nemzethez tartozását. Mivel a székelyek a magyar zászlót nem használhatják nyilvánosan, saját zászlót alkottak meg, ezzel is erősítve autonómiatörekvéseiket.

Kortól, nemtől, vallástól, politikai hovatartozástól s minden egyébtől függetlenül, figyeljetek most reám! Március 10-én Székelyföld hivatalosan is be fogja jelenteni a világ előtt, hogy szabadok, függetlenek,önrendelkezésüket el kell ismerni alkotmányosan is! 

Budapest Főváros XVII. kerülete - Rákosmente - is csatlakozott ahhoz a kezdeményezéshez, amelynek részeként az anyaországi települések szolidaritásukat fejezik ki az erdélyi falvakkal, városokkal, akik számára a román állam nem engedélyezi nemzetiségi szimbólumuk méltó elhelyezését, használatát. 

A székelyek iránti szolidaritása jeléül „kitűzte” szerdán a Facebook-oldalára a székely zászlót Lucian Mândruță. A népszerű tévés újságíró bejegyzésében azt írta: nem érti, mi a bajuk a románoknak a székely közösség szimbólumával. 

A székelyek, illetve a romániai magyarság autonómiatörekvéseinek harcosaként mutatta be a csíkszeredai hokicsapatot a New York Times sportrovatának riportja. „A hoki klub nagyban hasonlít a legendás spanyol fociklubhoz, a Barcelonához, mely életben tartotta a katalán nacionalizmus lángját Franco tábornok elnyomása alatt” – írja a New York Times szerzője csíkszeredai hokicsapatról.

A Székelyföldért Társaság a magyar Alaptörvény D. cikke alapján határozottan felhívja az egységes magyar nemzet fennmaradásáért felelősséggel tartozó valamennyi civil és politikai szervezet figyelmét arra, hogy veszélybe került a történelmi Székelyföld területi egysége...

A moldvai csángók falvaiban még ma is elképzelhetetlen, hogy két ember szó nélkül menjen el egymás mellett. Ha többet nem is, két mondatot biztosan váltanak egymással a találkozók, megtudakolva, ki merre, mi járatban indult, vagy honnan érkezett haza. A legudvariasabb megszólítás, ha „keresztanyának”, vagy „keresztapának” nevezzük beszélgetőtársunkat, függetlenül attól, van-e köztünk bármiféle rokoni kapcsolat, vagy egyáltalán ismerjük-e egymást.

A gyimesi Kosteleken történt 1973-ban, hogy kenyeret akartam vágni, de nem kaptam a kést. Végül kissé ingerülten kérdeztem a mellettem segédkező csángó leánykától:
- Emma, hol a kés?
- Tudja a Babba Mária – felelte ő.

Az öt fiú szülei máig nem tudják, hogy mi történt azon az estén a temerini piactéren. Semmilyen hivatalos tájékoztatást nem kaptak, sőt a tárgyalásról is kiküldték őket.