„S a gyertyák elindultak erre-arra, örömre, sírásra, bánatra, vígságra. Világítottak élőknek és holtaknak, utaknak és emlékeknek, szegénynek, gazdagnak, tivornyának és áhítatnak…”

Háromszor jött a kóbor farkas azon az éccakán a kalyibához, ráfújt a tenyérnyi ablakra, hátsó lábaival hányta a havat s kísértetiesen vonított. Ingben-gatyában, mezítláb kiment Gergő a fészivel s elriasztotta, de harmadikszor is azt mondta az asszonynak:
- Belé kell nyugunni!... Méges meghal kicsi Gergő! A farkas megjelentette!
- Jaj, csak meg vóna keresztelve! – sikoltott a menyecske.

A konyhából behallatszott a tűz pattogása, de aztán betették az ajtót s a kocsmában csend lett. A bádog lámpaernyő karimája némán hajlongott a repedezett gerendán és amint a láng megbillent, mintha valaki sóhajtott volna.

Feketén készülődött a karácsony. Reggel óta szünet nélkül csorgott az eső, s a kisváros csatakos utcáin hideg köd tapadt a házfalakhoz. Az emberek föltűrt gallérral, morcosan siettek, s ázott, ócska ruháikban még soványabbaknak és éhesebbeknek látszottak, mint máskor.

Nedves csókjaival kísért ő bájhullámok hátán,
azúr és smaragd vizek gőzeit bámuló sámán.
Borgőzös tervével táncol tajtéktort uszályán,
szívlagúnád zugaiba áraszt gejzírt az ármány.

Amikor Isten lerázta a Mennyből
amit most írok, az aranyport-
bilincs nyílt idelenn:
de nem az elbocsátásé, hanem a szabadulásé.

A 19-20. század fordulóján élt és alkotott Kunszentmártonban Bozsik Kálmán fazekasmester, akinek jellegzetes díszedényei méltán váltak világhírűvé. Bozsik sajátságos formavilágát elevenítette fel a közelmúltban egy kunszentmártoni fazekasmester, sőt a kerámiák díszítése a helyi népművészeti egyesületnek köszönhetően kézimunkákon is megjelent.

Karácsony járt a kertek alatt, és alkonyattal vágyakat szórt a gyermekek útjába, gondokat a szülők szívébe és keresgélő szomorúságot azoknak, akik adni nem tudtak, kapni pedig nem reméltek.  És elindultak a fenyők az erdőről, hogy azon az estén csillogjanak és balzsamos illatukkal megnyissák a konok erszényeket és boltajtókat.

Julia szép léány egykoron kimöne
Búzavirág szödni a búzamezöbe
Búzavirág szödni koszorúba kötni
Koszorúba kötni magát úgy mulatni

Szegeden született a muzsikus cigánycsaládból származó magyar dal- és nótaszerző. Az anyakönyvbe Dankó Istvánként jegyezték be, de mindenki csak Pistának szólította. Születésének pontos időpontja nem tisztázott. Hogy valóban a keresztlevelén szereplő 1858. június 14-dike lenne a születési dátuma, ma nehezen eldönthető. Ugyanis az akkori viszonyok között nem siettek a purdék megkeresztelésével.

Fölséges Istenünk, tisztelettel kérünk,
Oltalmazd sokáig, jó szittya-hun népünk.
Ez a nép a múltját őrzi, óvja, védi,
Származása szerint rendkívüli s régi.

Karácsony. A legendák szent ünnepe, amely a legszebb, a legdicsőbb valamennyi közt. Karácsony... e szónál millió szív dobban össze, s millió ajkról hangzik fel a hála, a zsolozsma a nagy mindenség Urához, aki beváltá az ígéretet, s Megváltót adott a bűnös emberiségnek. Ünnepet ül az egész keresztyén világ. Ünnepel a szegény és gazdag egyaránt. Igen, a szegény ember...

Zihál a szél s megfagy a sóhaj,
a felhő fenn hajó raj.

Könyörtelen, vad téli éjjel,
az út a messzeségbe vész el.

Hiszek a két-egy legfőbb jóban:
Az Istenben s az igazságban,
És belekulcsolom e hitbe
Honszerelmemnek szent hitét;

Nostradamus élete végén, öregen és betegen kapta a megrendelést egy magyar főembertől, hogy írjon próféciákat Magyarországról. Ez a "nagyhírű és vitéz" nemzet fia háromezer ezüstöt fizetett Nostradamusnak ezért a munkáért, s a megrendelő személyében gróf Zrínyi Miklósra ismerünk, a szigetvári hősre, aki valóban három hónappal élte túl a jóslatok szerzőjét, s 1566. Szept. 8.-án halt hősi halált. 

Kísértem terhével rőzsét hordani a vént,
Féltettem didergő, nedves szívű erényt,
Toltam büszke sorsvállaló rozsdás szekerét,
Szememmel követtem hantokon átugró kivándorló merészt,
Hajlékomban leltem honvágyó halni hazatérő lelkét.

Sion, szirteden vadakkal kergetőzöm, s utam körös körül vezet.
Származó ajándékom:villámból szikrád,
hamis próféták bélyegzett hazugságait hirdeted.
Fertőzés ez már?-…hogy ember létemre veletek megyek.

A magyar nemzet hős poétájának, Petőfi Sándornak születési évfordulója alkalmából, a „Cinkotáért” és a „Déli Harangszó Baráti Kör” Közhasznú Egyesületek már tíz alkalommal rendeztek Petőfi estet a Cinkotai Kultúrház Mátyás termében. Idén december 30-án, vasárnap ismét együtt szeretnénk ünnepelni valahol a kerületben, amely alkalomra szereplőként is szeretettel várjuk a versmondásban jeleskedő, Petőfit szerető diákokat, kisasszonyokat és fiatalurakat, de az érettebb hölgyeket és urakat is.