Nemzetőr érdemkereszt

Február 14-ét szerelmesek napjaként Magyarországon csak 1990-től ünneplik, ez azonban nem jelenti azt, hogy a magyar néphitben nem volt e nap korábban is ünnep. Igaz, másféle. Nálunk ugyanis az ünnep keresztény jellege volt a meghatározó, hiszen az itáliai ókeresztény vértanú, Szent Valentin (=Bálint) legendáját nálunk is ismerték.

Évente több százezer embernek nyújt segítséget, vagy ideiglenes mentsvárat az idén huszonöt éves fennállását ünneplő Magyar Máltai Szeretetszolgálat.

Modern életünkben szinte minden régi épületünket leromboltuk, és újakat, ma már alig fenntarthatókat építettünk kb. 100 év alatt, mire rájöttünk, hogy őseink házai, technológiái voltak a legjobbak, melyekhez, mást nem tehetvén, most ismét vissza kell térnünk.

Ha járjuk a belső utunkat, akkor járjuk a felső, isteni utunkat is. Ha járjuk a belsőt és a felsőt, az istenit, az ősit, akkor járjuk, akkor járni tudjuk, járnunk kell a pilisi utat is. Ekkor és így, önmagunkban kapcsolódik össze és válik eggyé a BeLSő, a FeLSő, és a PiLiS. 

2014. február 21-én /péntek/ 18-órakor
Az elhallgatott magyar múlt - A bolsevizmus lélektana és működési modellje
A nagy szabadtéri börtön ellenőrzött és manipulált világa

Hat éve tartó ármány ért véget tavaly december 5-én, amikor a Magyar Szabványügyi Testület illetékes szakmai fóruma, a Rovásírás Munkacsoport 86%-os, azaz több mint 4/5-ős többséggel zöld fényt adott a Michael Everson nevével fémjelzett számítógépes rovásírás-szabványtervezetnek, amely beemeli az ősi székely-magyar rovásírásunkat a számítógépes világba, lehetővé téve ennek széles körű elterjedését.

Fontos  lenne a lakáshitel probléma felmérése, a Bankok hivatalos megkeresése és a magyar hitelkárosult helyzet felmérése, különösen  Budapesten. A Nemzeti Eszközkezelő koncepcióját tovább gondolva és  támogatva lehetőséget kell biztosítani, nemcsak a tartozások átütemezésére,  és  az árfolyamgát által az adósság elnyújtására, hanem reális  lehetőséget kell teremteni a hitelek felülvizsgálatára is.

Még a legszentebb emberek is megbetegedhetnek, és meg is betegszenek. Kivételesen nagy szentek is vállaltak magukra betegségeket, beleértve fájdalmas ráktípusokat is. Néhányan még tudták is előre, hogy meg fognak halni. Miközben lehet, hogy nem gyógyították ki magukat a fizikai betegségből - sőt meg sem próbálták ezt elérni - a betegség tanítása által képesek voltak elfogadni az isteni akaratot és életük magasabb rendű célját.

Januárban mintegy 190 megbízott igazgató volt az iskolákban, ebben a hónapban több helyen kinevezések lehetnek az oktatási intézményekben. A tanárok felvételéről a Klik dönt, de az igazgatóké maradt a munkáltatói felelősség.

Friss kutatások szerint nem hogy nem csökken, de egyre nő azok száma, akik Magyarországon nem, hanem csakis külföldön tudják elképzelni az életüket.
 

A magyar identitással is az a baj, hogy gőggé degradálódik az igazi nemzeti érzés. Hiányzik az alázat sokakból. Még a nemzeti büszkeség kifejezés is erős, hiszen akiben kellő alázat van, az nem lehet büszke. Jézus mindenkit megszólított, nem csak a magyart. Tanítványait nem kizárólag a Kárpát-medencébe küldte, hanem a négy égtáj felé, hogy szerte a világban hirdessék tanításait, az Igét.

Betegségeink a Lelkünk üzenetei az EGO erejének, (az Ész logikájának), amennyiben nem a dolgunkat végezzük, amely miatt a földi világba születtünk. Akkor nem a „dolgunkat" végezzük, ha a születésünk előtt elhatározott és a Lelkünk által jóváhagyott Feladattervünk helyett az EGO erejével, (pl. félelmeinkkel és vágyainkkal), e Feladattervvel ellenkező irányba nyomakodunk.

Világiak vagyunk mi mindannyian, átvitt és konkrét értelemben is, hiszen a világban élünk, és a Világ Világosságának útján járunk. Ehhez nem kell semmiféle "vallás", szervezet még kevésbé - bőven elég, ha az embernek nyitva van a szíve és tiszta a lelke, és ha ezekkel a tarsolyában cselekszik.

A kérdés természetesen nem csak a hétköznapi embereknek szól, hanem pl. az iparnak, a mezőgazdaságnak, a hadseregnek, stb., hisz ma társadalmunk (sajnos) szinte kizárólag az olajra épül. Úgy is nevezhetnénk magunkat, mint „civilizált” társadalmakat, hogy olajalapúak vagyunk, egész kultúránk a fekete aranyra hagyatkozik

Korunk talán egyik legnagyobb kérdése, hogy az ember formálható, jobbá, tisztábbá, igazabbá nevelhető-e vagy nem?! Sajnos a XXI század gyermeke nem nagyon hiszi hogy képes önmagát nevelni, formálni, alakítani, nem bízik a pedagógia, az iskola embert nemesítő erejében!

A teher természetéhez tartozik, hogy lehet saját, illetve mások által felhalmozott megoldatlan feladat. Vállaink azt a célt szolgálják, hogy a kétségbeesett emberek ráborulhassanak, rajta kisírhassák fájdalmaikat, elmondhassák gondjaikat. 

Ugyan, ki mondhatja meg nekünk, mi a legfontosabb, nélkülözhetetlen táplálékunk? Manapság már sokat tudunk az egészségről és a betegségről - legalábbis elméletben – de csak nagyon keveset a gyakorlati életben történő alkalmazásról.