Sinkovits Imre (Budapest, 1928. szeptember 21. – Budapest, 2001. január 18.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze és Kiváló Művésze. Öccse: Sinkó László Kossuth-díjas színművész, fia: Sinkovits-Vitay András színművész. Özvegye, Gombos Katalin szintén színművész volt.

Miért tilos erről beszélni is akadémikusi körökben? ” A Pantokrátor-képről, melyet Vörös Győző egyiptológus megtalált és bemutatott, az is kiderül, hogy megtalálási helye valószínűleg egy proto-keresztény templom, mely mintegy 1600 éves lehet, így a benne lévő feliratok és képek is ebből a korból valók.

Újszínházi beszélgetések 1.        2013. január 28. hétfő, 17 óra

NYIRŐ JÓZSEF

Ezt a Glozelben, Franciaországban kiállított leletet, tudomásunk szerint, mi olvastuk el először. Talán nem lepődnek meg, a 15000 évesre becsült lelet együttes többi tagjával együtt, ez is magyar nyelvű szöveget ír. A megfejtést olvasva, nagyítsák fel a képet, így a bizonyítékok jobban előtűnnek. Én fejtettem meg a leletet.

Bizonyára sokak kamaszkorának volt legmeghatározóbb olvasmányélménye valamely Gárdonyi-regény, de aki az Egri csillagokat, mint kötelező olvasmányt, húzódozva vette kézbe, kedvenc könyvévé vált, mire a végére ért. 2005-ben e mű nyerte el Magyarország legkedveltebb regényének címét, az idei évben szerzője születésének 150. évfordulóját színes programokkal ünneplik országszerte.

Mesés tündérodvat rejt szár sudár alakja,
Bakonyi betyár dúlt földvárának ajtaja.
Befogad kútfejü, sárkányőrző, mély lakba,
Hol üldözött bújik védtelenül falakba.

Csodavölgyben szépségkoszorú rendülve kövez meg.
Áradjon megannyi izzó és elalvó jégüveg,
lavina kúszik, mert jöttödet csuklásban érzi meg.

Otthonát kereső vadmadár őserdők tüzébe repül,
hazahívó ösztönében honvágy hegedül.
Farkasanya alakja sötétlik a Hold kerek tányérja előtt,
virrasztó énekével dúdolja gyászát mely az éjszakába nőtt-
hol nyugszik magányában, s lelkeket temet egymagában
Ő, a zokogó világ otthona.

Csókszentély oltárat bont bogas fővel az Úr tenyerére,
lebegő, lágy liánjával csápol hulló mannák csendjébe.
Atyjához kacsol vérző fájdalommal levált teremtménye,
ághúrján leveles karizmáját siratja szél zenéje.

Égő szájának hamvas üvegét fújja mosolya,
lánghártyája selymébe ragad bájmézes ikonja.
 

A Pilist egész évben kirándulók, túrázók, síelők százai, amatőr és hivatásos kutatók keresik fel, és valamilyen rejtélyes módon az ideérkezők közül azokat is hamarosan megszállja egyfajta különös nyugalom, akik semmit se hallottak a hely szelleméről. Amit a dalai lámához hasonlóan világszerte sokan tudnak, az a hazai látogatók többsége előtt máig ismeretlen: a Pilis a Kárpát-medence energetikai szempontból kitüntetett helye, őseink szerint az a pont, ahol “az Ég és a Föld összeér”.

Más ilyenkor a hajnal, a nappal, az est és az éjszaka. Nehezen jön fel a nap. Álmosan. Hunyorog az éghatáron – talán ásít is –, és megkezdi útját bágyadtan, álmosan, közönyösen, mintha robotba járna. Talán ha rábíznák: felénk se nézne, mert – és ebben igaza van – mit nézzen rajtunk? Mi van itt látnivaló?

A vízkereszt vagy epifánia, a görög epiphameia “megnyilvánulás” szóból származik. A 4. század vége óta ünnepelik meg a vízkeresztet. Január 6-án a keleti egyház Jézus megkeresztelésére emlékezik, nyugaton pedig a napkeleti bölcseket ünneplik, akik egy vezérlő csillagot követve érkeztek Betlehembe, hogy hódolhassanak a zsidók királya, a gyermek Jézus előtt.

Adjon Isten minden jót
Ez új esztendőben:
Jobb üdőt, mint tavaly volt,
Ez új esztendőben;
 

Újra elszállt egy esztendő,
Mint az álom, sebesen…
Milyen lesz majd a jövendő?
Nem tudhatja senki sem.

Csurog tejútján, káprázat lótuszán mandula bárka,
Isten koráll pártájában tündöklik egyszülött lánya.
Kilép túlvilági köntöséből, leolvad ruhája,
Főnix vitorláján fényburokból pattan valóságba.

Egy oszlop tetején, magasan a város tetején állt a boldog herceg szobra. Tetőtől talpig arany borította vékony finom levelekben, két ragyogó zafír volt a szeme, s hatalmas rubint piroslott a kardja markolatán. Nem hiába csodálta mindenki.

Orgona prizmán skálázó színdráma, zeng szóvirág kaloda,
dimenziók szárnyas vándora, mint egy madrigált szajkózza.
Nomádok fennsíkján kutatva trimbolna rabigát csapkodva,
szférák üzenetét kárálja rikoltva, dalimát csacsogva.