Törökország számára a Nyugat elvesztette stratégiai jelentőségét és az ország inkább egy önálló regionális hatalmi pozíció kiépítésébe fogott. Rijád joggal gyanakodik arra, hogy Erdogannak az új szudáni programhoz nem volt meg a pénze és valójában katari alapok segítségével hatol be arab területekre. De Egyiptomban is leolvadtak a biztosítékok.

Bár a Nyugat általában, a washingtoni neokonzervatívok pedig különösképpen szeretnék az iráni megmozdulásokat rezsimellenes felkelésként láttatni, a tüntetések valójában szociális indíttatásúak olyan problémák ellen, amelyek a Föld déli féltekéjén országok tucatjait jellemzik. 

 Egyes befolyásos hatalmi körök Berlinben megadták a kilövési engedélyt a politikai térben az utóbbi három hónapban sérült vadként bolyongó Merkelre.

Jövőre derülhet ki, hogy a nagy jegybankok már ellőtték puskaporukat és elvesztették az ellenőrzést a pénzügyi folyamatok felett. 

A fenyegetőzés pont akkor érkezik a térségünkbe, amikor Kelet- és Nyugat-Európa között az árkok évtizedek óta nem látott mélységűek lettek. 

Berlinben a centrista erők érthető zavarodottsággal figyelik a bécsi fejleményeket. Ausztria padlóféket nyomott az ország további iszlamizációjának megakadályozására. Az új kormány erősíti a rendőrséget, bővíti a titkosszolgálatok hatáskörét.

Trump ma jelenti be, hogy Kína „gazdasági agressziót” követ el azon törekvése során, hogy „aláássa a nemzetközi rendet”.

A belharcokban végzetesen lebénult brit kormány EU-s megegyezését órák alatt felrúgták a lázadók. Pénteken az Európai Tanácsban nagy veszekedés lehet az ügyből. Az biztos, hogy Írország nemzetstratégiai megfontolások miatt nem fogja hagyni London kettős játékát.

Erdogan most éppen Athénban játszotta el a török szultánt kővé dermedt vendéglátói előtt. 

Moszkva idén agyonhallgatta a bolsevik forradalom százéves évfordulóját. A cári család gyilkosságának évfordulója közeledtével a hatóságok és Putyin gyóntatója felmelegítettek egy évszázados, antiszemita összeesküvő teóriát a kivégzéssel kapcsolatban.

Az ingatlanszektor nagysága meghaladja már az ausztrál GDP négyszeresét. Eközben a háztartások adóssága a GDP 120 százalékát teszik ki, ez az arány 1980 óta ötszörösére, a világ egyik legmagasabb arányára kúszott fel. 

 A pénteki csúcstalálkozó újonnan rámutatott arra, hogy a Keleti Partnerség a volt szovjet tagállamokkal világos EU-s perspektíva híján van. 

Az angolszász országokban világszerte egyre keményebb fellépést követelnek a kínai befolyásszerzés visszaszorítására. 

Merkelnek már nincsen meg a szükséges politikai ereje és tekintélye, hogy egy kormányt megalakítson. Az EU központi dinamikájáért felelős francia-német tengely újra leállt és Macron most stabilabb képet mutat a hazavágott Merkelhez képest. 

A jövő tavasszal általános választásokat tartó Róma dermedten figyeli Berlin elhasalását. A választás az előrejelzések szerint politikai patthelyzethez fog vezetni. Mégiscsak igaza van az FDP-nek?